Eger - hetilap, 1886
1886-11-23 / 47. szám
376 kar megbízatása lejárt, rövid kivonatban egész három évi működéséről kíván jelentést tenni. A lefolyt 3 év alatt a nőegylet vagyoni viszonyai is rendesebbek, több alapitótól az alapított összeg befizettetett, egy némelyiktől per utón hajtatott be, mert a kamatok befizetését is mulasztotta; majd az elhúnyt alapitó tagok örököseitől vétetett be az alapított összeg. A lefolyt 3 év alatt a nőegylet állandóan 8 árvát gondoz, ugyanez idő alatt 8 adatott ki mesterségre. A nőegylet vagyona következőkből áll: 1. takarékpénztári könyvekben 12231 ft. 95 kr. — 2. értékpapírokban 1165 ft. — 3. Alapítványi kötvényekben 2660 ft. — 4. Kötvény nélküli alapítványokban 2300 ft. — 5. Az egyleti ház értéke 4000 frt. Ösz- szesen 22356 ft. 95 kr. Az egylet vagyoni állapotát egyébként részletesen a külön vagyoni kimutatás s a számodás tünteti fel, melyet a választmány a t. "közgyűlésnek szerencsés lesz bemutatni s jóváhagyását arra nézve kikérni. Midőn a választmány 1883 május 31-én a nőegylet ügyei vezetését átvette, a vagyoni érték 17842 ft. 17 kr. volt, jelenleg 22356 ft. 95 kr. — bele értve a ház értékét is; három évi gyarapodás tehát 4414 ft. 78 kr. A fenti kimutatásból kitűnik, hogy a nőegylet azon helyzetben van, miként ha a kamatok a kint lévő alapítványi ösz- szegek után pontosan befolynak, a takarékpénztárban elhelyezett összegek kamataival s rendes tagsági dijakkal évi szükségleteit fedezni képes, és így a mulatságokból befolyandó összegek tőké- sithetők lesznek mindaddig, mig a nőegylet oly helyzetbe nem jő, hogy több árvát tarthat. Van a nőegyletnek 166 alapitó és 50 rendes tagja. Az árvák oktatása nyilvános iskolákban eszközöltetik. Ezen jelentésből láthat*:, hogy a választmány erejéhez mérten mindent elkövetett, mit a nő-egylet szellemi és anyagi felvirágzása érdekében tenni jónak látott, s tennie a körülmények megengedték; megtartotta a nőegylet a múlt évben rendes Ka- talin-táuczestélyét, ügy ez évben szokásos álarczos bálját, ez utóbbit sorsolással egybekötve; mindkét mulatság szép jövedelmet hozott. Hálával emlékezik meg a választmány mindazokról, kik az egyletet részvétük s adományaikkal gyámoliták, a jótékonyság- szép erényét gyakorolván, az egylet felvirágzását előmozdítani szívesek voltak. Nem mulaszthatja el a választmány a t. közgyűlés elnézését kikérni arra nézve, hogy az egylet érdekében nagyobb eredményeket fel nem mutathat. Az ifjú .............y megesküdött a rablóknak, hogy ki fog m enni hozzájuk fi puszta-kúthoz. Azzal a rablók visszaadták pénzét, óráját, gyűrűjét, ruháit s eltávoztak, gúnyosan kiáltva : „a viszontlátásig!“ A társaság visszament a szobába, hanem a jó kedvnek és vacsorálásnak természetesen vége volt. Mit fog most csinálni.............y? — Hát kimegyek hozzájuk éjfélkor a g.............i kútra, a ho gy megesküdtem nekik. — No azt a bolondot nem teszed! — mondja neki Y. bajtárs. — Ki tartana becsületkérdést rablókkal szemben? — Csakhogy kiszabadulhattál a körmeik közül. Most legokosabb lesz, ha eljősz velem az én tanyámra: az jó három óra járásnyira fekszik innen. Éjjel van, elmenekülhetünk. — Nálam nem fognak keresni. Azzal valamennyien rábíztatták .... yt, hogy bizony szökjék, és rejtse el magát Y. szállásán; míg végre a fiatal ember ráállt, s pajtása vezetése mellett neki indult az erdőnek. Árkon bokron, hegyszakadékokon keresztül szerencsésen megérkeztek éjfél tájon Y. tanyájára, mely egy puskalövésnyire lehetett a falutól s ott siettek mentül elébb ágyba juthatni. Az izgatottság alig hogy engedé,.............yt elaludni, a mid őn egy óra táján zörgetnek az ablakán s hangzik a rabló ismeretes szava. — Hej hej! .... y! Szépen szavadnak álltái! Hát kijöttél a puszta-kúthoz ? Ez az eskü ? Most már gyere elő! A fiatal ember rémülten ugrott fel ágyából s hasonmászva, Végül minthogy ez úttal a tiszti kar és választmány megbízatásának ideje lejárt, megköszönve a benne helyezett bizalmat, — tisztét a t. közgyűlés kezeibe ezenuel leteszi s egyúttal magát a t. közgyűlés szives emlékébe s kegyeibe ajánlja. , Eger, november 10. 1886. A választmány. Az alkuszokról. Hogy alkuszról szólunk, ez onnan jön, hogy ezen osztályát az embereknek a kereskedelmi életben elkerülhetlen szükségeseknek tartjuk, mert ezek nélkül a nagyobb mérvű kereskedés nem élhet meg. A tőke-pénzzel rendelkező kereskedőnek szüksége van erre, annak kötelezettségei vannak erre az időre búzát, más időre repczét, vagy más terményt, kisebb-nagyobb mennyiségben kiállítani, hogy hitelét megtarthassa, elő kell teremteni a készletet. Ezt csakis az alkuszok (sensál) által érheti el, ezek szétbo- csájtatván, előteremtik a kívántakat. Az ilyen alkuszok rendesen megbízó levelekkel vannak ellátva, s a kereskedők nevében kialkudott árt a kereskedő köteles fizetni, valamint az eladó többé az alkuszszal kötött áraktól s azokra nézve vissza nem léphet. — Ilyen alkuszok nagy városban bejegyeztetnek, mint rendes iparosok; a külföldön pedig be nem jegyzett alkuszok nem is tünetnek. Nálunk is vannak alkuszok, de csak nagy városban van néhány; a többi kis városokban mind csak olyan hajhász s minden hitelt nélkülöző osztály, miért is érdekében állana talán a közhatóságnak, hogy körülnézve a meglehetős seregen, azokat oda utasítaná, hogy aki az alkuszsággal foglalkozik, az jelentse be magát ilyennek, mutassa meg, kinek részére működik, hogy ez által az eladó biztosítva legyen, de a kereskedés is szilárdabbá tétessék. Ennek oka és szükségességére nézve csak egy egyszerű esetet hozunk fel, nem akarván részletekbe bocsájtkozni. A heti piaczra távolról hoznak búzát, az alkusz oda megy, megalkussza, megveszi állítólag N.............kereskedő részére, ad 1 0—20 kr. előpénzt s elküldi a szekerest az eladóval N. kereskedő lakására, az megnézi a terményt, nem állja az árt, — új alku keletkezik, az alkusz eltűnik, elmúlik 1—2 óra, a szegény eladó nem vergődhet zöld ágra, mert a kereskedő azt állítja: nem adok érte annyit, nem bíztam meg a sensált, hogy az én részemre vegyen, elmehet kend Isten hírével, tegye el s vigye a 10—20 kr. előpénzt. Az idő igy elmúlik, a hetivásárnak vége, a szegény eladó, a kit holnap talán exequálnak, vagy elmegy, vagy oda adja terményét, a hogy éppen kérik, az alkusz sehol sincs. S megvan a nagy baj az eladó részéről, mert a vásárról is kimaradt, vagy nem adja át búzáját, vagy ha igen, akkor más áron, mindenesetre olcsóbb áron. mint az alkusz megalkudta, másnap pedig exequálják. Ha pedig elmegy a bíróhoz, ennek nincs hogy az ablakból észre ne vegyék, két közbeeső szobán keresztül, átlopózott Y. barátjához. — A rablók nyomomba akadtak................ — Hallom, — szól Y. — De nem baj az. Az ajtók zárva vannak. Mi ketten vagyunk, ők hárman. Mi belül, ők kívül. Ha be akarnak törni, lelövöldözzük őket. Eredj vissza a szobádba a puskádért és öltönyödért, s aztán gyere megint ide. Az ifjú.............y ismét visszacsúszott háló szobájáig s még k étszer megtette ezt az utat oda és vissza, az ablakokon döröm- böző rablók előtt. Végre a rablók Y. ablakára mentek zörgetni. — Nyissa ön ki az ajtót, hadd hozzuk ki ... . yt. Y. kikiáltott, hogy . . . . y nincs itt. — Ha nincs itt, odább megyünk, az urat nem bántjuk. De ha ki nem nyitja az ajtót, rágyújtjuk a házat. — No hallod-e, ez nem bolondság, — súgá Y. bajtárs az üldözöttnek; — ha kipörkölnek innen bennünket, végünk van. Neked futnod kell innen. Itt az előszobában alszik a hetesem, hű, megbízható ember: ez el fog téged vezetni L**ig, a hol a szol- gabiró lakik, ott beszállhatsz N. ügyvéd bajtársunkhoz. L**ben már pandúrok vannak; ott nem fog semmi zsivány keresni. .............y elfogadta a menekülési tervet, vette puskáját, a hetes kalauzolása mellett a kerten keresztül menekült, mig a rablók az út felől zakatoltak, s azzal neki a süppedéknek, bozótnak, torony irányában L** mezőváros felé. Reggel négy óra lehetett, midőn L**be megérkezett, kifá- radtan, kimerültén, testi lelki gyötrelmektől agyonkínozva. A fel
