Eger - hetilap, 1886
1886-09-14 / 37. szám
37-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. szeptember 14. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ nO „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 4ő „ Egyes szám — „ 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Válasz Dr. Alföldi D. „Pénzügyeink“ ez. czikkére. *) Ha dr. Alföldy ur „Pénzügyeink“ czikkének fejtegetései a tények valódiságának látszatával nem bírnának, s ha attól nem tartanék, hogy a t. olvasók egyrésze, e czikk futólagos átolvasásánál, annak tartalmát csakugyan „készpénz“ gyanánt vehetné, és csalódásokba ringatóznék: nem reflectálnék reá, miután egyrészt hírlapi vitatkozásba ereszkedni sem kedvem, sem időm; másrészt pedig az írói viszketeg sem bánt annyira, hogy e czikk- re is — bár az közelebbről érdekel, — mint sok más hasonne- mü közleményekre, észrevételeimet meg nem tenni ne bírjak elég önmegtagadással. De miután dr. Alföldy D. ur idézett czikkében — bár a legjobb akarattól látszik áthatottnak, — a dologra nézve tökéletes tájékozatlanságot, felfogásában számos tévedést, s a helyi viszonyokban teljes járatlanságot árul el: az ügy, a tények s a fönálló viszonyok érdekében, kötelességemnek tartom, dr. Alföldy D. ur kérdéses czikkét pontról pontra taglalva, téves felfogásait e sorokban rectifikálni, s állításainak tarthatlanságát kimutatni, megjegyezvén, hogy észrevételeimben igyekezni fogok — sine ira et studio — a tiszta objectivitás terén maradni annyival is inkább, mert czikkiró ur kiváló tehetségeinek méltó elismeréssel adózom, kedvelt személye iránt pedig a legőszintébb rokonszenvvel viseltetem. Az osztr. magy. bank, — úgymond czikkiró — elhatározta fiók-intézeteinek, helyesebben: bank-mellékhelyeinek számát 28-al szaporítani; fölsorolja az illető helyeket, és sajnálattal látja, hogy városunk nincs közöttök. Az osztr.-magy. bank nem fiók-intéze- ket, hanem — mint czikkiró ur is mondja — helyesebben : bank- mellékhelyeket létesít, számszerűit 28-at. Mi az a bank-mellék- hely, és mi a czélja? — Ha czikkiró a bank-mellékhelyeket a fiókintézetekkel identificálja, melyek a kijelölt helyeken a vissz- leszámitolást egyenesen eszközük, akkor nagy tévedésben van; mert a bankmellékhely azonos a domicil lel, vagyis a telepítéssel, nincs egyéb czélja és nem is lesz egyéb teendője, mint a benyújtott váltókat a fiókhoz, vagy közvetlenül a nemzeti bankhoz beküldeni, hol azok leszámitoltatván, a pénz a mellékhelyhez küldetik és ott az illetőnek kifizettetik; — lejáratkor pedig ismét ugyané mellékhelyen az adóstól behajtatik. Más szóval: péld. Eger mellékhelyet kapna, és megbizatnék ennek vezetésével egy helybeli pénzintézet (mert különállón az nem működhetnék); ennek kötelessége a benyújtott váltókat átvenni, azt első sorban censurálni, és ha a váltó a bírálatot kiállotta, a bankhoz felküldetik ; a váltóra eső összeget a helybeli intézet megkapja, kifizeti és lejáratkor tartozik azt itt készpénzzel beváltani; e működéséért a helybeli intézet megfelelő jutalékot (provisiot) kap, ép úgy, mint bármelyik domicil. Igazat adok a czikkiró azon állításának, hogy az igy nyert pénz, a költségek levonása mellett is olcsóbb lenne; de számoljunk a helyi viszonyokkal, és nézzük: hány kereskedő és iparos van itt, aki azt igénybe venné? A váltón három igen jó hitelű s törvényszékileg bejegyzett helybeli ezég aláírása kívántatik; az összeg 500 frton alul nem lehet, mert kisebb váltó-hitelmüveletekkel a nemzeti bank nem foglalkozik, és a mi conditio sine qua non: minden váltó a lejáratnál mindig teljesen készpénzzel váltandó be. Első sorban a mi helybeli igen jó hitelű kereskedőinknek, akik a fiókkali közvetítést igénybe vennék, ily váltóüzletre szükségük nincs, — ezt én legjobban tudom évtizeden át szerzett tapasztalataim nyomán, — mert elég áruhitellel bírván a velők összeköttetésben lévő kereskedőházaknál, váltót ha adnak is, azt a váltótulajdonos mint üzleti váltót értékesíti, sőt ezen általunk jól ismert helybeli kereskedők váltóra nem is dolgoznak, hanem egyszerű könyvtartozásaik vannak, melyeket rendesen beküldött utalványokra kiegyenlítenek. Kinek kell tehát a hitel? A kisebb kereskedőknek és iparosoknak, akik a bevásárolt áruezikkeikért kiállított és lejárt váltóikat fedezni nem képesek, részint mivel az üzlet pangott és áruezikkeik mig készletben vannak, részint mivel a befolyt pénzt más üzleti czikkekbe fektették; — vagy a gazdának, ki terményeit igen lenyomott ár mellett továbbadni nem akarja, és egyelőre az árak emelkedését bevárja. Ezek a helybeli pénzintézeteknél keresnek segélyt pillanatnyi zavaruk kiegyenlítésére. — Milyenek eme váltók? Nemzeti bankba valók? Bizonyára nem, mert mindenekelőtt kisebb összegűek. Itt helyén találom a mondottak igazolására az egri kereskedelmi banktól nyert hiteles adatok fö lsorolását; illustrálják a számok jobban, mint akármely ékesszólás a tények valódiságát, illetve mennyire felelnek meg az itteni tárczában levő váltók az osztrák-magyar bank általjkivánt föltételeknek. Van pedig a tárczában: 5 írttól 100-ig 120000 100 „ 300-ig 94000 300 „ 500-ig 65000 már ebből is kitűnik, hogy amennyivel a váltó-összeg nagyobbodik, ép oly arányban kisebbedik az összérték; a még nagyobb összegű váltókra pedig kisebb számú a pénzkereső. Három olyan aláírással biró váltók, melyek a mi bírálatunk után (miután az összes viszonyokat, jellemet, összeköttetést, vagyoni helyzetet ismerjük, és minderre tekintettel vagyunk) elfogadhatók itt helyben, és pedig jó lelkiismerettel, de csak azon kedvező föltételek mellett, melyeket mi nyújthatunk t. i. kisebb részlet-fizetések mellett; de ezen általunk jónak bírált váltó rögtön elveszti jóságát, mihelyt annak tejes befizetésére köteleznék az elfogadót. *) Lásd: az „Eger“ f. é. aug 31-iki 35 számát. Szerk.
