Eger - hetilap, 1886
1886-08-03 / 31. szám
248 bajoknak biztos kikerülését jövőben lehetővé teszik s hogy azon, a trón és nemzetre nézve áldásos állapotnak állandósága és szilárdsága, amelyet a kormányelnök is az országgyűléseken tett interpellátiókra válaszolva, a nemzet közérzületével megegyezőleg tolmácsolt, megingatható ne legyen.“ Városi ügyek. A f. hó 1-én tartott városi képv. közgyűlésben a következő ügyek tárgyaltattak: Hevesmegye törvényhatóságának folyó évi 273 számú határozata, mely szerint engedélyezte, hogy a mezei rendőrkapitányi czim eltörlésével, egy harmadik tanácsnoki állás rendszeresítessék; tudomásúl vétetvén, a szabályrendelet ily értelemben módosíttatott, s egyszersmind az alispán felkéretett, hogy a harmadik tanácsnoki állás betöltése iránt határidőt tűzzön ki. Az egészségügyi szakosztály előterjesztése, a közelgő cholera járvány elleni óvintézkedésekre vonatkozólag elfogadtatott, azon pont kivételével, mely azt indítványozta, hogy a jelenleg még létező oly ürszékek, melyekből az ürülék az „Eger“ vizébe, vagy valamely utczai föld alatti csatornába van vezetve, megszüntetendők, s az ürszékek emésztő gödörrel látandók el. A városi tanács véleménye folytán: tekintettel arra, hogy a külsőségek részletes kataszteri felmérése jövő 1887-ik évben a kataszteri felügyelőség által fog eszközöltetni; tekintve továbbá, hogy a felmérés kezdetét megelőzőleg, magának a városnak kell kijelölni a külsőségek közötti utak térkép szerinti szélességét, úgy a netáni foglalásokat is; ennél fogva ezen kijelölés foganatosításával a mezei rendőrkapitány elnöklete alatt a mérnök, gazd. felügyelő s az illető hegybíró bízattak meg azzal, hogy a hol a létező állapotok változnak, a kijelölés az illető szőlőtulajdonos meghívása, esetleg meghallgatásával történjék, és hogy a megtörtént kijelölésről még ez év folytán, szabatos és indokolt jelentést tegyenek. Póka István, egri lakos, a városi legtöbb adót fizetők névjegyzékébe felvétetett, s ennek folytán Preszler Márton, mint a névjegyzékben legutolsó elhagyatott. — Az 1885-ik évi pusztagazdasági számadások helyeseknek találtatván, a felmentvény számadók részére kiadatott. — Szurmák Rezső által, belváros 663 számú házánál czélba vett építkezéshez szükségelt 9 Q méter terület, szépészeti tekintetekből 4 frt 50 kr. vételi árban át engedtetett. — A czifra külvárosban lévő, úgynevezett katona temetőben építendő kápolna költségeinek fedezésére, városszerte gyűjtés engedélyeztetett. — A szépészeti szakosztály által készített építési szabályok tárgyalása a legközelebbi ülés napirendjére kitüzetett azzal, hogy ezt megelőzőleg kinyomattassék és a képviselő testület tagjai között kiosztassék. lók törtek elő. A tapolczai fürdőben mindenki dalol, még barátom is dudorázni kezdett. Alkalmasint a kigyótól félt, melyek néha látogatást tesznek a tóból. Egy szobába sem láttunk azonban ilyen tengerbe való szörnyeteget. A nap délutáni fényben még és ime megjelent vendégei között a fürdő birtokosa, kiről később tudtuk meg, hogy szabad idejének legnagyobb részét vendégei között tölti, ügy tesz, mint Párádon tett gr. Károlyi György, kinek nagy pipáját és kegyes leereszkedését, még most is emlegetik az egykori fürdő vendégek. A mi kegyelmes urunk azonban, biztosra vettük, hogy a füstszenvedélynek nem rabja. Az ételbeli ellátás ellen semmi panaszunk nem lehetett, pedig a megrendelést nem tettük meg személyesen, miként ez itt szokásnak látszik, az ital is üdítő volt, már t. illik a mennyire a tóban felállított bódéban felüdülhetett. Aki fölkelt, az le is fekszik, — ha lehet. Szobánk tisztességes volt. Két ágy, egyikben csak szalmazsák. TJtitársam velo- cypéd-athleta, ő jutott a szalmazsákra. Jutott volna, ha láthatta volna, hol van az ő osztályrésze; de a szobában eltévedett és mire gyertyát requiráltam, már a falhoz ütötte fejét. Merkúr nyugaton látható vala még. A gyertyából gyertyatartót teremtetvén ártatlan asztalra csepegtetés által, keveset évelődhettem, utitársammal, hogy sok lesz az a párna, mert ő tisztára elaludt. Én még e sorokat Írom, mert a három doktor el sem hinné, hogy kúrán vagyunk. Diósgyőr 1886. jul. 21. Amilyen lusta vagyok itthon, olyan koránkelő másutt. 5 órakor már az atyámfiát is fölvertem. Nem volt kettőnk számára Anna bál. Párád, 1886. jul. 26. Amily keresettek és látogatottak voltak régente a parádi „Anna bálok“, oly néptelenek s mondhatni elhagyatottak voltak ezek az utóbbi években. És most . . . mégis, mintha fordultak volna a viszonyok, mert bár az előző évekéihez viszonyítva, ezt se mondhatjuk valami rendkívül látogatottnak, — annyit azonban határozottan állíthatunk, hogy oly sok szép leányt és szép asszonyt rég látott Párád együtt, mint ez idén — no és ami fő, még a tánczos fiatalság (vulgo: fiatal ember) is oly számmal volt képviselve, milyenre, rég-emlékszünk Párádon. Maga a fürdő, mely julius hó közepéig a kellemetlen idő miatt úgyszólván üres volt, a hó közepétől kezdve napról-napra kezdett élénkülni, annyira, hogy a bál előtti héten már szobát sem lehetett kapni, s pusztán csak a bálra érkező tánczos fiatalság (köztük bizony magam is) kénytelen volt fürdő szobákban húzni meg magát. Pedig higyjék el m. t. olvasóink, hogy nem valami kényelmes helyzet — ha még aztán az ember el is van fáradva — vizgőzös szobában, egy rövidre szabott fürdő kádban — hol még csak ki se lehet nyújtózkodni — vagy még rövidebb kanapén aludni át egy egész hosszú éjszakát, — de hát mire nem képes az ember — ragyogó szemekért! . . . A közönség, melynek egy jó része a bál estéjén érkezett, körülbelül tíz óra felé kezdett gyülekezni, a vendéglőnek ez alkalomra zöld füzérekkel és gályákkal diszitett nagytermébe, hol a fürdő jeles zenekara, (pásztói banda) húzta, talp alá valót. Már az első csárdásban kezdett feltűnni az a páratlan jókedv, mely folyton-fokozódva tartott mindaddig, mig csak a ragyogó nap arany sugarai el nem homályositották a terem tövig égett gyertyáinak fényét. Reggeli hat óra volt midőn diszes társaság oszla- ni kezdett, s 8 óra mikor az utolsó csárdás véget ért. Azt hiszem hogy a kik ott voltak s jól mulattak, bizonyára még sokáig kedvesen fognak visszaemlékezni e kedélyes és pompásan sikerült „Anna bál“-ra. De ha már sikerről beszélek, kell hogy elismeréssel adózzak Menyhárt Zsigmond fürdő biztos úr érdemeinek, ki minden lehetőt elkövetett a bál sikerének érdekében. A négyeseket 26—30 pár tánczolta, a hölgyek közül pedig kik e mulatságon részt vettek — amennyire tájékozódhatásunk engedte — a következőket sikerült feljegyezni: Erdélyi Marianna és Gizella, Beökönyi Margit és Ilona, Almássy Marcsa, Majt- hényi Battha Mária, Ivády Margit, Ivády Ilona, Kolossy Margit, Baloghy Malvin, Jámbor Hedvig, Drizsnyey Bélámé, ifj. Keszler- ffy Jánosné s leánya Ella, Fekete Jánosné, Jerneyné, Hangsel Magdaléna, Lósteiner Ida, Steltz Rózsa, Kiss Ilona, Eitz Mariska, Schmidl Margit, Kozsik Anna, Slovák Katalin, Biermann Helén, Veisz Bertalanné, Ebers Augusta, Ebenführer Gizella, sem egy mosdó készülék, fürdeni kellett ismét, meg is cseleked- tük. Utánna reggeli. Megnéztük még a fürdő meg nem tekintett tájékát és a tapolczai fürdőidényt bezártuk. Menjünk Diósgyőrbe! Isten veled Csobáncz! (Folyt, köv.) A czigány peczér. — Elbeszélés a mátrai vadász-életbSl. Irta: Biró Mátyás. (Folytatás.) Kedvtelten néztem utána, vadászati rokonszenv csatolt hozzá, mert hiszen évek óta sok zeg-zugát barangoltam be vele a gyönyörű Bikknek, s a legjobb kopó-eresztönek ismertem az egész vidéken. Fáradságot nem ismerő, edzett vadász volt, s midőn athle- ta termetét láttam tovahaladni az alkonyodé rengeteg homálya felé, megbámultam azt a gyorsaságot, melylyel a meredeknek felfelé lépkedett, s ép oly könnyedén haladta meg a bérczet, mint közönséges más vadász a sik földet szokta bejárni. De hát könnyű volt Csányi Pestának épnek, erősnek lenni. Itt növekedett fel, ezekben a szamóczás völgyekben, málnás ligetekben, s az a huszonhat év, mely vállait nyomta, nem volt ko- ránsem oly teher rajta, mint sokszor az a két bakőz, melyet nyakába akasztva, összefűzött lábainál fogva felhozott a völgyek fenekéről.
