Eger - hetilap, 1886
1886-08-10 / 32. szám
32-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. augusztus 10. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az egri atlétikai klub eszméje. A kiváló lelkesedés, melylyel Eger város közönsége a magyar velocipéd klub tagjait fogadta, nem pusztán köszönet volt azon szives készségért, melyet tanúsítottak, a midőn az egri dalegylet lelkes elnökének, dr. Danilovich Pálnak meghívására eljöttek verseny-ünnepélyt rendezni s ez által a dalegyletnek a pécsi útra költséget teremteni, — nem is volt üz pusztán vendégszeretet, mely téren Eger város közönsége sohasem tagadta meg jó magyar természetét. Ez a lelkesedés azért volt oly ragyogó, mert egy új eszmének fénysugarai világították meg, azon eszmének sugarai, melynek a magyar velocipéd klub és a magyar atlétikai klub az elő- harczosai. Hozzájárult ehhez az ujságvágy és a meglepő eredmények látása, melyeket a velocipéd-verseny felmutatott; mert kétségtelen, hogy az érdeklődést ezen tényező is nagy mérvben fokozta. Továbbá hozzájárult ehhez azon lesújtó tapasztalat, hogy Eger város közönsége, mely számos jogakademiai polgárt és még több tisztviselőt tud felmutatni, a kiknek pedig testedzési gyakorlatokra csakolyan szükségük van, mint a harapás-kenyérre, mégis kénytelen volt a férfias testedzés terén saját polgárait a háttérben látva, idegeneket megcsodálni, s alig tudott az ugró és futó versenyre pirulás nélkül csak egy-kettőt is bocsátani, s hogy ez a lesújtó szomorú hangulat éppen csak úgy szelídült a futó versenynél, mint Shakspere tragédiáinak szomorú hangulata, hol a tragikus hős mellett rendszerint van egy komikus hős is, a ki ugyanazt akarja véghez vinni, mint a főhős, csakhogy megfordítva sikerül neki. És a testedzés terén való elmaradottságunknak e lesújtó érzete azzal járult az érdeklődés fokozódásához, hogy a már tavai megpendített eszmét, hogy t. i. a létező, de nem élő tornaegyletet új életre kell ébreszteni, felfrissítette. Végre fokozta az érdeklődést a^ verseny-ünnepély koronáját képező mulatságnak kitűnő sikere. És kétségtelen, hogy különösen nyári mulatságaink oly csekély élénkséget tüntetnek fel, hogy immár a táncz is alig akar ily alkalommal sikerülni, s ennek következtében élénk vágy ébredt e mulatságainkat változatosbbá, érdekesebbé tenni, s egy vonzó központot teremteni, mely az in- telligentiát összehozni elég erős legyen. A régi torna-egylet felelevenítése nem alkalmas erre, mert nem modern intézmény, nem tudja magát a társadalomba beleélni s beletalálni; pedig van Eger városának jelenleg egy jeles vivő és tornamestere, a ki nagyobb szabású művezetésre is hivatott- sággal bír s a kinek felkarolása érdekünkben áll. Az ország szivéből ekként nyert lüktetés s a sportérdekek elevenítő hatása folytán megindult egy mozgalom, melynek kezdeményezője Éliássy,, Ferencz ur, az egri dal-egylet egyik kiváló lelkes tagja volt. 0 hozzá csatlakoztunk még néhányan, s az egri atlétikai klub eszméje egy sziikebb körű megbeszélés folytán meg- fogamzott s én megbizattam az aláírási iv kibocsátásával. Nyilvánvaló volt, hogy mindazon sportok, a melyeknek felkarolása a tervbe felvétetett, csupán apró érdekek, a melyek az egyleteket összehozzák, s hogy ezen érdekek fölé egy magasabb czél, egy társadalmi czél emelkedik, melyben azon egyéni érdekek szálai összefutnak csak azért, hogy ezen társadalmi czél megvalósulhasson. Ezen társadalmi czél: az egyéni önérzetnek társulás utján egészséges és nemes irányban való öntudatos fejlesztése. Napjainkban különösen a Janszki-ügy elég szomorúan érez' teti velünk, hogy mennyire szüksége van a nemzetnek, nemcsak, sőt a nemzet körén belül élő kisebb társadalmaknak erős önérzetre, pedig az egyéni önérzet juttatja kifejezésre az egyes társadalmak önérzetét s a társadalmaké a nemzeti önérzetet, mert sohasem a társadalom vezeti az egyént s a nemzet a társadalmat, hanem ellenkezőleg az egyén vezeti a társadalmat s a társadalom a nemzetet. Előbb meg kell születni egy főben a gondolatnak, melynek szelleme áthatja, s egy szívben az érzelemnek, a melynek lelkesedése felrázza a társadalmat. Lépten-nyomon igazolja ezt a történet; de igazolja különben minden nemesért oly szívesen átszellemülő s lelkesülő egri társadalomnak a legutóbbi mozgalommal szemben tanúsított magatartása is, mert éppen nem dicsekedhetünk vele, hogy valami kiváló mérvben nyilatkozott volna meg abban a komoly pillanatban, a melyben a budapesti mozgalomnak tudomására jutott. Egy szóval érezzük szükségét az egyéni önérzet fejlesztésének. Fejleszteni kell az önérzetet, de nem azt a tyúkszem taposó, orr alá füstölő s a magasabb diszkéz-fogás előkelőségével tüntető, vagyis más szóval azt az uracskodó, okoskodó, akadályoskodó egyéni önérzetet, mely csak tüntetni vágy, s a karezpárbajok és vaklövetü pisztolyok legkomolyabb, legiszonyúbb színezetétől vissza nem riadva, képes kitenni a kis újjá hegyét-körmét a legnagyobb életveszélynek, hogy azután az élet komoly pillanataiban való viszszavonulását kizárólag ismert bátorságánál fogva ne is legyen kénytelen fedezni. Az életet nem megvetni, sőt ellenkezőleg szeretni és becsülni kell; nem szabad azt könnyelműen kocz- káztatni már csak ezért is, hogy annak idején latba vethessük s szükség esetén feláldozhassuk ott, a hol azt egy nemes czél feltétlenül megköveteli. De meg azért is, mert ez az élet nem is a mienk, hanem a társadalomé, melynek annyi pénzébe, tanúlmá- nyába s aggódásába kerültünk, s ép azért annak könyelmii kocz- káztatása hálátlanság, nem pedig önérzetesség. Az igazi önérzet értékét nem csorbítja a szerénység, önfegyelmezés; s a könnyen párbajozók hegmaradványai emlékeztetnek Sokrates szavaira, a ki egy rongyos ruhában szenvelgő bölcselkedőnek csak annyit mondott, hogy köntösöd lyukain át kandikál elő hiúságod. Az önérzet elfajulásai nem illenek bele a társadalom szervezetébe, s innen van azután, hogy ezer bajból áll az ily egyén élete. Nem is szembe száll a bajjal, hanem csak belebotlik, beleütődik. Az egészséges és nemes önérzet, az igazi férfiasság az igazságszeretettől áthatott meggyőződésnek s az igazság hatalmától megizmosodott akaratnak önállósága. Nem is pusztán vas következetesség az, hanem az igazság feltétlen hatalmasságának uralma az egyén szivében. A keresztény önszeretet ezen eszményt úgy fejezi ki, hogy szeresd felebarátodat mint önmagadat, s ezzel kiszabja az önszeretet határait, melyeket az altruismus, a másokra, a társadalomra való tekintet, az u. n. közérzület, mint a földi igazság érvényesítője jelöl ki. Minden társadalomnak meg van a maga közérzülete, mely az illető társadalmi érdek szempontjából hivatva van az egyén önérdekét korlátozni. Az önérdek meg van minden emberben, de a közérzületet át kell érezni s az annak segélyével való önfegyelmezést, mely legtöbb esetben az önérdek rovására írja elő az önérzetes akaratirányt és cselekvést, gyakorlatilag meg kell tanúlni. Kérdés tehát, hogy ezt az igazi önérzetet, melyet férfiasságnak nevezünk, ugyan hol fejleszszük, hol ennek a gyakorlati iskolája ? A család nem alkalmas talaj hozzá. Ott az önállóság,
