Eger - hetilap, 1886
1886-12-07 / 49. szám
391 áthatott bensőséggel, lelkesedéssel, s ama ritka szabatossággal, melyek dalkörünket ez idő szerint hazánk hasonló egyletei között a legelsők sorába emelték. Fokozta a dalelőadások meglepő sükerét a megyeház termének pompás akusztikája is, mely körülmény e szép és tágas helyiséget hasonló zene- s ének-előadási czélokra rendkívül alkalmasnak bizonyította. Hiszszük s reméljük, hogy önkéntes tűzoltó egyletünk derék tagjai e nemes és emlékezetes polgári ünnepély alkalmából, városunk elegáns közönségének ez ünnepen való tömeges részvétéből, s az egyletet ért országos kitüntetésből uj erőt és lelkesedést fognak menteni nehéz, de magasztos feladatuk teljesítésére, melyet jelszavuk tűz eléjük: „A k ö z j ó ér t—b e c s ü 1 etb öl! Életrevaló javaslat. Molnár István, a budai vinczellérképző jeles igazgatója, visz- szatérvén Francziaországból, a „Borászati Lapok“-ban egy életre való eszmét pendit meg. Francziaországban ugyanis a filloxera által elpusztult szőllők helyére mandulafa-telepeket ültetnek és pedig leginkább a sovány, kövecses hegyoldalakon. Szerinte egy hold 200 közönséges mandulafával beültetve 60 frt jövedelmet hoz. Ez alacsony becslés csak a közönséges mandulára illik, mert a papirmandula 4 —5-ször annyi jövedelmet ad, mint a közönséges mandula. De hol van az megírva, — úgymond Molnár ur — hogy mi közönséges mandulát termeljünk, midőn a mi éghajlatunk alatt a papirmandula is megérik és fája is kitartja a telet, mint erről több helyen meggyőződhettem. íme ott van a duplamagu és fél- puhahéju nápolyi mandula, mely Nápoly mellett valóságos horzsakőben és annak elmállott porában terem. Ott van Dél-Francziaor- szágban a papirmandula, az úgynevezett „Pistacbe“, melyért évenkint több ezer forintot vagyunk kénytelenek külföldre küldeni. Ezek természetesen kilonkint héjastól nem 10 kron, hanem ennek 4—5 szőrösén értékesíthetők akkor, midőn ezt a kereskedők szintén héjastól 1 frt 50 kr — 2 frt 80 krig szokták eladni. A papirmandula-termelés Dél-Francziaországban egy egész vidék jövedelmező iparát képezi, Graveson-Aix-Valdonneig a fehér Juramészhegyek lejtőit mindenütt vagy olajfa, vagy papirman- dula-erdők fedik s ott egy fa évenként 2—3% frank (á 50 kr) jövedelmet hoz. Természetesen ott a tavaszi fagyok nem létezvén, a termés és igy a jövedelem is mindig biztos. Most, hogy Francziaországot majdnem egészen bejártam a filloxera-ügyben, nem kerülte ki figyelmemet a papirmandula ter— Nem. — Honnét jő ? — N-ből, s megyek Feketehalomra. — A vonat csak reggel indul oda, mit csinál addig? — Itt várakozom. — De itt, ily egyedül nem maradhat egész éjen át. Várjon, majd mindjárt segítünk a dolgon. Pár perez múlva visszajött a kapussal, a ki felszólította, hogy menjen vele, van egy szobája utasok számára, felesége majd lebontja az ágyat, s ott töltheti az éjt, reggel majd utasítani fogja ő, hogy mit csináljon. Elment a kapussal. Alig haladtak pár száz lépést, megbánta, hogy eljött s félni kezdett. Már-már vissza akart térni, midőn egy kis ház előtt megálltak. — Itt vagyunk. Feleségem mindjárt ajtót nyit. Kevés idő múlva ágyban volt, s az álom ónsulylyal nehezedett rá. Elaludt. Alig bírta szemét kinyitni másnap a zörgetésre. A kapus neje lépett hozzá és sürgette, hogy keljen fel s kérdezte, nem kiván-e valamit. Tegnap reggel óta nem evett. Enni kért. Nagyot lélekzett, midőn a kapus elhelyezte egy üres coupé- ban s harmadikat csengettek. Valabára! De mielőtt a vonat megindult volna, felrántják a kocsi ajtaját s egy férfi ugrott be. —- Bocsánatot kérek, hogy magányát megzavarom, de kénytelen voltam a legelső kocsiba ugrani, különben lemaradok. Eszter némán bólintott fejével, s aztán kinézett az ablakon. Nézte a nagy várost s azt a sok egymás mellett szaladó s egymást szelő sint. Vájjon nem olyan-e, mint az emberek életpályámelés sem. A papirmandulát magról szaporítani nem tanácsos, mivelhogy a magonezok csak félkemény héjú gyümölcsöt fognának termelni, mint erről a francziák már meggyőződtek. — Még ke- vésbbé ajánlható itt nálunk a fűszerkereskedésekben vásárolni ily papirmandulákat vetésre, — mert ezek — kénezve lévén, hogy a kicsirázástól meggátoltassanak — ki sem kelnek. Legjobb néhány kilogr. keserű vagy édes mandulát iskolában elvetni, s midőn 1 ‘/* méter magasak, beszemezni papirhéju mandulával, mivégből tehát vagy egy ily oltványt, avagy pedig szemzőgallyakat kell hozatnunk. A francziák is mind szemzések után nyerik papirmandula terméseiket. Miután szeinzőgalyakat csakis közelről lehetne hozatni ; itt pedig anyafáink nem igen vannak; első teendőnk egy anyafára tenni szert. Ily anyafákat Dél-Francziaországból magam is hozatok és pedig a legjobb és legnagyobb forrás e tekintetben Jean Taulier mandula-iskola tulajdonos Avignonban, honnét esetleg mások számára is készséggel teszek megrendelést, ha ez iránt deczember hó végéig megkerestetem. Tehát gondolkozzunk csak egy kissé e tárgy felett, mert nagyon megérdemli! Irodalmi újdonságok. — „Esztergom. Dr. Körössy Lászlótól.“ E czim alatt jelent meg a herczegprimás jubilaeuma alkalmából, az áldornagy székvárosának, Esztergomnak, dr. Körössy L. által nagy gonddal, tanulmánynyal s gazdag részletességgel irt monográfiája. A derék mű 456, kis XVI-odrét lapra terjed, (s ez apró zsebformátum, nézetünk szerint, nem válik a könyv előnyére,) s pár csinos initiálén, Esztergom város miniatűr-térképén kivül, néhány kevésbbé sükerült fametszettel is van illustrálva. De annál gazdagabb és becsesebb a tartalma, mely e kulcsos városnak nemcsak helyrajzi, hanem történeti, s kulturális fejlődését s állapotait is, gondos forrástanulmányok s adatgyűjtések alapján apró részletekig, s nagy szeretettel tárgyalja. A könyv ára 1 frt. 20 kr. Kapható Szolcsányi Gy. könyvkereskedésében. „Közép-Európa térképe 1: 750.000 mérték-arányban“ czimű, s a csász. és kir. katonai földrajzi intézet által 4 éven át nagy gonddal s szabatossággal készített, 45 nagy térképből álló, immár teljesen befejezett Atlaszra új előfizetést hirdet a mű vállalkozó kiadója, Lechner K. csász. és kir. udvari s egyetemi könyvárus Becsben. A nagy becsű mű. melyről már lapunkban bővebben megemlékeztünk, egyszerre egészben vagy negyedévenja? Hol a végtelenbe fut a nélkül, hogy érintkeznének, hol meg minduntalan keresztezik egymást. Hát ez mi, a mit a vonat dör- mög? S milyen tisztán, érthetőn, mintha csak neki szólna! „Vigyázz ! — ne higyj — ne higyj! — Vigyázz — ne higyj, ne higyj — vigyázz! Mire vigyázzon ? mit ne higyjen ? Megfordult, hogy a túlsó oldalon nézzen ki s meglátta utitár- sát. Mily ismerős arcz! Ugyan hol láthatta ő ezt az arezot? Lopva újra oda nézett, s szemeik találkoztak. Ah e szemek, e homlok ! 0 már látta ezeket valahol. „Vigyázz — vigyázz! De hol ? Még egyszer oda néz „Vigyázz. . — vigyázz!“ dörmög a vonat. Bejő a conducteur s megtekintve Eszter jegyét: „Feketehalom“ — szól s átlyukasztja. Az utitárs felkapja fejét s meglepetve néz Eszterre. — Nagysád Feketehalomra megy? — Igen. — Örülök, mert én is oda utazom. S — ha szabad kérdenem — kihez megy oda, mert én ott ismerős vagyok s tudtommal az egy puszta, melyen csak egy úri család lakik. — Feketehalmiékhoz. — Ah, ez pompás véletlen! Én Feketehalmi vagyok. Előre is üdvözlöm házamban. — Én Z. Eszter vagyok, s nevelőnőnek megyek oda. — Újra kifejezem örömömet, s higyje meg a kisasszony, hogy ez őszinte. Mert ha valami unalmas pusztának lakói ily szép s kedves társat nyernek, annak csak örülhetnek. „Vigyázz — ne higyj! ne higyj — vigyázz! Kezdte már homályosan érezni, hogy miért vigyázzon, minek ne higyjen. — de jövendőbeli gazdája oly kedvesen tudott beszélni, s szemeiben oly igéző erő volt, hogy mind lassabban hallotta az intő „Vigyázz — ne higyj! “ — szavakat.
