Eger - hetilap, 1886

1886-10-12 / 41. szám

326

A megyei fiatalsághoz.

— Nem árt megolvasni. —

Ahol az ifjúság szive, — szokták mondani — ott rejlik a jövendőség reménye; mert hisz a jövő az ifjúságé. Ez igy levéli, tegyünk egy kis elmefuttatást, és kivonva a múltból a tanúságot — körvonalozzuk kissé a jövőt.

Ki az utóbbi négy év lefolyása alatt megyei közéletünk fejlődését kellő figyelemmel kisérte, mindenesetre feltűnőnek ta- lálhatá, hogy az ifjabb nemzedék csak igen csekély mérvben törekvők magát a megyei publicitás terén érvényesíteni. Pedig nem vádolhatjuk legtávolabbról sem megyénk bizottságát oly szűkkeblű felfogással, mely szerint az ifjabb nemzedék elöl a befolyás terét elzárni akarta volna; sőt ellenkezőleg be kell vallanunk, hogy megyénk bizottsága e tekintetbeni eljárásában kellő méltányosságot tanúsított.

Nyitva volt tehát a nemzet vezérférfiai által is „politikai iskoláknak“ elnevezett megyéinkben a fiatalság számára az oly sokáig szünetelt tanfolyam; de sajnosán be kell ismernünk, hogy kivált nálunk, aránylag kevesen siettek tanúlni és közrehatni abban.

Nem szándékom jelenleg gáncsolni a fiatalságot a közügy iránt tanúsított eme közönye miatt, ép azért nem, mert nem természetes állapotok amúgy sem szoktak soká fenállani, s mert különben is a minden szép és jó iránt fogékony keblű fiatalság irányában csakis józan okossági érvekkel szükség fellépni. Nem is rójuk meg tehát a fiatalság tévedéseit, mert még azok is olykor tiszta forrásból eredhetnek.

Elégnek tartjuk a fiatalság irányában a meggyőző figyelmeztetés szavát.

Ha az 1848-iki átalakulás történelmét olvasva, átérezzük és átgondoljuk: mily nagyszerű megfontolási látkör tárul fel lelki szemeink előtt, a legőszintébb hazafiul öröm tölti be szivünket, látván, hogy ezen átalakulást megelőzött eszmei küzdelmekben az akkori fiatalságnak mily kiválóan tevékeny része volt, elannyi- ra, hogy a magasztos lelkesedéssel párosult és üdvös átalakulás fejlődésében történelmileg méltatott jelentékeny tényezővé is vált. Innen van az, hogy különösen a „márcziusi napok“ enyészhetlen dicsőségében az akkori fiatalság emlékezete ébresztő példa gyanánt fog ragyogni késő nemzedékek előtt is.

Azon tetterős szellem, mely az 1848-iki fiatalságot áthatotta volt. látszatra ugyan el lön temetve a világosi katastrofa által, de a nemzet, mert jól tudta, hogy a természet változhatlan törvénye szerint nem szül félénk verebet a bátor sas, bizton remélte, hogy az a „tetterős szellem“ nem veszhet ki végkép s örökre, hanem hogy újra fel fog majd támadni elevenségével egy új nemzedékben.

S úgy is lön 1861-ben, a mint a nemzet remélte.

Az „EGER“ tárczája.

Kákay Aranyos 40 év előtt.

A „csarnokban“ irók s más celebritások foglalnak helyet, íme nehány rajz:

Bajza József. Hit. ügyvéd a magy. akadémia rendes és a Kisf. társaság tagja. — Bajzának nagy dicsőségére válik, hogy őt az akadémia tagjául megválasztotta; de nem az akadémiának is; mely ha valamennyi tagjai ő hozzá hasonlítanának: ott állana, hol állott, mielőtt létezett.

Nem tartozunk azok közé, kik hiszik: ha Bajza „Kritikai lapjai“ meg nem jelennek, úgy nem keletkezik azon literatúrai liarcz, melyet a múlt évtizedben ő serkentett fel. Literaturánk beteg volt, beteg most is; de hogy felépüljön, óvakodva kell sebei körül járni.

Bajza érdemei iránt tisztában van a közönség; felőle csak egy, s pedig osztatlan vélemény uralkodik ; és ez az: hogy hivatásának, mint akadémiai tag, épen nem felel meg. Tudjuk mi, hogy akadémiai tag sem képes az önszeret kötelékeit lerázni, önhasznát a világrend törvényeihez tartozónak nem hinni; tudjuk, hogy akadémiai tag sem emelkedketik túl a fellegeken, de saját elvei csalhatlanságát vakmerőén védni, s azért, mert velünk nem éreznek mások egyenlően, azokat agyon sujtogatni, nem loMidőn az 1850-es korszakbeli idegen kormány a germanisa- tiónak hazánkban terjesztését a siker tartósságának biztos hitével már is betetőzöttnek vélte, a pesti egyetem ifjúságát ép akkor tüzelte erélyesen fellépésre a nemzetiség ügyéhez szilárd ragaszkodás érzete, mely utóbb országszerte az ifjabb nemzedéknél nem csak méltánylásra, de buzgó követésre is talált, és meg is temette üdvös visszahatását.

Sokkal élénkebben áll még előttünk ama korszak emlékezete, semhogy szükségét éreznők annak, miszerint úgy a köz-, valamint a társadalmi élet történetéből fentebbi állításunk igazolása végett egyes kiválóbb mozzanatokat említsünk fel.

És a reá következett 1861-iki rövid, de annál elevenitőbb epochában alkalmunk volt újra tapasztalni, hogy a fiatalság a nemzeti közélet felébredését hangos örömmel és méltó érdeklődéssel üdvözölte.

Ugv, de mit mondjunk ellenben a fiatalságról ma, midőn — valljuk be őszintén — az épen most elősorolt lelkesítő példáknak halvány árnyait is alig bitjük felfedezni? Fáj ugyan kebelünk s nagyon óhajtjuk, hogy ezen állapot mielőbb megváltozzék, de némi vigasztalásúl mégis magunkban hordjuk a meggyőződést, hogy ilyen rideg jelenség közéletünk létfolyamában csak mulékony fog lenni. És bármily anyagias legyen is a mai korszak cselekvés-iránya, nem hihetjük, hogy még ma is az ifjabb nemzedék kedélyét a corruptio titkos mérgével annyira elfásúlttá lehessen tenni, miszerint ki hinta veszni a fiatalságból a minden szép és nemes tettekre törekvés iránti érzék elevensége.

És mig ez megvan, nem szükség attól félni, hogy a cselekvőleges honszerelem Vesta-tiize végkép ki fog aludni a fiatal keblekben. S ha megmarad csak egy szikra is belőle, sokszor ez is elég arra, hogy a szunyadó tetterőt felébreszsze, s a kötelesség megdermedt érzetét ismét hatékonynyá tegye; csakhogy mindez annál későbben fogna bekövetkezhetni, minél későbben éb- resztetik öntudatra maga a fiatalság.

Pedig meddő várakozásra nincs már sok időnk.

A sürgősnél sürgösb teendők halmaza sehol sem nagyobb talán, mint minálunk. Élég lesz a sok közül egyet is kiemelnünk: a megyerendezést, melyről most már bizonyosnak tekinthetjük, hogy ajtónk előtt áll.

Tétlenek maradjunk-e hát vele szemben ?

És nem vindicál, vagy tán nem is igényel magának a fiatalság megyénkben egy hozzá méltó szerepet a megye-szervezési munka létesítése körül ?

Vagy nem akarna-e határozott állást foglalni a majdan szervezendő megyében ? Nem törekszik-e majd arra, hogy a megyei intézmény számára még fentartott vitális kérdésekben önmaga is tőle telketőleg az impulsus-adásnak részese legyen ? Avagy járszalagon akarna-e vezettetni, holott reményteljes bivagiasság. Szép saját véleményét komolyan megvitatni, mert ez tanúságul szolgál, hogy benső meggyőződésből fakadtak, de az is, a ki saját véleményének rabja, rut rablánczokat visel.

Bajza, mint költő, tisztelve a technika szabályait, a tiszta styl példányait adá, minőkhez hasonlókat igen, de jobbakat nem bírunk. Költeményeiben a szívnek megelégedése nem villan föl, és azért feszesek; sok helyett az érzet föláldoztatik a csinos kiejtésnek. Schedel a magyar lyra alapítójának tartja őt. Hát Berzsenyi ubi est?... Mint kritikus a darabosságig éles, a dorongosságig kíméletlen, a sárosságig tisztátalan, de jó logikájú. Minden egyéb munkái compilátiók és fordítások. Benne csalatkozott a nemzet s emlékezetéből eltünendik, ha csak sírjából nem viru- land egy zöld ág, mely az ő historiographusságát hirdesse. Talán, mint meglehetősen száraz tollúnak, a philologiában, nagyobb hatású köre lett volna ?

Bárány Ágoston. Torontálmegyei táblabiró, levéltárnok s m. ak. lev. tag. — E bárányról a tudományok terménytárába nem sok gyapjút lehetett nyírni, annál többet nyírt ő más bárányokról a tudományok javára. Hol jót kellett tenni, ott Bárányt nem kellett szólítani; buzgósága felülmúlta erejét s minden vállalat tisztalelkű bizományosra talált benne. Torontáliéi megérdemli a tiszteletet: sok szép honi virággal, mely különben ösméretlenül hervad el, ösmertette meg e vidéket, és buzdító szelleme örökké jótékony hatású volt. Lelki tehetségeit többnyire fordításokban kisértette meg. Et voluisse sat est. Több ily tagot az akadémiának, és ügyei máskép állnak.

B r a s s a i S á m u el. (t. ez.) Makacs conservativ az orthog-