Eger - hetilap, 1886
1886-12-21 / 51. szám
406 felsőbb osztályainak növendéke, tehetségesebb pályatársainak úgy szellemi, mint anyagi támogatása mellett egy kéziratos heti lapocskát indított meg, mely huzamosabb ideig kedvelt olvasmánya volt a nevezett tanintézet ifjúságának, derék közlönye az akkor még életbe nem léptetett „önképzőköri munkásságnak,“ amelynek méhéből, a szerkesztőével együtt, számosabb szép tehetségű, s irodalmilag hivatottabb ifjú többé-kevésbbé sü- kerúlt, s nem egy tekintetben figyelemre méltó s hivatásra valló dolgozata látott, habár szükebb körben, napvilágot. Az idő igazolta a hivatást, s az akkori „zsengék“ szerzői közöl, a korán elhunyt szerkesztőn, Andrássyn kívül is, többekkel találkozunk, kik nemzeti irodalmunk országosan ismert munkásainak körében szép nevet vívtak ki magoknak. Ezek közt különösen ki kell emelnünk dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőt, gr. Esterházy M. jogtanácsosát, kiváló publicistánkat, a „Pápai lapok“ szerkesztőjét, — városunk szülöttét, lapunk jeles munkatársát, ki irodalmi, s lapszerkesztői pályáját szintén gymnásiumi tanuló korában kezdette, midőn az egri fő gynin. tanulók kebelében keletkezett, s fönebb említett kézirati heti lapocska szerkesztésében, Andrássynak, a szerkesztőnek nemcsak jobb keze, s legszorgalmasabb munkatársa, de utóbb, mint szerkesztő, utóda is lön. Ezek pótlólagos fölemlitése után, folytassuk az „egri időszaki sajtó“ körében szemlénket. Az „Egri Posta,“ később „Eger“ politikai s vegyes tartalmú, de főleg megyei s helyi érdekű lapon kívül, egy másik, már nagyobb körre terjedő politikai lap is indult meg Egerben. Ez az „Egri Népújság“, mely Luga László, egri érs.-lyce- nmi nyomda-igazgató, egy kiváló műveltségű, széles ismeretkörrel, s a lapszerkesztésben ritka ügyességgel s tapintattal biró egri egyházmegyei fiatal pap szerkesztése mellett, az 1870-ik évben kezdette meg pályafutását, s azóta folytonosan fonál], s a magyar nép körében, melynek számára vagyon Írva, ezrekre menő példányszámban vagyon, országszerte elterjedve. Az „Egri Népújság“ alakja nagy 8-adrét, szelleme kiválóképen katholikus ; politikai iránya mérsékelt ellenzéki, de minden pártárnyalattal szemben híven megőrzi teljes függetlenségét. Tartalma, terjedelméhez képest, eléggé gazdag és változatos. Irálya tisztán népies, de nem pórias, hanem olvasóközönségének művelésére s erkölcs- nemesitésére törekvő. Rövid vezérczikkekben alaposan, s érdekesen szól az országos fontosságú kérdésekhez; kivonatosan közli az európai s hazai nevezetesebb eseményeket, és híreket, mig Tár- czájában igen talpra esett, valláserkölcsi irányú, népies versekkel s beszélykékkel találkozunk e téren szép gyakorlottsággal biró Íróinktól. Ezek ama tulajdonai, melyek az életrevaló kis lap három lustrumot haladó fönállását s folyton nagy elterjedését biztosítják. A szépirodalmi lap szerkesztő s körül is történtek városunkban több-kevesebb sükerü kísérletek. Ezek közt első sorFagylalt hús Ausztráliában. Reichel Imrétől. Ez alkalommal egy rendkívüli fontosságú iparággal kívánom e lapok t. olvasóit megismertetni, mely Ausztráliában fejlődött ki; egy kiviteli kereskedést irok le, melynek Európában nincs párja. Ez nem más, mint a fris hús kivitele Ausztráliából Angol országba, mely az 1880-ik évben vette kezdetét. Ez uj iparvállalat nagy jövője csak akkor tűnt föl, midőn az első kísérleti szállítás, mely fris ürühusból állott, a legjobb állapotban érkezett meg Angliába. Nem sokára aztán megalakult az első társaság Melbourneban, mely a következő czimet viseli: „Első ausztráliai fris hús kiviteli társaság.“ A társaság első gyártelepe, mesterséges jégkészitő gépei, óriási jégtermei, és vágóhídja! első Ízben Marybirnougban állíttattak föl, hol a nagyobbszerü gyármunkálatok történtek. Magok a gőzhajók, melyek a husszállitásra voltak szánva, megfelelő jégkamrával lőnek ellátva, hogy bennök a hőmérsék mindig a fagypont alatt álljon, s e kísérlet is minden várakozáson fölül sükerüít. A második szállítás, mely 2200 darab ürüből állott, szintén a legjobb állapotban érkezett meg Londonba, s az ottani huspiaczon fontonkint 7—pencenyi magas árt ért el. Későbbbi, 4—5000 birkából álló szállítmányok szintén magas árakon keltek, különösen a „Schmidt“ „Market“ piaczon, hol az ausztráliai fagylalt hús igen keresetté lön. Tudni kell, hogy a londoni huspiaczokon hetenkint 6000 tonna (120,000 mázsa) hús fogy el, mely körülbelül 250,000 birkamennyiségnek felel meg. Ily fényes eredmények után ez uj iparüzlet Ausztráliára ban kell megemlítenünk az „Egri N ép k öny v tá r-“at, melyet 1873-ban szintén Luga László indított meg, s néhány évig szép sükerrel folytatott. Tartalmát népies nyelven irt ismeretterjesztő közlemények, versek, elbeszélések, adomák, s aphorizmák képezték. Hirlapalakú időszaki folyóirat kettő indult meg Egerben. Egyik a „Mátravídék,“mely 1879-ben keletkezett,de kellő részvét hián, alig élt pár évig. A lapot a szépirodalmi lapokból ismert Dominkovics Mária szerkesztette, s mint laptulajdonos, egy Egerben fölállított kisebbszerű, úgynevezett vándorsajtó birtokosa, Wertheimer nyomta. A lap eléggé élénk volt, s szerkesztőjének sokoldalú összeköttetésénél fogja helylyel-közzel ismertebb Íróinktól is hozott figyelemre méltó közleményeket. A másik a „Magyar Bűnügyi Csarnok“ volt, mely 1880-ik évben indult meg s szintén kérész-életű vala. Ezt is a Wertheimer- (utóbb Klein Dávid)-féle nyomdában nyomták, s dr. H a r a sz t v K. és Frid r ich Gyula szerkesztették. A lap magyar Pitavalféle akart lenni, erősen követve a Zolaféle irányt, — de e hatásos eszközzel sem birt életképességre vergődni. Utóbb, Frid- rich Gyula önálló szerkesztése, s Lévay Fülöp kiadása mellett, némi átalakuláson ment át, s „Regélő Thémis“ czimet vett föl; de sorsát, úgy látszott, e körülmény se fordította kedvezőbbre. Nem nagyobb szerencsével indultak meg s küzdöttek nálunk a humoristikus és satirikus lapok sem, bátor kezdetben a kíváncsiság, s bizonyos tartózkodás a közönség részéről, eléggé kedvező pártolást nyújtott nekik. E téren elsőnek indult meg az 1868-ik évben a „Buzogány,“ Braun J. kiadása, s Jovano- vics J. (jelenleg az Ungvári Lapok szerkesztője) szerkesztése mellett. A lapot, id. Poldini Ede bpesti nyomdája állította ki. Rövid életű vala. Ezt követték 1873-ban a „Boliócz,“ melynek azonban csak mutatványszáma, — s 1879-ben a „Scorpió,“ melyből szintén csak kevés szám jelent meg. — Tartósabb életűek valának: a „Friczi“, és a „Füllentő“ czimü gunylapok. A „Friczi“ 1876-ban indult meg, kiadója volt Kállay Iván, szerkesztője Endrey Gyula jogászok. A lap helylyel-közzel igen gyarló képeket is hozott, s kevésbbé szellemes, mint inkább otromba és durva gunyja fegyverét gyakran hagyta ismert egyének ellen magánbosszú eszközéül felhasználtatni. A „Füllentő“ 1880-ban keletkezett, s változó viszonyok és körülmények közt, körülbelül az 1884-ik év végéig állott fon. Szerkesztője, s kiadója (Vitéz Háry János, Bolond Miska stb. álnév alatt) Iklódi Győző, egy élelmes adó-végrehajtó volt, kinek ez a lapja sok bajt és kellemetlenséget okozott. Részint Egerben, Kokn Dávid, utóbb Lévay Fülöp, — részint Budapesten Bartalics Imre, majd az Anglo-gyorssajtó, később a Corvina nyomdáiban állították ki. Ez volt e téren a legtartósabb életű, bár aránylag a leggyarlótb szerkesztésű lapocska. (Folyt kev.) nézve valóban korszak-alkotó volt. Az említett kiviteli társaság uj gőzösöket bérelt, melyek a leghatalmasabb gépekkel ellátva, óránkint 70000 köblábnyi fris hideg levegőt képesek a hajó jégkamráiban előállitni. A vállalat óriási kiadásai azonban pompásan lőnek elhelyezve, mert manapság már igen szép osztalékot juttatnak. — Különös említésre méltó a társaság „Európa“ nevű gőzöse, mely minden fordulónál 10,000 darab merino-juhot (58— 62 font darabja) szállít Angolországba. Az „Orient“, „Austral“, „Potosi“ stb. nevű póstahajók rendszerint 8000 db. birkát visznek magukkal Angliába, s könnyű belátni, mily óriási mérvű e kivitel, ha meggondoljuk, hogy e hajók Ausztrália és Anglia közt havonkint kétszer közlekednek. A hús átszállítása az ausztráliai gyárhelyiségekből s vágóhidakról a hajókra, miközben a hús mintegy 9 óráig volt a szabad lég s a nagy hőség hatásának kitéve, gyakran sokat ártott az áru minőségének. E bajon azonban az utóbbi időkben úgy segítettek, hogy a gyártelepet s készülékeket Williamstownba, a melbournei kikötő közelébe tették át, s ez által minden kellemetlen körülmény behatásának elejét vették. Ami a hús elkészítését illeti, a juhok, melyek az európai piaczra szánvák, két nappal levágatásuk előtt elrekesztetnek, hogy kellőkép kipihenjenek. Levágás után húsuk 24 óráig a fris lég hatásának tétetik ki, hogy minden állati melegséget elveszítsenek, s csak ezután helyeztetnek el több órán át a jégkamrákba, hol rendesen a fagypont alatt 40 Fahrenheit foknyi hideg uralkodik. Itt a hús megülepszik, szilárddá fagy, s ekkor darabonkint calico-szövetbe burkoltatik, s igy jő végül a készletkamrába, hol folyvást fris, hideg légáradatnak van kitéve.
