Eger - hetilap, 1886

1886-11-02 / 43. szám

44-ik szám.

25-ik év-folyam

1886. november 2.

Előfizetési dij:

Egész évre , 5 frt — kr, Félévre , . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „

EGER*

Hirdetésekért

minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle liáz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

Az országos terhek és hiánylatok.

Országgyűlésünk körében beállt a mozgalom a közösügyi költségvetés feltevését tárgyaló delegationak exmissióját, illetőleg. Már előre borsódzik a hátunk, hogy mily borzalmas deficzitek sorozatával lepetünk meg a jövő új évi ajándékul. Mert hiszen, ez úgy van nálunk évente. Költségvetésünk eredménye szüntelen a deficzit és adófokozás.

Pedig szokás mondani, hogy a szegénységet hiába szégyen- li az ember, mert azt eltitkolni úgy sem lehet, s őszinte bevallásával még méltóságunkat is megőrizhetjük, mig takargatása, nagyúri kép alá rejtegetése olykor nevetséget is idéz elő. — Mind az által pénzügyminisztériumunk nem követi ez elvet, hanem szé- pitgetni igyekszik a dolgot, s költségvetése előterjesztésénél még nem is sejtők a szörnyű valót, a mi később aztán lassanként kibújik a szemérmetesség rongyos palástja alól, mely szerint tudniillik évenként a rendkívüli kiadások folytán nem csekély mil- liócska hiánylatunk van rendesen; ami oly tisztességes összeg, hogy kétszer akkora és háromszorta gazdagabb államnak is becsületére válnék. Ha jól emlékszünk, mikor még Ausztria-Magyar- ország egységesen kormányoztatott, és pedig felelősség nélkül, még akkor sem mutatkozott egyszerre ilyen kamasz összeghiány- lat egy-egy évben. De ha mutatkozott is, az a különös ellentét, hogy, akármennyire összevissza lett is a vén Ausztria, és bármenynyire általánosan elterjesztették is hírét közeli veszendőségének, még is csak azt kellett neki mondania, hogy hip-hop pénzt akarok, ennyit meg amannyit, s nem emlékszünk, hogy olyatén eset fordult volna elő, melyben az osztrák államférfiak aggodalomba estek volna az iránt, hogy vájjon honnan teremtsenek elő annyi pénzt, amennyi az államtartás egyensúlyba emelésére szükséges? Ilyenkor mindig azt gondoltuk : hej! volnánk csak mi — dúsgazdag magyar Kánaán — önálló ország, kezelhetnék csak magunk a mi forrásainkat, nyithatnánk hitelt önmagunk, hogy özönlene majd felénk az a töméntelen, otthon hová lenni nem tudó angol és német pénz, mely saját honában alig bir 2—3 százaléknál magasabb kamatra elhelyezkedni, mert hát mint a nagy termésnek, úgy a tőke nagyságának is megvan a törvénye, hogy a nagy bőség leszállítja az árakat. És iine, a mi iránt ez előtt 30 évvel oly szívrehatólag csekély volt a remény, eljött az idő, hogy immár évtizedek óta — magunk kezeljük saját állami háztartásunkat, s noha kezdetben mindjárt egy pár jó termés is segített, és jót lökött rajtunk az új kerékvágásban, most mégis ott vagyunk, hogy szélűben arról czikkeznek jobb- és baloldali lapjaink, ha vájjon megijedjünk-e vagy nem, pénzügyi helyzetünk ily zátonyszerü voltától ? A történet tanúsága szerint nekünk többnyire kevésbbé az volt bajunk, hogy valami nagyon meg találunk ijedni, sőt nem egy nagy nemzeti csapás épen a miatt származott ránk, mert egy kissé többet merészeltünk, mint a mennyit erőnk elbírt, és ha ilyen kemény természetünk daczára még is most már egész nyíltan arról tanakodunk, hogy megijedjünk-e vagy se, ez már minden esetre tanúbizonysága annak, hogy a veszedelem aligha nem több mint hypochondria.

Az évenkénti oly nagy deficit kétségkívül már magában is elég súlyos dolog, mert ez összeg épen nem áll arányban hazánk anyagi, illetőleg pénzügyi nagysága mérveivel.

Igaz, hogy egészséges alapokon nyugvó gazdaság is megszorulhat és csinálhat adósságot, a nélkül, hogy sorsán aggódni kellene. De ha péld. valamely háznál van egy titkos pazarló, ha például, a mit a gazda keres és gyűjtöget, az úrnő azt rejtett csatornákon másfelé hordja el, akkor az iparkodó gazda minden szerencséje, minden szorgalma hiába, mert ő szüntelen egy lyukas hordót töltöget, melyből észrevétlen lassankint kiszivárog a homokba, a mit időnkint beleöntenek; akkor semmi sem menti meg őt a bukástól, mely előbb-utóbb utói fogja érni.

Vájjon nem ehhez hasonló eset okozta-e fiatal államháztartásunk szörnyeteg hiánylatait? Mert maga a hiánylat, — nem megdöbbentő akkor, ha az nem a rendes (normális) évi költségvetésben mutatkozik, hanem nagyrészt a középitkezések rovata tünteti föl. — Azonban mégis gondolkozóba ejthet azon belföldi, sőt kormánylapjaink által sem tagadott tény, hogy csekély hitelünk a külföldi tőke előtt nem hogy növekednék, hanem inkább észrevehetőleg apad. A hitel mértéke pedig körülbelül a legvalódibb bírálata egyesek úgy, mint országok háztartásának. Kormányközegeink, sőt miniszteri ajkak is hitelünk sülyedését nagy részben bécsi ellenséges, s hazai ellenzéki lapok magatartásából akarták származtatni ; de ez igen gyönge, mondhatnék alaptalan kifogás. A pénzhatalmak székhelye nem egy Isten háta mögötti falu, hová csak egy-két lap jár, hogy az által félre engedjék magukat vezettetni. Azok tömérdek közvetlen tapasztalat nyomán vett hiteles hírek után Ítélnek, mert a pénz a leghitetlenebb és legelfogulatlanabb természettel bir, melyre emberi vagy politikai ellen- és rokon- szenv mit se hat. Mi attól tartunk, hogy a kölföld észrevette, miszerint „valami rothad Dániában.“ A hitel emelése körül nem csupán az anyagi alap, de az illető kölcsönző jelleme is mérlegbe esik. A világ előtt eddig is úgy voltunk ismeretesek, mint vitéz, nagylelkű, de épen nem takarékos, sőt kissé könnyelmű, pazarlásra hajlandó nemzet. És most úgy látja, hogy e sajátságunk önálló nemzeti háztartásunkban is mutatkozik. A külföld azt látja, hogy a mi kormányzati rendszerünk oly magas lábra van állítva, mint akár a leghatalmasabb, nálunknál tizszerte gazdagabb nemzeteké, minők az angol, német, sőt sokkal költségesebbre, mint maga az amerikai államoké. A gazdasági szempont nálunk mindenütt mellékes; fényben, méltóságban, sinekurában mi túl teszünk a világ legdúsgazdagabb országain. Parlamentünk épülete a legnyomorubb Európában, de fizetéses képviselőink száma azért a legnagyobb, kik hónapokon át a leghaszontalanabb szóárral ülik az időt, mig a nagy nemzetek képviselete világra szóló határozatokat hoz egy pár óra alatt. Minisztériumaink, megyehivatalaink