Eger - hetilap, 1886
1886-12-07 / 49. szám
392 kinti füzetekben is megrendelhető a nevezett kiadónál. Az egyes térképek hossza 33 cm. szélessége 38. 8 cm. A kiadó Lechner (Bécs, Graben 31) kívánatra szívesen küld áttekintést, valamint mutatványlapot ingyen és bérmentve. „Ipar és kereskedelmi közlöny“ czim alatt, a budapesti „bevitel és kivitel szabadalmi társulat“ Oroszi Antal szerkesztése alatt f. nov. hó 15-étől egy gazdag tartalmú folyóiratot indított meg, mely hivatva van iparosaink és kereskedőink részére a szükséges beszerzések és egyéb e szakokba vágó utasításokra nézve teljes tájékozást nyújtani, s a magyar ipar és kereskedelem fejlődését előmozdítani. A lapnak nagy előnye, hogy egyszerre három : magyar, franczia és német nyelven jelenik meg. Megjelenik havonkint kétszer. Előfizetési ára egész évre 6 frt. Előfizethetni a kiadó hivatalban (Bpest Csengery-utcza 17. b. sz.) — Táborszky és Parsch nemzeti zeneműkereskedésében Budapesten, váczi útcza 30. szám, megjelent: Felhő Klári, Rát- kay László eredeti népszínművének és „Czifra Zsuzsi lakodalma“ Vidor Pál eredeti népszínművének kedvelt dalai. Ének- hangra zongorakisérettel vagy zongorára külön alkalmazta Her- czenberger István. Ára 2 frt. A dalok a következők: 1. Nem virágzik. 2. Keskeny árok. 3, Eső után. 4. Azért csillog. 5. Véled büntet a teremtő engemet. 6. Vékony czérna. 7. Jaj de rósz a legénynek. 8. Hallod-e ? 9. Tegnap éjjel fehér ágyban. 10. Mai napság a leány. — ,,1886-iki technikus-csárdás,“ zongorára szerzé ifj. Rácz Pál. Ára 1 frt. — Heti naptár. Kedd, decz. 7. — Ek. Ambrus piisjj. — Prot. Agaton. — G.-o. (nov. 25.) Katalin vért. — Napkel. 7 ó. 35 p. — Napnyug. 4 ó. 8 p. Szerda, decz. 8. — Ek. Boldog-Asszony szepl. fogant. — Prot. Bánat-nap. — G.-o. (nov. 26.) Alip. Csütörtök, decz. 9. — Ek. Leokádia szűz. — Prot. Joákhim — G.-o. (nov. 27.) Pers. Jakab. Péntek, decz. 10. — Ek. Melkiades p. — Prot. Judit. — G.-o. (nov. 28.) (Jj István. Szombat, decz. 11. — Ek. Damáz piisp. — Prot. Damáz. — G.-o. (nov. 29. ) Párámon. Holdtölte 10 ó. 52 p.-kor délelőtt. Vasárnap, decz. 12. — Ek. Színészt vért. — Prot. Otília. — G.-o. (nov. 30. ) András apóst. Hétfő, decz. 13. — Ek. Lucza. — Prot. Lucza. — G.-o. decz. 1-je. Időjárás Herschel szerint: a két folytán borult, havas, esős napok. Fütyült a gép. — Ez Feketehalom. — Egyre figyelmeztetem, Eszter kisasszony. Feleségem nagyon féltékeny. Bizonyára azt is zokon veszi, hogy együtt érkezünk meg, s azért hidegen fogadja. Ne törődjék vele ; bennem mindig védőre, őszinte barátra talál. S megszoritá kezét. Eszter összeszorulni érzé szivét s újra hallotta: „Vigyázz, ne higyj.“ Egy úri fogat várt rája s egy szobalány. Kíváncsian, majdnem fürkészve nézett végig rajt, s midőn urát is jönni látta, gúnyos mosoly szaladt végig ajkán. Egy rendreutasitó tekintet — s alázattal üdvözölte a jövevényeket. — Kedves nőm, itt hozom Eszter kisasszonyt, az új nevelőnőt. — Hozod ? Ah tehát már ismerősök ? — Igen, Budapesttől együtt utaztunk. — E szerint tehát nagyon kellemes volt az utazás! Kisasz- szony, fordult Eszterhez, s amúgy is magas termete még jobban megnyúlt, nagy szemei szúrókká váltak, — úgy hiszem, mielőtt eljött volna ide, meggondolta, hogy miért jő. Gyermekeimet tanítani s az én utasításaim szerint nevelni fogja. Éz itt létének czél- ja és semmi más. Megértett engem ? És semmi más! Ebben a házban otthonul saját szobáját s a gyermekekét tekintse. Mással ne törődjék, s másokkal lehetőleg keveset érintkezzék. Szobája a folyosó végén a gyermekeké mellett lesz. Van külön kijárata a kert felé is, de óvakodjék, nehogy ez ajtón, miként elődei alatt, olyanok is bemenjenek, kiknek ott egyáltalán semmi keresetük sincs. — De Kornélia! — Kérlek, ha te ispánoddal beszélsz, nem avatkozom bele, — IPOLYI ARNOLD. sz. 1823 okt. 18. + 1886 decz. 2. Magyarországnak, s a magyar katli. egyháznak nagy halottja van. Haza, és egyház Ipolyi Arnold nagyváradi püspök elhunytét gyászolja. A megrendítő hirt a távsürgöny a következő sorokban hozza: „Nagyvárad, dec. 2. Ipolyi Arnold püspök ma délben 1 órakor szivszélhüdésben váratlanul meghalt. Délelőtt még sétált, és déli fél 12-kor jött haza a papnövelőből, ahol vizsgálatot tartott. Hazajövet dolgozó szobájába ment, s karosszékbe ülve a breviáriumot olvasta. Eközben érte el a halál. Mikor inasa bement hozzá, hogy ebédre hívja, a földön fekve találta, mellette a könyv, melyből olvasott. Rögtön orvost hívtak, de ez már csak a halált constatálhatta. A megdöbbentő hir gyorsan terjedt el az egész városban, nagy megrendülést s részvétet keltve. A püspöki palotán, s a középületeken gyászlobogó hirdeti a nagynevű főpap elhuny tát!“ Ki volt Iyolyi Arnold; mekkora a veszteség, mely elhunytéval nemzetünket, a magyar katli. egyházat, s a magyar tudományosságot érte? . . tudja, érzi e haza minden igaz polgára. De tudja, s mélyen érzi különösen Eger városa is, melyet a boldogult főpaphoz, mint az egri székesfőkáptalan egykori jeles tagjához, elmulhatatlan kegyeletes emlékek fűznek. Mi szerencsések voltunk éveken át közvetlenül gyönyörködni magas szelleme ragyogó nyilvánulásaiban, ritka műveltsége-, finom társalgása-, elegáns külső megjelenése-, kedves modora- s vonzó, megnyerő nyájasságában; épülni papi s honfiúi buzgalmán; s bámulni az egyház és haza körül naponkint gyarapodott érdemeit, s különösen széles körű tudományosságát, melyek e főpapot a tudós ismeretek valódi kincses tárházává tevék, első rangú hazai tudósaink sorába emelték, s nevét európai hírűvé tették. E jeles tulajdonok azok, melyek az egriek szivében az elhunytnak örök emléket emeltek. Bold. Ipolyi Stummer Arnold, néh. nagyváradi püspök temetése jövő csütörtökön, f. hó 9-én fog végbemenni. A temetésen, melyen az egyházi szertartásokat H ay nal d Lajos, kalocsai bíboros érsek ő emja fogja végezni, a kath. egyházi magasabb testületek, s a tudományok és művészetek fensőbb intézetei diszküldöttségek által lesznek képviselve; azonkívül hazánk minden részéből foglégy szives te is ugyanezt tenni, midőn én a kisasszonynyal beszélek. Julcsa, vezesse a kisasszonyt szobájába, hol úti ruháit felcseréli s megvárja, mig a gyermekek sétájukból a bonne-nal visszatérnek. Istenem, minő lesz itt az én életem ? Sóhajtva fogott holmija kicsomagolásához, azután szobáját szemlélte meg. Csakugyan ajtó nyílt a kertbe, s egy nagy, majd ajtómagasságu, ablak. Kinézett rajt. Épen alatta, úgy, hogy a habok a falat nyaldosták, volt egy folyó, nem nagyon széles, de uyugotl folyásából Ítélve, mély. Túl rajta a kert virágos részével, s hátrább százados fák vonúltak egy hegy felé. Meleg júniusi délután napja mosolygott le az égről, s a világos, lombos táj, a derült ég mély ellentétet képezett komor gondolatai s nehéz szivével. Szűk volt néki a szoba, kiment a kertbe. — Eszter, maga sir?„Szegény gyermek! Ne vegye oly nagyon szivére nőm szavait. 0, mint mondtam, féltékeny, s ilyenkor heves, de alapjában jó. Még megszeretik egymást. — Megszeretik! Ah nem szeretett engem még senki e világon, s nem is fog szeretni. — Ne ily keserűen! hisz még valóságos gyermek, s már is ily hangon beszél. Csillapuljon; bennem, mondtam már, mindig őszinte, szerető barátra talál. Jöjjön, üljünk le ide a lugasba s beszéljen nekem gyermekkoráról, szüleiről. — ügy látom, az utazás nagyon bizalmasakká tett benneteket, s persze a meleg okozza, hogy ez árnyas lugasban vontátok meg magatokat. Ah, a kisasszony sir? Te természetesen a vigasztaló szerepét játszod. Hányadik felvonásnál vagytok már ? — Kornélia, gyöngédebb Jehetnél a kisasszonyhoz. — S te kevésbbé gyöngéd. Kisasszony, a gyermekek megjöttek, jöjjön, menjünk hozzájok.
