Eger - hetilap, 1886
1886-09-14 / 37. szám
294 A helybeli pénz-intézetek tehát csak is az itt felhozott módon képesek működni, és működésük csak is ily alakban lehet hasznos és áldásos azon csekély kereskedelem és iparra nézve, melylyel még birnnk. Azt mondja továbbá czikkiró: „Városunknak egy föbaja, hogy kevés a vállalkozója, és még kevesebb a lakosság pénzbeli vagyona; ez az oka annak, hogy nincsen kereskedelmi forgalmunk, és ennek tulajdoníthatni, hogy nem haladunk.“ — Hogy kevés vállalkozó van nálunk: ezt megengedem, mert látjuk, hogy két gőzmalom, s keményítőgyár, melyek óriási összegekbe kerültek, évek óta szünetel, s daczára annak, hogy az ilyen vállalatok dúsan szoktak jövedelmezni, nincsenek, kik azt forgalomba hozzák. De mi ennek az oka ? Egyszerűen az, hogy Egerváros bortermelő lévén, a föld alatt rejti kincseit, melyeken túladni részint szerencsétlen vasúti összeköttetésünk, részint a vasút és vám felcsigázott tarifája, és a törvényhozás áltál megengedett gyártott borok elárusithatása miatt, képtelen ; az ebből származott pénzhiány nem engedi, hogy a helybeliek egyszersmind vállalkozók is legyenek. Mig ezen elősorolt bajokon segítve nem lesz, addig a nemzeti bank hitelével rajtunk nem segít, hacsak pénzt nem kölcsönöz soha visszafizetésre. „Pénzintézeteink vannak ugyan, — folytatja dr. Alföldi — de sajnálattal halljuk: ezek nem igen állnak hivatásuk magaslatán, s inkább üzleti szempontból, mint a közérdekre való tekintettel teljesítik kötelességüket.“ Hogy mit ért a czikkiró ama kifejezés alatt: hogy az egri pénzintézetek nem állnak hivatásuk magaslatán, amit csak hallomás, de nem meggyőződés után tud kitalálni, — nem vehetem egyébnek, mint egy oda dobott frázisnak, hogy a czikk olvasása kellemesebb benyomást tehessen az olvasóra, mert folytatása: hogy üzleti szempontból inkább teljesitik kötelességüket, mint a közérdekre való tekintettel, valódi nonsens. Üzleti szempont és közérdek tökéletesen megfér egymással. Az üzleti szempontot a kereskedelmi törvény határozza meg, és nem önkény szülte dolog, mint az magánembernél lehet; a közérdek pedig az intézet érdeke. A pénzintézet üzlet, mely iparkodik minél több hitelkeresőt nyerni, s ezt kielégíteni, de olyformán, hogy a kölcsön, ameny- nyire leltet, biztosítva legyen. A hitelkereső azon van, hogy minél olcsóbb pénzhez jusson, és ezért biztosítékot nyújt. Közös érdek és közös meghatározás ez. Hogy a pénzkölcsönzések nagyon meg vannak nehezítve, ezt nem tudom, hogy czikkiró mikép értelmezi. Azt elismerem, hogy intézeteink a pénzt könyelmü módon nem dobják ki a pénzkeresőnek, és hogy az intézet csak szigorú bírálat után adja meg a hitelt; mert tudja meg t. czikkiró ur, hogy az igazgató-tanács ott idegen vagyon fölött rendelkezik és őrködik, az pedig szentebb mint a sajátja. De hogy nem a valódi hitelképességet veszik figyelembe, hanem barátságra és családi ös-zeköttetésre tekintenek, ezt mint elhamarkodott, kellőleg meg nem fontolt állítást és minden alapot nélkülöző insinuatiót vissza kell utasítanom. Mert az intézetek élén álló férfiaktól, kiket a közbizalom helyezett ez állásukra, ilyesmit föltételezni, sőt — alapos bizonyítékok nélkül — pláne állítani is, — nagy meggondolatlanság, hogy ne mondjam: vakmerőség. „A kamatlábak meghatározásánál pénzintézeteink szintén nincsenek tekintettel a létező viszonyokra; még most is 7—8% kamatot szednek, mint évekkel ezelőtt, midőn ll/4 —2% pénzeket hírből sem lehetett hallani,“ — folytatja az idézett czikk. Czikkiró líli — 2°/0 pénzeket most is csak hírből ismer; én pedig majd megfejtem, honnét ered e hir. Ismeretes dolog, hogy az angol bank az összes világ bankjai közt a legnagyobb ércz- alappal bir, és óriási tőkéje a legnagyobb és legvirágzóbb iparral biró országban íöl nem használható azért, mivel az egyes iparos maga is ott nagy vagyon fölött rendelkezik. A pénzkereslet tehát kevés, és igy a bank kamatlába is igen csekély; és ezen csekély kamatláb mellett sem értékesítheti pénzét. Eljárása pedig a következő: A tőzsdén a bank képviselője naponkint megjelenik, és ott váltókat vásárol, természetesen első rendű czégektől, ha azok épen megszorulnak; ezen vétel pedig alku utján történik 112 — 2% vagy 2V2%-al. Ezen vételek megkötése után, amint véletlenül a pénzkereslet nagyobb vagy kisebb, a bank a kamatlábat emeli vagy leszállítja. így jelenik meg aztán az újságok illető rovataiban, hogy az angol bank a kamatlábat lV2%-al szállította le, vagy 2Va— 3%-ra emelte, azon hir, — mely már évtizedek előtt is ismeretes volt, s melyből czikkiró is merit. Nálunk a viszonyok nem oly kedvezők. Az osztrák-magyar bank kamatlába 4 és á1^0/0 közt változik, soha alacsonyabb nem volt. Eme kamatlábat csak három jó hitelű, törvényileg bejegyzett fővárosi, vagy két fővárosi és egy vidéki aláírással ellátott váltó élvezheti. Tisztán vidéki váltók emez előnyben már nem részesülnek; hanem ezeknél a kamatláb V4°/o-al magasabb. Miért? ezt ők tudják. Most pedig számítsunk egymással, hogy mikép vesznek most is 7—8% kamatot, mint évekkel ezelőtt, a helybeli intézetek? Az osztr. magyar bank, a vidéki pénz-intézeteknek, befizetett alaptőkéjűk után 50%-nyi hitelt nyitott; tehát péld. az egri kereskedelmi és iparbank 40,000 irtot kapott 41/2%"1'a- E mellett Budapesten telepitvényre lévén szüksége váltóinak benyújtására, és egyszersmind a lejáratnál a beváltásra, e százalék a telepit- vényi provisio és póstadijakkal együtt az 5%-ot haladta. Ezt az összeköttetést azonban csak rövid ideig élvezhette az intézet, mert az osztr. magy. bank, bár a czégnek adta a hitelt, mégis a legközelebb benyújtott váltókat két censornak nem lévén kedve Az „EGER“ tárczája. Gerö Klára. — A kurucz-labancz világból. — Diósgyőri várnak jár, kel kapitánya: „Fel legények! Győzünk, vagy halunk itt máma! Merre a szem ellát — csak nézzetek széjjel — Sisak, fegyver fénylik, tele ellenséggel!“ Összenéz a várnép villámló szemekkel, Lassú moraj támad, megcsörren a fegyver: „Vau-e, kinek olcsó becsülete, élte ? Győzünk, vagy meghalunk! Esküszünk az égre! Viszhang visszamondja: „Esküszünk az égre! S lassan belevegyül az alkonyi szélbe. Tulnan az ellenség szörnyet üvölt rája: „Ott leszünk estére, benn leszünk a várba! Fel, fel a falakra! Mit? e fecskefészek? Mi benne van s drága, préda a tiétek! Hömpölyög a tábor, egész neki gyúlva . . . Leáldozik a nap, vérszinű az útja. Minek oda napfény? Van ott világ annyi! A sustorgó lángnyelv égbe akar csapni. Minek oda napfény! Hogy még az is lássa: Ember ember után hogy dűl ki a várba’ . . . „Oh gyermekem Klára: Nincs a ki megmentsen; Élyérzünk egy szálig, te menekülj szentem! Rejtett folyosó van ott a toronyaljba’ . . . Rá ne vesd a szemed sohasem e gazra! Emberim leölte, engem is megölnek, Ez az ember koldult te tőled szerelmet? Lányom, ha van szived, s szereted apádat . . . Kapu bedült, Gerő nem ura a várnak. „Vesszen, a ki élő! De hol látok egyet?“ Labancz vezér állj ki, ölj meg még engemet, Aztán nesze e vár; rom, nincs élő benne .... „Hát leányod hol van? Halál a fejedre! Nézi Gerő Klára fennen a toronyból, Az iszonyú fegyver hogy sebez, hogy rombol, Hogy fúródik bele apja kebelébe, Sikoltva rohan le, meghalni melléje. „Gerő Klára, lelkem, ne menj te a vérbe! „Irgalom! utállak, félre tőlem! félre!“ „Kezet e leányra! de jaj aki bántja! Rá se tudott szegény borulni apjára.
