Eger - hetilap, 1886

1886-10-12 / 41. szám

329

— Az „Olvasókör“ szépirodalmi regény folyóirat ez évi folyamának 3 füzete Brühl G. „A gályarab menyasszonya“ ez. tört. regényének folytatását hozza. Egyes füzet ára 25 kr. Előfizethetni V4 évre, vagyis 6 füzetre 1 frt 50 krral, a kiadó Fülöp Györgynél, Epést, Stáczió-utcza 31. sz. a.

Különfélék.

— Heti naptár. Kedd, okt. 12. — Ek. Miksa piisp. — Prot. Miksa. — G.-o. (szept. 30.) Gergely. — Naykel. 6 ó. 13 p. — Napnyiig. 5 ó. 19. p.

Szerda, okt. 13. — Ek. Kálmán, Ede. — Prot. Ferike. — G.-o. (okt. 1.) Holdtölte 4 ó. 30 p.-kor reggel.

Csütörtök, okt. 14. — Ek. Halliszt piisp. — Prot. Halliszt. — G.-o (okt. 2.) Cziprián.

Péntek, okt. 15. — Ek. Terézia sz. — Prot. Hedvig. — G.-o. (okt. 3.). Areop. Dénes.

Szombat, okt. 16. — Ek. Gallusz ap. — Prot. Gál. — G.-o. (okt. 4 ) Hieron.

Vasárnap, okt. 17. — Ek. Hedvig. — Prot. Florentke. — G.-o. (okt. 5.) Karitina.

Hétfő, okt. 18. — Ek. Lukács ev. — Prot. Lukács. — G.-o. (okt. 6.) Tamás ap.

Időjárás Herschel szerint okt. 13-tól 20-ig szép, meleg, szelíd idő.

— Dr. Samassa József egri érsek ő exja, az egri dalkörnek ő nmlgához intézett, s a pécsi országos dalversenyen az egri dalkör által nyert kitüntető aranyéremnek alyceumi múzeumban való elhelyezését tárgyazó kérelmére adott kegyes válaszában, szives készséggel engedve a kérelemnek, s az érem elhelyezésére nézve intézkedve, midőn a t. dalkör ez újabb sükerét, ő exja, rokonszenves érdeklődésénél fogva, részéről is benső örömmel üdvözli, egyszersmind (elhasználja ez alkalmat őszinte elismerése s köszöneté kifejezésére is az egri dalkör azon buzgó törekvéséért, melylyel különösen a templomi ének művelését szintén egyik feladatává tévé, s az istentisztelet emelésére az egri székesegyházban ismételten közreműködni szíveskedett; a dalkör további munkásságára Isten áldását kérve.

— Személyi hírek az egri egyházmegye köréből. — D'o 1 á n s z k y Alajos, felső tarkanyi lelkész, lapunk kedvelt munkatársa, E c s é d r e, — Rácz Mihály nyiradonyi lelkész Felső-Tárkányba neveztettek ki lelkészekké.

— Dr. Kozma Károly prépost-kanonok és szemináriumi kormányzó ő nsgának a szépmüvészetek iránt való vonzalmát és nemes áldozatkészségét fényesen igazolja, a számára készített és lapunkban már jelzett gyönyörű votivkép, melynek alapeszméjét mavel, de velős, Ízletes magyar eledellel szolgál, s hitünk szerint az akadémiai széket sokkal méltányosabb joggal megérdemelné, mint többen, kik rajta ülnek. Beszélyei mindenütt tendentiát árulnak el, a mi nagy érdem nálunk, hol semmi tendentia nincs. Legalább Karacs Teréznek nem lehet bizonyos hölgyek hölgyetlen- ségét szemére vetni. Csin, szerénység és illedelem kitüntetik munkáiban a szeplőtlennek lenni kellő női tollat, s ha összes beszélyei kiadására rászánná magát, vétkeznék azon hölgy, ki iratait meg nem szerezné.

Kovács Pál. Orvos dr. magy. akad. tag sat. Kovács Pál beszélyei valamennyi csinos falusi szobaleánynak, középrendükis- és nagy asszonynak kedvencz olvasmányai közé tartozának, és csak a frescoképek szállították azokat a konyhakönyvtárakban egy fokkal alább. Legnagyobb érdeme elbeszéléseiben, hogy nemzeti pályatéren mozgott. Drámai müvei sem színészeinknek tüdejét, sem a nézők tenyereit ki nem fárasztották. A németes Győrben Kovács Pál hatályos és üdvös eredményű mozgalmakat tesz a nemzetiség honosítására.

Kuthy Lajos. Akad. és Kisf. t. tag. Eleven phantasia — és czifra nyelvből áll egész tudományos készültsége. „Polgári szózatába“ belevesztett, mint Bertók a csikba. A szózat benne elég, de kevés az elv s az elv igen regényes. . . Novellái franczia bű- züek; a feszesség, mely bennök uralkodik, mindig mázolt pofájú salon-pikerkőczre emlékeztet. Nyelve spanyolgrand paraszt házban, kin kitűnik, hogy szorítja a magyar öltözet. Az életnek nagy ellensége; hősnőit a kérelhetlen areopagita különös öngyilkolága a tudós kanonok ur adta Szoldatics Ferencz Rómában élő jeles festőművész hazánkfiának. A kivitel remekül sikerült; a műben a művész ecsetjére ismertünk. A 3 méternél magasabb festmény foalak gyanánt a trónján ülő bold. Szüzet ábrázolja, karján a kis Jézussal. A trón jobbján sz. Gergely, a hatodik század „nagy“ pápája, balján borromeai sz. Károly, Milánónak a tizenhatodik században élt hőslelkü főpapja — a kanonok ur védészentjei — szemlélhetek, mindkettő a bold. Szűz felé fordulva, esdő alakban. A trón zsámolyán térdelő alakban pedig az őrzőangyal rokonszenves esdeklése köti le a figyelmet. A mint a bold. Szüzön az istenanyaság és az esdeklőkre vetett kegyes tekintet első pillanatra kifejezést nyernek: a két emelkedett szellemű egyháznagy jellemző arczkifejezései huzamosabb történeti reflexiókra hívják fel a figyelmes szemlélőt. Nagy sz. Gergely alakja ihletett vonásaival híven tükrözi vissza a mélyelmü theologust, egyszersmind emlékeztet azon buzgalomra, melylyel a nagy pápa az angol-szászok megtérítésén fáradozott, másrészt alázatos leikületére, melytől ösztönöztetve magát „servus servorum Dei“ nevezte. — Bor. sz. Károly lelkesült arczát látva, előttünk áll úgy az erélyes főpap, ki oly tántorithatlanul szóllitotta vissza kötelességökről megfeledkezett papjait a szent kánonokhoz, valamint a milánói nagy pestis hősi alakja, ki sorra látogatja és vigasztalja az iszonyú ragály szerencsétlen áldozatait. Az alakok mindannyian művészi össz- hangzatban és megkapó plasztikai kidomborodásban lépnek az ízléses keretből elő. Jeles művész hazánkfia, ki ez alkalomból városunk, illetve dr. Kozma Károly kanonok űr vendége volt, a mai délutáni vonattal utazott vissza állandó tartózkodási helyére, Rómába.

— Hevesmegye új főispánjához Gyöngyös város képviselő testületé üdvözlő iratot menesztett, melyet a polgármester személyesen nyújtott át.

— Október 6-ikát, mint a magyar szabadságharcz Aradon kivégzett hős vértanúi gyászos halálának évfordulóját, szokott kegyelettel ünnepelte meg városunk hazafias közönsége. Az egri 48-as honvédek-egylete ez alkalomból, regg. 10 órakor, a minorita atyák templomában gyász-istentisztelettel adózott a hazáért mártyrhalált szenvedett nagynevű szabadsághősök emlékének. A harczi jelvényekkel díszített gyászravatal kitétele mellett tartott gyászmise alatt a „Requiem“-et a pályakoszoruzott egri dalkör szokott szabatossággal, s megható bensőséggel zengette, épülésére a szép számmal egybegyült ájtatos híveknek, kiknek soraiban hazafias érzelmű hölgyeink közöl is többeket láttunk.

— Esküvő. Kliegl Pannika urhölgy, müveit társas köreink e kedves és szeretetreméltó tagjának esküvője Tarnay Gyula mezőkövesdi kir. jbiró-, az egri fiatalság egyik előkelő tagja- s lapunk kiváló tehetségű munkatársával, az egri székesfőegyház- ban, múlt szombaton, f. hó 9-én a reggeli órákban folyt le. A szoros családi körben végbement menyekző után, a boldog pár azonnal nász-utra indult.

sokra kárhoztatja. Különben a hölgyek Kuthyt édes Írónak tartják s így ő mindenképen jeles iró.

K. Lipthay Sándor. H. ügyvéd, táblabiró és a „Nemz. Újság“ vezetője. Irályából mutatványul a következő : „Ha őseink a súlyerok tényezőinek gravitationalis stabilitása magasabb politikájánál fogva az aristokratia be nem húzódott volna; úgy a le- pontositott eszmék im mondott felkarolásának destructiójáról nem beszélödött, volna annyi a nemzeti kiképződésnek dicsőülési pontján ; de miután itten a sokáig készülő philosophiai munkáik beszi- vódott elveinek szükséges kiszivárogni, hogy a zavaroknak dübörgés óceánján valamikép, egy, a sűrűségnek homályosságából kivergődött virulatos gondolatszigetnek megtapodkatására juthassunk : annál fogva Maglód Pesthez három óra járás; tehát a mi sok évek által olvasódott, „be kellett szállitódnia; hogy itt a hazának javára s az aristocrátiának dicsőségére elrendszerittessék és corrigálódjék“ sat. sat.

Petőfy Sándor. Ex-baka; nyugalomba lépett színész; ex divatlap-segédszerkesztő és vándor költő; sat. sat. — Szilaj csikó a honi poésis mezején; sem féket, sem kantárt, sem zablát, sem nyerget nem tud tűrni. Verset sokat ir, akár szabályosat, akár nem, az mindegy neki. Kár a talentumnak annyira elvadulni.

Utóbbi időkben a hires Vahot Imrének, a „Pesti Divatlap“ szerkesztőjének volt fegyverhordója. — Petőfy még fiatal fiú s mig a must ki nem forr, mindig jó bort lehet belőle remélni. Várjunk tehát — hiszen magyarok vagyunk, és megtanulhattuk a vá- rást. Addig is utravalóul hallja tőlünk: hogy versfaragás nem költészet; szabálytalanság nem genialitas; vastagosság nem művé-