Eger - hetilap, 1886
1886-11-02 / 43. szám
350 teli vannak úgynevezett fényüzési, fölösleges czafrangállomások- kal, melyek nagy fizetésekkel vannak ellátva, azért, mert azoknak, kik azt elfoglalják, nem dolgozni, hanem dús ebédeket adni, s azokon magasabb kortes-szerepet kell játszaniok, (alsóbb bírósági állomásokon és kisebb közhivatalainknál meg beszüntetjük a napdijnokságokat, leapasztjuk az Írnokok számát, szóval erkölcstelenség terére üzzük, éhenhalásra juttatjuk számtalan szegény családos munkásainkat.) És még a fizetés nem is a megdöbbentőbb rovat, mert hát nemzeti sajátságaink egyike, hogy a ráadás nagyobb szokott lenni a bérnél, a járulék a fizetésnél, s ez a járulék nem mindig olyan, hogy az illető azzal dicsekedni szeretne. Vasutakra, országutakra, kultúrái, hadi, gazdászati építkezésekre van szánva a sok millió hiánylatot előidéző összeg. Hát hiszen ha ez mind egy krajczárig ily hasznos, értékét mindig megtartó építkezésekre fordittatnék .............azaz: hogy, bocsánat, mi nem ak arjuk állítani, hogy nem ide fordittatik. De mi haszna ártatlan egy hajadon, mint a mennyei angyal, ha egyszer jó hire elveszett ? Már pedig nem csupán bécsi lapokban, de a leghazafiasabb magyar körökben fölhangzik olykor a sóhaj, hogy — haj! — e sok szép pénzből aránytalanul sok párolog el kezelési költségek czime alatt és egyébb utakmódokon is ... . így van-e ez, azt mi természetesen nem tudjuk adatokkal kimutatni, ennélfogva nem is hiszszük. De hogy ez a vélemény van elterjedve itthon és künn, azt már tudjuk és fájlaljuk mindnyájan. Egy szó mint száz, rósz gazdáknak ismer minket a világ, és a mily aczélosnak tartja erkölcseinket a hadi,— olyan lazának tartja azokat a pénzügyi s általán közkormányzati s gazdászati téren. Ezért hiába erősítjük, hogy hiszen a hiánylat nem a rendes költségvetésben fordul elő, hanem hasznos beruházások okozzák azt. Hja, a Lipót-templom bedől — igaz, most már a lotteria fog a dolgon segíteni. — A vízvezeték nem czélszerü .... aztán tömérdek más közpénz átkozottul csekély, vagy sémi eredményt nem mutat fel ... . mind ez fejébe száll a fukar külföldi bankároknak, s fejüket vakargatják, mikor pénzt kérünk. . . . Diktum faktum, legyünk jobb gazdák, úgy a köz-, mint a magán-életben, aztán akkor majd nem kell arról tanakodnunk, hogy a nagy hiánylatoktól megijedjünk-e, vagy ne? Lorinczfy János. Irodalmi újdonságok. — Adatok az egri egyházmegye történelméhez. I. köt. Ili füzet. Az egri főegyház szent János könyve. Liber S. Johannis. Az egri főkáptalan magán-levéltárában levő eredeti nyomán közzéteszi : Kandra Kabos — kiadja az egri egylim. irodalmi egyesület. Eger, Szolcsányi Gyula bizománya. 1886. ára: 1 frt 50 kr. Az egri egyházmegyei irodalmi társulat az egyházmegyére vonatkozó adatok közlését egy éve hogy megkezdte, a jelen füzet fejezi be a 36 ivre terjedő első kötetet. Örömmel üdvözöltük annak idején a megjelent két első füzetet, ennek adunk kifejezést most is, midőn az egri főegyház sz. János könyve önálló füzetben jelenik meg. III. Béla király azon reformja, mely az igazságszolgáltatás terén úgy, mint a birtokrendezés terén az eddig divó szóbeliAz „EGER“ tárczája. ség helyett az írásba foglalást hozta be: nemcsak az ázsiai életre emlékeztető eddigi szokást szünteti meg, hanem arra bírja az egyeseket és egész testületeket, hogy mindennemű javadalmaikat összeírják, s igy Írott bizonyságuk legyen oly esetben, midőn kételyek merülnek fel a tulajdon felől. Ez bírta rá bizonyára hazánk egyházmegyéit, hogy idejekorán összeállították javadalmaikat az ezeket hitelesítő okiratokkal együtt. így jött létre a nem rég napvilágot látott „Váradi káptalan legrégibb Statumaiigy jött létre az egri főegyház Sz. János könyve. Egyházmegyéink említett gondoskodása, mig egyrészről nagy szolgálatot tett nekik a zivataros időben, addig mással alig pótolható szolgálatot tesz az jelenleg a hazai történetírásnak. Igaz, hogy első eredeti feljegyzéssel : Chartulariummal ritkán találkozunk ; de oly tekintélyes testületnek, mint bármely egyházmegye káptalanja, az eredeti feljegyzés alapján készült későbbi időből származott feljegyzéseit is teljes hitelt érdemlőknek kell tartanunk. Mert, mint Bunyitay Vincze a „Váradi káptalau legrégibb statumai“ közrebocsájtása alkalmával megjegyzi: „Nem egyes feledékeny gyarló ember munkája az; — hanem egész testületé még pedig olyané, mely gyermekkort nem ért, századokon át soha ki nem halt, korának legmiveltebb férfiúiból állt, és testületileg tette magáévá, mit egyik kiszemelt tárnok gyűjtött és irt össze nem idegen dolgokról, hanem saját beliigyeiki'ől, az elődeik által rájok hagyományozott jogok- és szokásokról, emlékek- és kötelességekről.“ Amit Bunyitay mond a váradi káptalan statumairól, ugyanazt mondhatjuk az egri egyházmegye sz. János könyvéről. Az, hogy könyvünk a XVI században készült, és fenmaradt megrongált példánynak 1643- ból származó transumtuma. nem von le értékéből semmit; ellenben azon körülmény, hogy most lát először napvilágot — kiválóan becsessé teszi azt mindazok előtt, kik a történeti kútfők iránt érzékkel birnak. Kandra Kabos, mint közrebocsájtó, nagy és fárasztó munkát végzett, midőn gazdagon ellátta azt felvilágosító jegyzetekkel, amiért a legnagyobb elismeréssel adózunk neki. Meg, vagyunk győződve, hogy a most elmaradt név és tárgymutató is nem sokára elkészül, s a jövő év valamelyik füzeténél, mint melléklet megjelenik. Különben a Liber S. Johannis legnagyobb dicséretéül álljon itt annak rövid tartalma: Az egri káptalan ti- zed-kerületei és magán-birtokai. Külön javadalmazással is bíró káptalanbeliek. Egri javadalmas oltárok. Az egri püspök tized- megyéi. Az egri püspökség termény és bor-tizedeinek bérlete. A szepesi kamara által kezelt tizedbérletek. Újabb áttekintése a püspök és egyház tized-kerületeinek. Apró kötelezettségek. A bogácsi paroclíia leltára 1568-ból. A tihaméri egyház ingatlanai. Zaránd vármegye. (1587. összeírás). A váczi püspökség tizedfal- vai Pest-Pilis és Soltban. Szolnok. Csongrád, Kys-Nógrád. Az aradi prépostság egykori fekvőségei. A Csanádi püspökség birtokállapota a XVI században. A pásztói és kácsi apáturságok. Jász-Kun urbárium 1587-ből. Az egri püspökség jobbágyhelységeinek hovatartozása és adózásai. A beéli apáturság és a szarvaskői vár álladéka. Az egri egyház ereklyéi és értékes holmija a XVI. században. A királyszéki pinczék. Almagyar határai. Historicus. De vész-viharnak a jelzője, Vésznek, mely sújt, mely eltipor. Teréznek. Hát bántott a szó? sebző nyíl volt? Nem a nap áldó sugara, Mely a beteg virágnak élet? Hát szivem is megbánthata ?! . . . A köny, mely akkor búdról szólott, Vádolva engem égetett; Elszenvedem. . . Megérted még te, Hogy e szív téged mint szeret! Szeszélyes szóban, vig mesében Beszéltünk el — tragédiát; Hisz már nevet, hisz már kaczag, ki Az életet igy éli át! Nevet az élet tarkaságán, Kaczagja semmiségeit. . . Szivedre sem volt méltó e föld — Emelkedjél! — helyed nem itt! Ne itt, ne itt e zűrzavarban, A melynek élet a neve, Ne itt keresd az üdvöt, békét! — Csalódással van az tele. Mosolygó égnek rózsa-fénye Nem mindig a hajnal-bibor; Remény nélkül, bus csüggedésben Hervadjon hát a szív, kebel? Sebét — ha már gyógyulni nem tud — Virágokkal ne fedje el? Világokkal, uj vágygyal, élvvel, Melyek oly dúsan nyilának ?! . . . Hagyd ez ámító álmok csábját! Remény, álmok — hazug szavak! Én már jártam fényben, virág közt, Én már a bút jól ismerem; Elmondhatom: mi balga a vágy, Mely csügg a — lehetetlenen! Lehetetlen! . . . sötét szó, törvény, Mely ellen vívni dőreség; Az élettel be is számoltam — És bölcseségnek ez elég. Hideg tanulság?! Megfagyasztó, Melylyel kimondom, a közöny? És mégis e szót súgja szivem, — Mert minden jót annak köszön; Neked is e szót súgja, zengi, Hogy megtanulj lemondani, — Tanuld meg, hogy legdrágább kincsek: A szív örök fájdalmai! . . .
