Eger - hetilap, 1886
1886-11-23 / 47. szám
47-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. november 23. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt —*■ kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó' fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Egyéves önkénteseink érdekében. Katonai körökből vettük azon hírt, hogy az egy éves önkéntesek részére szervezett külön-osztály (Abtheilung), folyó hő végével megszüntettetik, az önkéntesek pedig századaikba fognak osztatni. Más szavakkal: hogy városunkban tiszti iskola, a múlt évhez hasonlóan, ez idén sem állittatik fel, és pedig, mint hallomásunkra jutott, azon okból, mert az önkéntesek száma csekély, összesen t. i. heten vannak. Midőn e hirt közöljük, a legtávolabbról sem szándékozunk az általunk igen tisztelt cs. és kir. katonai parancsnokság rendelkezésének kritikai vitatásába bocsátkozni, a mennyiben különben is ez feladatunk körén kiviil esik, s ahhoz semmi közünk. Mi e czikkben inkább meg akarnék győzni a helybeli nagytekintetű cs. és kir. katonai parancsnokságot arról, hogy fenti rendelkezése, bár a jogszerűség szempontjából megközelithetlen, következményeiben azonban sok tekintetben sújtó, czélra nem vezető, s a városunkban katonáskodó önkéntesek szám-apadásának legközvetlenebb oka. Sújtó a rendelet azon helybeli szülőkre nézve, kiknek hadköteles fiaik helyben végezik tanulmányaikat, a mennyiben, ha ez utóbbiak tiszti tanfolyamot hallgatni s magukat ezen rendkívüli könyebbséget nyújtó úton tartalékos tisztekké képesittetni kívánják, más oly hadcsapathoz kell osztatniok, melynél tisztAz „EGER“ tárczája. I. Párbaj a csatatéren. #) Jókai Mórtól. Babért a múltnak! Ha minden levelére egy hős nevét írjuk, nem koszorú: — erdő lesz a neve! A tápió-bicskei csata el volt már vesztve; az osztrák hadsereg- vitézül küzdött ezen a napon. Bastich veteránjai véres tusa után vetették vissza rohamra vitt fiatal honvédeinket; a visszavonulás feltarthatlan volt. Hátunk megett pedig a megáradt Tápió volt s annak egyetlen egy hídja, melyhez összetolongva sietett a megzavart sereg. Az osztrák lovasság üldözésre rohant. Dipold ágyúi meg-megállíták őket; kartácscsal üdvözölve a közeledő báni huszárokat. Végre az ágyúk is ott vesztek. A hadtest vezérei feladták a csatát, s gázlókon menekültek keresztül, a hídról leszoríttatva. Elveszett az ütközet, elvesztek az ágyúk, elveszett a nap dicsősége, s még jött egy új csapás, hogy az egész hadtest oda *) E,rendkívül érdekes két elbeszélést nagynevű regényírónk legközelebb megjelent „Életemből“ ez. beszély-gyiijteményéböl, a derék kiadó, Katii Mór, budapesti udv. könyvárus úr szives engedelméből közöljük. A műből eddig 2 kötet jelent meg, 40 kros füzetekben. Egy-egy kötet ára 2 frt. képző tanfolyam van szervezve. Hogy pedig ilyen állomás-helyváltoztatás, az említettekre nézve, rendszerint nagy áldozatokkal, tehát anyagi veszteséggel szokott járni, azt, úgy hisszük, bizonyítgatnunk fölösleges. Ugyanazt mondhatni azon önkéntesekre nézve, kiket rokoni összeköttetés, vagy más viszony köt Egerhez. Igaz ugyan, hogy a közöshadügyminiszteriumnak, az egyéves önkéntesi szolgálat szabályozása? czéljából kiadott rendelőié értelmében, a tartalékos tiszti vizsgálat, magán-szorgalom utján, tehát tanfolyam mellőzésével is letehető, s hogy az egy évi önkéntesek az esetre is, ha századaikhoz osztatnának, a meghatározott időközökben, hivatásszerű (pl. jogi) tanulmányaiknak élhetnek: mindamellett igen természetes, hogy bármely, tehát a tartalékos tiszti vizsgálatot is sokkal könyebb előkészítő tanfolyam hallgatása mellett, mint annak mellőzésével letenni. A mondottakból levonható még azon körülmény is. hogy az említett rendelkezés nem lehet czélra vezető, mert az egy évi önkéntesség eredeti czéljául, már szervezése alkalmával, a tartalékos tisztek számának lehető növelése tűzetett ki. vagyis az, hogy az önkéntesek közül mennél többnek nyujtassék alkalom az említett tiszti vizsga letehetésére. Tiszti tanfolyam hallgatása nélkül pedig, mint láttuk, e czél csak nehezen valósítható meg. De ezélszerütlen másrészt azért is, mivel azon önkéntes, ki tiszti tanfolyamot akar hallgatni, nem választhatja meg veszszen; az ágyúszóra Nagy-Káta felől elősietett Sternberg dan- dára, s oldalt fogta a menekülő magyar hadtestet. Nyolcz század osztrák lovasság jött egy tömegben a homok- halmokról alá; ha ez a felzavart had derekába csap, az egész hadtest veszve van. Csak hat század tartalékhuszár volt, a mit ellenük lehetett küldeni: azok is lehangolva, elkedvetlenítve a vesztett csata miatt. De vezérük volt Sebő. őrnagy. Csak egy ember, csak egy kard. De egy ember, egy kard is elég, hogy olyan gondolatjegyet húzzon a történelem folyamába, mely azt mondja: „itt most megállj, más fejezet kezdődik.“ Sebes ügetéssel közeledett az osztrák lovasság, s messze előtte lovagolt vezére, Riedesel ezredes. Egy athleta, egy óriás ; teljes hat láb magasságú férfi, her- kulesi vállakkal, száz lépésnyire előtte járt ezredének, s kardját villogtatva, messziről hívta ki a magyar huszárokat: van-e közöttük is olyan vitéz, ki a hadsort el meri hagyni, s egyedül előre vágtatva a sík középre, szemébe mer nézni az osztrák hadsereg legdélczegebb lovagjának? Akadt olyan vitéz. A büszke kihívásra a magyar huszárok őrnagya, Sebő, előre nyargalt a bajnoki találkozásra. Kemény vitéz volt ő is, kinek mindig volt bátorsága a halál kaszáját csorbára verni kardjával. Miként a hajdani hős lovagkorban, a hol a csata előtt a vezérek keltek vitézi párharczra: a Zalán futásának jelenetei lát-
