Eger - hetilap, 1886
1886-10-12 / 41. szám
327 zalommal várnék el tőle, hogy önálló gondolkodást tanúsítson, valamint bölcs cselekvéseiben is önálló s független legyen? Az egykori táblabirói felfogás szerint szokásos volt ugyan : csak nagyon csekélybe venni a fiatalságot a közélet működési terén. De az idők érlelő hatalma azóta más felfogást szült. — Mert hiszen nem adta-e már az érettebb gondolkodású fiatalság elég sokszor félreismerhetlen tanujelét szellemi műveltségének a különféle szakpályákon? S vájjon birnátok-e kétkedni abban, hogy .a fiatalsági szellem, ép a benne nyilvánúló erély szívósságánál fogva — mint égi háború a levegőt — leginkább képes megtisztítani a közélet légkörét a lethargia mindig vészes anyagától ? Hiszitek-e, hogy ezen szellem ihletése nélkül az állami és társadalmi intézmények megalkotásában az igazi demokrat elvek aligha vergődhetnének fölényre? Vagy nem úgy volt-e jóformán mindig és mindenütt, hogy a haladás pártja a maga elemeinek szinét javát a fiatalság soraiból vette fel kebelébe ? És a szabadelvűek tábora, ha kipróbált veteránjai megfogytak az eszmei harczokban, nemde a fiatal nemzedék soraiból egészité ki magát, s ekkép gyakran a kidőlt erők helyébe nyomban újakat állított ? Hát a termékeny szabadság hívei, vájjon hol találtak buzgóbb és határozottabb bajnok-társakat, ha nem a fiatalság között ? A fiatalságot tehát (mert már kivívta magának) mindenkép megilleti a közügyekbeni tevőleges részvétel jogosultsága, s azért csak is az ifjúságon áll, hogy üdvösen élni akarjon s tudjon is vele. Oda kell ugyanis törekednie, hogy a szabadelvű józan haladás elemei teljes súlyra jussanak mindenütt; hogy a magyar faj értelmi fensőbbségének érvényt szerezni, s azt állandósítani lehessen ; s végre közre kell működnie a fiatalságnak, hogy a valódi önkormányzat, mint a közszabadság postulatuma, minden irányban óhajtott fejlődésének indulhasson. íme, a feladat, mely nagy részben öllöktől várja megoldását! S lehetne-e csak képzelni is, hogy önök ne legyenek egészen áthatva betöltendő hivatásuk férfias komolyságától? Ne riadjanak hát vissza e hazafias hivatás betöltésétől. Azt mondják, az élet olyan, mint a könyv, melynél, ha az előszó jól van Írva, jó írót várhatni. Tele kell tehát irni tettekkel az ifjú kort, hogy az életmunka is derekas legyen. Munkára tehát! Hisz oly szép, midőn ifjú tetterő munkával párosul. El a kényelem s a gondatlanság puha párnájával, hogy majd amidőn beköszönt a férfikor, hol nagy tettek vágya forr, a nemes munka nyomán az elismerés koszorúja övedzze majdan a tettektől izzadt homlokot. LörinczfFy János. raphiában. Ez oldalról leghíresebb. Sokat tud, de nem tudja eladni; a mit azonban a Vasárnapi újságon kivűl elad, azt jól adja el s hasznot árasztólag. Brassai ur nem áll elő a színnel, de csak a vak nem látná, hogy republicans. Külsője igénytelen, egészen franklini; semmi önbizottság, semmi önhittség nincs benne, pedig adhatna ismereteket egy akadémiának ; de ő minden handabandának ellensége, s ha a testvérhaza reformját reá bíznák: furcsán fogna a műtéthez, kitűnnék rajta azon esetlenség, mely csak külsejében látszik. Brassai gyémánt, melyet semmikép sem lehet kicsiszolni, s mely kicsi'szolás által veszteni fogna. Czucor Gergely. Sz. Benedekrendi áldozó, magy-akadé- miai és a Kisfaludy-társaság tagja sat. — Nem csuklyába termett ember. Szárnyainak egyikét leszelték, s azért csattog csak egyikével. A bezárt madár hangjaiban nincs a szabad természet diadali zenéje. Jelenleg a legjobb, legtermékenyebb népdal-költő. Az „Augsburgi ütközet“ epicusnak mutatta; kár volt letennie e kobzot. Irt „Hunyadi János“-ról; fordította Cornelius Nepos-t, de az egész ember ki van emelve sodrából. Ha Czuczort a viszonyok bilincsei le nem kötik : a literátori főnökök között áll; most csak töredék, melyből a felizgatott kedély csal meghallgatható hangokat. A bajszos papi akadémiai levéltárnokot a kancsal szemek elüldözték Pestről, s elfojtották a szellemet, mely forr, forr s csak néha puffog, mint a pezsgő, ha lelkére ünnepöröm derűi; azonban az akadémiai nagy szótár őt megint Pestre hozta. Degré Alajos. Hites ügyvéd s talán m. akadémiai rüIskola-szentelés. Felnémeth, okt. 4. 1886. Felnémeth község róm. kath. hívői folyó hó 3-án lélekemelő ünnepélynek voltak szerencsés részesei. Kerületi esperesünk: a tudós akadémikus, főtiszt, betlenfalvi Balássy Ferencz makiári plébános úr e napon áldotta meg a népnevelés igényeinek teljesen megfelelő új iskolát, melyet országosan ünnepelt nevű kegyurunk, kegyelmes főpásztorunk, egri érsek ő nmlga kifogyhatlan áldozatkészségének köszönhetünk. A délelőtti istentisztelet végeztével a hitközség zöme körmenetben vonúlt a díszes iskolatérre. Az iskola folyosóján, melyet a hívek félkörben állottak körűi, a helybeli lelkész úr emelkedett beszédben figyelmeztette híveit az ifjúság szív- és elme-képzése kettős szükségére, s fejtegetvén, hogy amily nehezen lehetünk jó katholikusok templom nélkül, ép oly kevéssé lehetünk jó honpolgárok iskola nélkül: könyeu érthető népszerű hangon bizonyította a mai kor igényelte tanulást, mely szerint: ki nem halad, elmarad; s hogy a jelenlegi állami terhek s családi gondok nem csak szorgalmat, hanem okosságot is kívánnak. Az ifjúság szív és lélek kiképzését, s nemesítését, melyet csak az okszerű valláshazafias nevelés biztosit, sürgette, részint mert a tiszta erkölcs képezi ama szögletkövet, melyen a nemzet boldogságának épülete fenállhat, részint mivel a mai vallástalan korszellem a palotákból ma már a nádas házakba és kunyhókba is átszivárog. Elmésen jegyzé meg, hogy ha a nagylelkű alapitó a közel 4000 forintba kerülő iskola építésében a nép javára szívesen meghozta a nagy áldozatot: most már gyermekeik szorgalmas iskoláztatásában a szülök is hozzák meg a másik áldozatot; hogy koronája legyen az iskola-épületnek. Meleg hangon ajánlja a szülőknek: rajta legyenek, hogy a gyermekeik szivében fakadt üdvös hajtást az iskolai gondos vallás-hazafias nevelés által a hit és tudomány áldásos kegyelmével kifejleszteni, s termékenyitő harmatával megérlelni igyekezzenek. Élénk színekkel festve a kegyelmes épitő nagyszerű adományának a népnevelésre kiható értékét, a hitközségi lakosok, mint hívei lelkét eltöltő hála-érzetnek ad kifejezést s a kegyelmes főpásztor nagybecsű adományáért legbensőbb köszönetét nyilvánítja, s azon mindnyájunk szivéből fakadó legfőbb kivánattal végzi beszédét: „hogy kegyelmes főpásztorunk drága élete az egyház és haza javára terjedt főegyházmegyéje hivő nyája legbensőbb örömére Isten áldásában bővelkedő s boldog legyen“! — Ezek után a templomban Te Deum tartatván, az ünnepély véget ért. Boross József. gyecske. — Degré ur — tenger bőszülése miniatűrben. Ha hatalma olyan volna, mint heve: a félvilág porba tiporva heverne. Most leczkéket vesz — a sorsnál; s ha e nagy mester jól megcsépeli, úgy még a márványból szobor is lehet. Nyelve többnyire jobban van felhúzva, mint esze, s azért jár ennél hamarább; szive mégis jobb eszénél. Hires ember lett, mert a censura egy vigjátékát egy ideig eltiltotta. Hja! nem tudja az ember, hol rejlik halhatatlanságának magva. Bátor embert akadályok buzdítanak — Degrét kicsinyhitűvé teszik, s inkább keres lelki enyhűletet La-Hire képcsarnokánál, mint a tudomány vigasztalásainál. Degré élete jelenleg hajó, melynek nincs iránya, nincs mágnese. Ha komolyan tudna akarni és tenni, lenne belőle valami. B. Eötvös József. Magy. akad. tiszt. tag. Ki a „Car- thausit“ és „Falu jegyzőjét“ olvassa, nem hiszi, hogy egy toliból folytak. Agenius medret mos mindenütt magának s a zsidókat is túlvezeté a vörös tengeren. Háladatlan nép! sem billikom- mal, sem karddal, sem fáklyás zenével nem tisztelkedett még neki! — — — Mint politikus inkább szívvel, mint észszel száll harczra. Feje van, de előadása egyhangú s a sok virág között mind szónoklatában, mind Írásaiban nehéz megtalálni a gyümölcsöt. . Regényességéből hihetőleg lesúrol az idő némelyeket és akkor talán az ész jut uraságra. — Most hatalmasan centralizál; jobban szeretnék, ha még dramatizálna addig, mig a poézis angyala mosolyog neki. A P. Hírlapnak hatalmas támasza, s ha a gyakorlat megérleli, az élet meghiggasztja, gyöngye is lehet. Azon mágnások közé tartozik, kik a czim által nem érzik mago*
