Eger - hetilap, 1886
1886-05-25 / 21. szám
169 hasznot Ígérő jó magyar borokat vásárolják, hanem a gyengébb minőségű könnyű borokat s hozzá egy kis szeszt. Innen kerül azután azon hir, hogy a jó magyar borok nem kellenek a külföldön, hogy ott csak a silány kerti boroknak van keletje, s ebből folyólag az, hogy minden bort szeszezni kell. A szeszgyárosok meg természetesen erősen kontráznak e tévhirekhez s fegyvert kovácsolnak belőle a szeszadó redukczió- jának kiküzdésére. Hát ilyen tényekkel szemben, minőt az apczi bor tengeri utazása szolgáltatott, persze nem igen tudnak „kádencziát“, s mi csak azt sajnáljuk, hogy nem többször van alkalmunk ilyenek kapcsán kijelenteni, hogy a szeszezést a magyar borokra nem csak fölöslegesnek tartjuk, de határozottan károsnak is, a mennyiben azok jó hírét teljesen tönkre fogja tenni. Irodalom és művészet. — A „magyar művészek“ 3-ik füzete megjelent. E füzet Benczúr Gyulának, a mester-iskola nagyérdemű igazgatójának van szentelve, kiről uj adatokban bővelkedő rokonszenves sorokat ir Szán a Tamás. A kiváló művész képeiből és vázlatai közül kilenczet kap a közönség, köztük 7 olyat, mely eddig még soha sem látott napvilágot, és melyeket a művész egyenesen e vállalat számára készített. Ezek között van mindjárt sajátkezüleg vázolt arczképe, egy rendkívül finom kivitelű tollrajz, mely Benczúrt az arczképfestőt modorának egész finomságával és elegan- cziájával vezeti a néző elé. Vázlatkönyvéből kapjuk a merengő „gyermekét szoptató anya“, „szerzetes“, “anya gyermekével“ és „Dictandó“ czimü rajzokat, melyek közül a „Dictandó“ egyike a művész legbájosabb rajzainak. Három kedves kis leányát tünteti elő ez a rajz, a mint az asztal mellé telepedve egész odaadással végzik írásbeli feladatukat. A könynyed modor, melylyel a bájos csoportozat mintegy lehelletszerüleg vau a papírra vetve, mutatja mily könnyedséggel és szabatosan kezeli e mester a rajzónt és egy pár vonással mennyi kifejezést tud önteni alakjaiba. Benczúr kész képei közül különösen szép reprodukczióban, színes alnyo- mattal vesszük a „Scherzo“-t, e képet, mely nemcsak a hazai, de külföldi kiállításokon is nagy feltűnést keltett. A művész második teljes képe az „Alamizsna“ ez., egyike a legszebb fametszet- másolatoknak : rajta az eredeti minden kiváló tulajdonságai érvényesülnek. Meglepetést fog szerezni e fűzet mémelléklete, a „Vajk keresztelésé“-nek, Benczúr e nagyhírű történeti festményének rendkívül sikerült, heliogravure-másolata, melyet különös gonddal és figyelemmel a művész eredeti tollrajza után reprodukált a bécsi müsokszorositó intézet. Mint az előbbi füzetekben, úgy ebben is az egyes rajzok — az eredetieknek megfelelő és a képek han— Oh igen. — Akkor hát megyek én-is, szólt Jóska lustán felemelkedve karszékéből, mindjárt rendelkezem. Kiment. Láttam a fiatal asszonyon, hogy elkedvetlenedett, mintha köny csillogott volna szemében. — Lássa, ilyen ez a Jóska. Tele érthetetlen szeszélylyel, mely minden kis örömömet megrontja. Máskor is igy tesz s ha ily ellenkezés után megyünk sétálni, kocsizni, vagy zenélünk, jó kedvem már oda van. — Tudja mit ? Ezentúl ha mond valamit, hagyja mindjárt rája. Engedjen neki minden, bármily dőre kívánságban, meglátja majd, mi lesz az eredmény. A csónakázás kissé nyomott hangulattal kezdődött meg. Lassan azonban a gyönyörű idő vidámabb hangulatra gerjesztett. Jóska kifogyhatatlan volt az elmés mondásokból, csak úgy sziporkáztak ötletei. Dalolt, fütyült, furulyázott, gitározott. Majd meg felállt — szidtuk is eleget, hogy kifordít bennünket — s szavalt bolondabbnál bolondabb verseket. Később kezdett érzelgős lenni, formálisan udvarolt feleségének elannyira, hogy a menyecske is kibékült s odaadólag hajtá fejét férje vállára. Nyilt helyen úszott csónakunk, s az evezőről gyémánt cseppekben hullt alá a viz, a fenn úszó hold képe a folyamban kisért bennünket s megezüstö- zé a megtörő hullámokat s a barázdát, melyet vont csónakunk. Ünnepélyes csend volt körültünk, nem mozdult a falevél sem, csak a habok suttogtak. Jóska elbocsátá a kormányt s átkarolta nejét, ki szerelemmel nézett fel arczára. Holdfény vette körül őket, rájuk tapadt sugara tündéries szint adott nekik. Néma megindulással néztem egy ideig őket, aztán, — aztán meg a csillagokat gulatát nagyban emelő színekben vannak nyomtatva, mi nálunk valóban úttörő vállalattá teszi a „Magyar Müvészek“-et. Minden nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy aKévai Testvérek e legújabb kiadványa nem csak nálunk foglalja el a legelőkelőbb helyek egyikét a könyvpiaczon, de bárhol is nagyon számot tevő vállalat volna és mint nyomdászati mü a szakkörök véleménye szerint a legszebb, a mit a magyar ipar eddigelé előállított. A pazar fénynyel kiállított füzet ára 80 krral valóban jutányosnak mondható. A füzetek minden könyvkereskedésben kaphatók. „Vasutat és ipart a székely földnek! irta: S. S.“ — czim alatt egy nagy fontosságú röpirat hagyta el Budapesten a Pallas részvénytársaság nyomdáját. A 27 lapra terjedő röpirat megdöbbentőn élénk színekkel ecseteli a székely föld elhagyatottságát, s végzetes jövőjét, ha a kormány s az ország e roppant fontosságú magyar határföld szellemi s anyagi érdekeinek gyors fölvirágoz- tatását továbbra is elhanyagolja. A röpirat ára nincs kitéve. „Etelka csárdás,“ szerzé, zongorára alkalmazta, és Bőke Gyuláné ő nsgának ajánlja Kont Ilona. Megjelent Táborszky és Parsch bpesti derék műárusok kiadásában. A csinos kiállítású, s magyaros reminiscentiákból összefűzött zenemű ára 1 frt. Különfélék. — Heti naptár. Kedd, máj. 25. Bk. Orbán. — Pr. Orbán. — G.-o. (máj. 13.) Gliczeria. — Napkel 4 ó. 13. p. Napnyug. 7 ó. 40. p. Szerda, máj. 26. Rk. N. Fülöp. — Pr. Adalbert. — G.-o. (máj. 14.) Izidor vt. Csütörtök, máj. 27. Rk. János. — Pr. Luczián. — G.-o. (máj. 15. ) Pakomius. Péntek, máj. 28. Rk. Emil vt. — Pr. Vilmos. — G.-o. (máj. 16. ) Tivadar. Szombat, máj. 29. Rk. Maximus pk. — Pr. Kuno. — G.-o. (máj. 17.) Andronik. Vasárnap, máj. 30. — Rk. 0. 5 Nándor kir. — Pr. C. 5. Rogate. — G.-o. (máj. 18.) E. 5. Péter, Dénes. Hétfő máj. 31. — Rk. Angela. Kér. járó nap. — Pr. Petronella. — G.-o. (máj. 19.) Patriczius. — Napkel. 4 ó. 9 p. Napnyug. 7 ó. 47 p. Időjárás. Herschel szerint: szép idő, ha a szél keletről v. éjszakról jő, de ha délről v. délnyugatról, akkor eső. — Dr. Samassa József érsekünk ő exja, f. hó 20-án, Bucja- pestről székvárosába visszatért. kezdém vizsgálni s midőn jó hosszú idő után, oly gyönge neszt hallottam, minőt az egymástól elvált ajkak adnak, megszólaltam. — Gyerekek, elég lesz — — a csónakázásból. Ideje, hogy megforduljunk. Felrezzent a pár s Jóska tréfásan mondá. — Téged ugyan megkímélhettünk volna e mézeshetekbeli jelenettől, no de vigasztaljon az, hogy most már van fogalmad is, még pedig tapasztaláson alapuló fogalmad róla. Visszafordultunk, keveset beszéltünk, annál nagyobbakat hallgattunk, s ha telt az evezéstől, néztünk az égre. Midőn kiszálltunk a csónakból, mialatt kisegítettem, ezt súgta Irma. — Köszönöm tanácsát, követni fogom. Ok fölmentek szobájukba, én még lenn maradtam s gondolkodtam a — a — miről is? igen, mint Mukányiban a professor, a tárgyas igeragozásról. Másnap reggel, mig magunk voltunk, azt kérdé Jóska, tudok-e lovagolni. — Valamikor, mint gyerek ültem lovou, de most már nem mernék rá vállalkozni. — Ej mit, van nekem egy jámbor lovam, olyan, mint egy bárány, lovagolhatsz rajta bátran. Szeretném, ha mind a hárman lovagolhatnánk. Irma igen szépen lovagol, — majd meglátod. Ekkor belépett Irma. — Kis feleség, mi kilovagolunk, te ugy-e nem jösz ? — Nem. Jóska elbámult. Mit csináljon most! — Pedig szerettem volna, ha velünk jösz.
