Eger - hetilap, 1886
1886-11-23 / 47. szám
374 egészen szabadon azou hadtestet, mennél esetleg katonai kötelezettségének eleget tenni kivan, a mennyiben vagy oly garnisont kell kiszemelnie, melynél tiszti tanfolyamot végezhet, vagy pedig ez utóbbit teljesen nélkülöznie. Végre, hogy e rendelkezés, magában véve is, igen alkalmas az önkéntesek számának apadását előidézni, igen természetes, elidegenitvén ugyanis a hadköteles ifjakat városunktól, kik soha sem lehetnek biztosak az iránt, lesz-e itt tisztképző tanfolyam szervezve, vagy sem. Ha pl. a múlt évben nem tanácsoltatott volna az önkénteseknek az Egerből való távozás, tudtuhkkal jóval több önkéntest számított volna ezredünk ez idén, — mely rendelkezés miatt az önkéntesek közül jelenleg is többen fognak állomást cserélni. Mindezek alapján azon reménynyel zárjuk be czikkünket, hogy a nagytekintetű cs. és kir. ezredparancsnokság, az itt előterjesztett indokokat szives ügyeimére méltatva, bár a szigorú jogosság határai között tett intézkedését megváltoztatni, s az egy évi önkéntesi osztályt továbbra is fentartani sziveskedendik annál is inkább, mivel a közös hadügyminisztérium, a tartalékos tiszteket képező iskolák szervezését, oly hadtesteknél, melyek önkénteseinek száma húsz alatt marad, egyedül az illető csapatparancsnok belátására bízta, — és mivel ennek előtte, — daczára annak, hogy az Egerben katonáskodó egy évi önkéntesek összege ritkán haladta meg a jelenlegi létszámot, sőt egy évben, mint emlékezünk, éppen háromra olvadt le, — ily tisztképző iskola mégis mindig fontartatott. —i —ó. Nincs többé phylloxera! Ezen kiáltással lepett meg bennünket valami jószivű atyafi Mo- órból! Ki az, ki különösen itt nálunk Egerben, hol már e rettenetes „Szilokféreg“-től jobban megijedtünk, mint a cholerától, örömében egy quaterkával többet nem ivott volna e boldog és boldogító feltaláló egészségére ? Biz én is úgy cselekedtem volna, ha épen quaterkázás mellett e jó hirt vettem volna, talán nem értem volna rá akkor magam magamat újra megszomoritani a következőkben kimutatandó okoskodásokkal. - Feltéve, hogy az a moóri szer — a friss törköly ugyan a phylloxerát megöli — jobban és tökéletesebben, mint azt a szénkéneg teheti, mely eddig csakugyan a legbiztosabb alkalmazható szer — mily előnyben leszünk a moóri szerrel a szénkéneggel szemben? A szénkénegézés csakis az anyag és a ráfordítandó munka drágasága miatt sok helyen kivihetetlen, mig tehát valami olcsóbb előállítási mód nem találtatik fel — sok szőlős gazda kénytelen ezen szer alkalmazásáról lemondani. Azért mily vigasztaló ez uj találmány! —■ ott van ni a törköly, az maga terem a szőlőben, a gazdának csak hozzá kell nyúlni, nem kell itt sem gyár — sem vétel — nem kell a szegény gazdának az üzérkedő nagy iparost pénzével felsegíteni — ott a saját földjén — gyárthatja a mentő szert ad infinitum. Engem ez ügy annál inkább érdekelt, mert ugyan magam is aféle phylloxera-sujtott szőlőbirtokos vagyok, és mindjárt kezdtem utána számitgatni — mennyivel olcsóbban jövök én ki a tör- kölylyel, mint a szénkéneggel. — Itt a számításom — hogy egy kissé sanguinikus, azt senki sem veheti rósz néven! Most már divatos a katasztrális hold, meg a hektoliter — hát számítsunk ezekkel. Vegyük : énnekem, mint jó gazdának, ki — már csak a nyerendő törköly kedvéért — jól rá metszek a szőlőmre, terem egy holdon 100 = száz (!) *) hektoliter czefre, ebből lesz 60 hektoliter bor, és 40 hektoliter (a legkedvezőbb viszony) törköly 4000 liter 4000 köbdecimeter. Az egri ültetés szerint van egy kát. holdon legalább 10000 tőke; — a moóri utasítás szerint, minden tőke körben felásandó és legalább egy decimeter vastagon a friss tör- kölylyel megtömendő; — legyen a tőke körüli körnek csak 40 cm. 15“ az átmérője, akkor a minden tőkéhez szükséges törköly mennyiség tesz 12 köbdecimetert — vagyis a fentebbi egy holdon termett 4000 kobdecimeterrel épen lehetne 333 tőkét desin- ficiálni, — és miután egy holdon 10000 tőke áll, — kell egy hold desinficiálására épen 30 holdnak a törköly termése. Ha tőkénkint csak 6 liter törkölyt alkalmazunk, akkor 15 hold is elég. Vegyük ez utóbbi esetet, mint kedvezőbbet. A philloxera-biztos jelentéséből tudjuk, mily mértékben vannak szőleink a tetütől ellepve; - nem is merem ide Írni az ő számadatait — csak felteszem, hogy mintegy 50 hold azon terület, mit most desinficiálni akarnánk, — akkor csak 750 holdnak törkölytermése szükségeltetnék — vagyis 30000 hektoliter — magától értetvén, hogy holdanként 40 hectoliter rendelkezésre állatid. - Mig épen e sorokat irom, bele szól egy nálam tapasztaltabb szőlős gazda, és azt állítja, hogy e számítással nevetségessé teszem magam, — mert biz még 10 hectolitérré sem számíthatunk a mi terméseink mellett — tehát nem 750 — hanem legfölebb 3000 hold szőlő teremheti meg a szükséges törkölymeny- nyiséget. No ha úgy áll a dolog, akkor nincs mit nevetni, annál kevésbbé, ha most a törköly árát — az alkalmaztatási munkaköltséget stb. számításba vesszük — az országban már is elterjedt vészszel szemben. És megjegyzendő: a törkölynek frissnek kell lennie — tehát távolabbi szállításokkal sokat vészit hatásából — és igy summa summárum kisül, — hogy bizony ez a kis örömhír, hogy „nincs többé phylloxera“, szintén olyan kis reklam- fajta szappanbuborék. In vino Veritas. * (Olló! A szerk.) szottak megelevenülni a lovagtornában, melyre a magyar és osztrák lovasság két legjobb bajnoka egymás ellen rontott. A két ellenséges hadcsapat közötti szabad téren találkoztak össze, egyedül, ezredeiket elhagyva, s ott szóváltás nélkül ösz- szecsaptak. Csak egyszer villant mind a két kard, s azzal mind a kettő kihullott vitéze kezéből. Mindketten ugyanazon összecsapással lefegyverző sebet ejtettek egymáson; a magyar vitéz kardja az osztrák óriás kezét csuklóban vágta tönkre, míg ő maga az ellenfél ádáz csapásától hüvelykujját veszté. De ez nem volt a párharcz vége. . A mint a két dalia egyszerre egy pillanatban kiejté jobbjából a kardot, hirtelen megragadta egymást mind a kettő, s elkezdődött a tusa puszta kézzel, balog kézzel. Riedesel magasabb volt, de Sebő ügyesebb; gyorsan torkon ragadta ellenfelét, azzal sarkantyúját paripája oldalába vágta, a két mén megfordult egymásnak feszített oldallal, s azzal mind a két lovag lezuhant a földre. Erre vágtatva rohant a két ellenséges lovasság vezérei segélyére. Mire oda értek, a földön dulakodó két vitéz közűi csak az egyik kelt föl: az Sebő volt; Riedesel halva maradt. Mint hajdan Goliáth esése Izrael táborát, úgy lelkesítő új hősi elszántságra e hősi jelenet a magyar huszárságot: visszaverték a Sternberg-féle lovas ezredet, s míg ők az első rohamot felfogták kardjaikkal, azalatt megérkeztek a vörössipkások, a 3-ik és 9-ik zászlóalj törhetlen vitézei; azok aztán megmutatták, ho gyan kell szuronyszegezve ellenséget látogatni: délután öt órára vissza lett nyerve az ütközet, az elveszett ágyúk, az elhagyott csatatér s a nap dicsősége. * * Ugyanazon huszárezred augusztus első napjaiban a Berettyó partjain táborozott. Hanyatlóban, lemenőben volt már dicsőségünk napja. Csak az okos paripák érzik talán, mit beszélnek az emberek : kihallgatják az őrtüzek mellett gazdáik tépelődéseit s tovább adják, a mit hallottak, egymás között. Egy éjszaka, mikor czövekeikhez voltak kötözve, mintegy összebeszélésre, a legcsendesebb időben, elkezdettek nyeríteni, tombolni; összetépték ponyváikat, s nekiszilajultan törtek keresztül a táborvonalon, s lova- gaikat elhagyva rohantak el a pusztába. Felét sem sükerült ösz- szefogui: nagy része világgá futott. Talán előre érezték, a mi következik? II. Rabló kaland. (Igaz történet.) Irta: Jókai Mór. Ez évben történt, márczius 31-én, hogy egy öt tagból álló úri társaság V. megye erdőségeiben szalonkára vadászott. Mind az öten fiatal emberek, régi összeszokott jó pajtások, a müveit körök tagjai, tudományos pályát végzett férfiak. Köztük az ifjú ... .y, fia az egykori V. megyei provisorium alatti főispánnak.
