Eger - hetilap, 1886

1886-10-12 / 41. szám

330

— Az egri önk. tűzoltó egylet titkárságától, lapunk azon megjegyzésére, melylyel a legutóbbi számban lovag Tóth Istvánnak a tűzoltó egylet alapitó tagjai közé belépését jelentő közleményt kisértük, igazoló sorokat, kaptunk, melynek szavai szerint: „Minden félreértés kikerülése végett kijelentetik, hogy a köszönet vagy elismerés nyilvánítása nem azért mellőztetett, mintha az egylet választmánya nem a legnagyobb örömmel és elismeréssel fogadná, ha valaki az egyletbe akár mint alapitó, akár mint pártoló vagy működő tag belép; hanem egyszerűen azért, mert a tagsági bejelentéseket, és a tagsági dijak befizetését megköszönni nem szokás; eddig legalább ezen eljárást követte a tűzoltó egylet, épen úgy, mint a többi jótékony egyletek is. A tagsági jogokkal és kötelezettségekkel össze nem függő adományok azonban minden alkalommal meg szoktak „köszöntetni.“ — A t. egyl. titkár ur óhajtása szerint ezennel közöltük levelének a dolog érdemére vonatkozó sorait, — azon egyszerű megjegyzéssel, hogy a t. felszólaló urnák szívesen szolgálunk példával, ahol az egri önk. tűzoltó egylet egy kiváló polgártársunknak az egylet alapitó tagjai közé valóbelépését épen lapunk utján köszönte meg; tehát „eddig legalább nem mindig követte az egylet e részben a titkár ur fónebb jelzett eljárását; s ép ez a körülmény az, mi bennünket a minapi megjegyzésre késztett.

— Az egri kath. legény-egyesület f. hó 3-án este a nyári színkörben, a „Kisértet“ czimű, Szigeti József által irt 3 felvo- násos népszínművet adta elő. Az előadáson meglátszott a szorgalmas előkészület s a jelentékenyebb szerepek előadói oly szépen alakítottak s oly otthoniasan mozogtak a színpadon, mintha valódi hivatásuk volna az. Nem egy jelenet gyakorlott színészeknek is dicséretükre vált volna. A hallgatóság jól mulatott s megelégedéssel távozott. De nem úgy a szereplők; mert amint halljuk, az összes bevétel csak 83 frt 15 kr. volt; mely összeg legnagyobb részét fölemésztették a kiadások, s igy a derék egyleti tagok fáradozása fejében vajmi kevés jutott az egylet czél- jaira. Pedig egy oly nemes czélú és szép sükerrel működő egyesület, mint, ez, valóban nagyobb pártolást érdemelne a közönség részéről. És csodálatos, hogy épen intelligensebb köreink, kik pedig a műveltség azon fokán állanak, hogy tőlök méltán elvárhatnék az ily nemes törekvések támogatását, alig voltak ott képviselve. Persze, ha valami frivol operetteben. kaczér primadonna lépett volna fel, a sikamlós szöveg s az érzék csiklandozó tekintetek és mozdulatok bizonyára jobban vonzották volna müveit ifjainkat is, és telt ház lett volna. így azonban bál mily nemes is a ezé], félig telt ház előtt kellett a műkedvelő nőknek és az igyekező egyleti tagoknak fáradozásaik gyümölcseit bemutatni. Kíméljük, hogy jövőben kipóídják ezt azok, kiket a mulasztás vádja méltán ér. Azért az egyesület tagjai ne csüggedjenek, hanem bízzanak a jövőben, mely fáradozásaikat bizonyára dúsabban fogja megjutalmazni.

szeti Ízlés; és nem egyedül bor, — prófont, bakkancs és baka- kabátban, de nem is a fáklyafüstben rejlik a költészt illető aether. Vigasztalja azonban magát, mert merész a fiatal sas röpte, de nem vakmerő; de a dicsőítő orkán, mely a Divatlapból fúj rá, elsodorhatja őt — a semmiségbe.

Pongrácz Nina. Gyám nélküli nagykorú kisaszouy. Magyar George Sand, a francziának szelleme nélkül. Ferdeségeit bírja, s ezekkel nem ki —, de föltűnni szeretne. Hogy nővé született, neki nem tetszett. Az abroncs-szoknya helyett a liberté zászlóját lobogtatná ha — — — Naiv fesztelensége még a naivságon is túl megy. Soknak, ha Ninácskát látják, eszébe jut: „Gyűlölöm én a férfi-asszonyt.“ ... A kiadók nem annyira forgolódnak körűié, mind ő a kiadók körül. Egy hires novellájával, mely az Életképekben vetett lobbot, egész nemének tőrt döfött szivébe.

Pulszky Ferencz. A m. ak. tiszt, tagja, táblabiró sat. Saját korát túlhaladta tudományra, de ő azt, hiszi, bölcsességre is. Mások az elsőt becsülve elismerik, az utóbbit szerényen kételkedve tagadják. — Testestől lelkestől Kossuth zászlajához esküdött s az augsburgi közönséges lap által terjesztett véleményeket, melyben sok bakokat lőnek, férfiasán megczáfolgatja. Az 1840-diki országgyűlésen feltűnőbb capacitásaink sorába emelte magát. Hogy Sárosmegyének praescribálni akart, s igy maradt ki az 1843/4 országgyűlési követségből, — tudva van. — Pulszky jártas a nyelvekben, Históriában, Archeológiában és Státustanban — s ha az ifjúság tüze megszűnik benne lobogni, legény lesz a gáton.

— Hálás-köszönet. Mindazok, kik felejthetlen jó édes anyánk Tamásy Károlyné, szül. Csukásy Terézia temetésén megjelentek, s ez által fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak, fogadják e helyen hálás köszönetiinket. Eger, 1886. okt. 10.

Tamási) József, tanító. Barátit Jánosné szül. Tamási) Emma.

— Névmagyaritás. Egri illetőségű kiskorú Urban Gyula vezetéknevét „Pap“-ra változtatta.

— Jóm Kipur, az engesztelődés napját, a Mózesvallásuak e legnagyobb ünnepét, egri izraelitáink, ősrégi szokás szerint, múlt szombaton, f. hó 9-én üllőtték meg. Ez az év folytán a legnagyobb izraelita ünnep, amelyen a zsidó nemcsak az ételtől és italtól, hanem minden üzleti foglalkozástól is tartózkodni köteles, és csak az áhitatnak, és bánatteljes imáknak kell magát szentelnie. Az ókorbeli izraelita törvényhozók jól sejtvén, hogy a későbbi nemzedék a vallási intézményeket félvállról veendi, e napot, hogy annak szentségét és magasztosságát biztosítsák, a titokzatos mon- .dák egész özönével ruházták föl, annyira, hogy a hivő izraelita áhitatos félelem s rettegés közt várja e nap közeledtét. — Még csak jelen századunk 40-es éveiben is. Izrael népének előkelői (t. i. a gazdag zsidók) e nagy nap előestvéjén a zsinagóga előcsarnokában egybegyülekezve, ugyanott, netalán elkövetett törvényszegéseikért, vezeklésül, a templomszolga által egy ostorfélével érzékenyen végigverették magokat. Alig híszszük azonban, hogy izr. hitközségünk elöljárói, előkelői és gazdagjai ez üdvös és vallásos példát ma is követnék.

Egy későbbi monda szerint, a zsidó újév ünnepén minden egyes izraelitának jövő évi sorsa eldöntetik, s e sorshatározat a kiengesztelődés napján végérvényesen megpecsételtetik. Innét ered az a szokás, hogy e napon az izr. férfiak és nők, fehérbe, az ókori népek szerint: a gyász és halál színébe öltözve jelennek meg a templomban. Ez a szín hasonlat azonban csak a férfiakra nézve találó, kik fehér fejdiszük; vállukra borított fehér lepedőjükben, és fehér harisnyájukban, 24 órai éhségtől sápadt arczukkal. csakugyan sírból kikelt szellemeknek tűnnek föl; mig hölgyeink halvány arczának saároni bájait, a csinos és kedves kis fehér fejdisz, valamint a fehér ruházat csak még inkább emeli s ingerlőbbekké teszi, — s inkább az életet, az életelevenséget, semmint azt a zsarnok halált juttatja eszünkbe, mely elég kegyetlen volna évközben e kedves teremtések valamelyikét kiragadni körünkből, édes mindnyájunk nagy keserűségére. -(S. . . . n.)

— A harmadik tanácsnoki állomás betöltése, melyet a városi képviselet a mezei rendőr-kapitányi hivatal helyett rendszeresített, s ennek teendőivel ruházott fel, — a városháznál a múlt vasárnap, f. hó 10-én tartott képviseleti közgyűlésen, mint tiszti választásoknál rendszerint történni szokott, a városi képviselők nagy számának részvéte, s élénk érdeklődése mellett — ejte- tett meg. Pályáztak: Hajdú Zsiga vár. fogyasztási adópénztári

Trefort Ágoston (t. ez.) A mostani P. Hírlapnak kétségkívül leghaszonvehetőbb dolgozó tagja; tanulásban fáradhat- lan s vagyonosbjainknak, kik azt hiszik, hogy pénz az ész, példányul szolgálhatna. — Szellem- s lélekrokonságnál fogva Eötvössel egy; literaturában s életben dioscurok ; ha tehát czik- kei néha fiascot csinálnak, könnyen kitalálhatni, minek kell tulajdonítani ? Legújabb merész tette az, hogy Bezerédyt követve, az önkéntes adózók számát szaporította s igy meg van mentve a — capitolium!

Vahot Imre, a „Pesti Divatlap“ szerkesztője. A legnevetségesebb kérkedés és a legutálatosabb elbizottság a literá- tori pályán két feltűnő vonala. Tudományos csatákra mindig zsíros bundában, izmos furkóssal szokott megjelenni s hatalmasan hadonázni, úgy, hogy ha ellenei liliputiak lennének, még magnak sem maradna belőlök. Ha az országgyűlés vezetését, vagy a színház igazgatását rá bíznák, mind a kettőt felvállalná. Divatlapját, nagy erővel és erőködéssel viszi, s azt hiszi, győznie kell, ha másokat kicsinyit. A „Honderűt“ különös kegyelettel szive alatt hordja, s akár van helye, akár nincs, mardossa. — Vahot fölolvasásokat is szokott tartani, melyek télben igen zölden, nyárban igen hidegen szoknak kiütni. Legközelebb könyvkiadó lön.

Közli : Milesz Béla

I