Eger - hetilap, 1886

1886-05-11 / 19. szám

153 tartó ideiglen felmentetett 448 ember (vagyis 7.4%), tévesen lön felhiva, vagy mint elhalt törültetett 118; igazoltan vagy igazo­latlanul távol maradt 872 ember; így a sorozási-bizottság elé tényleg elővezettetett: 4579 ember, ezek közöl akár a hadseregbe akár a honvédségbe besoroztatok összesen 926, vagyis 20.2%- A sorozás eredménye különben következőkép nyilvánult: 03 visszaheJyeztettek _ töröltettek J äi'Rs <D X <D to Q) CD lak akár be, mini lséghez. < v ’ aS > 2 :=3 'CJ cü ■as w ----­b O , ‘■se iS S.S ei — bD a si O ^ ^ ä bD «3 a ti) a *5tí (S3 O ^ AxJ ~ br~ 03 '53 « 2 £ % a rí; cg ° w íG cd j=i X> 2 rí toil «e -ce bO-=3 CD 1­CD D testi ma hiánya b í)-2 Jaj ^ O ao m <D ci3 s a _, a O Q a; xz sn 9 C o __ CO < Jj CD Egri járás 885 161 — 155 109 410 5 45 hevesi „ 606 133 — 113 75 254 2 29 hatvani „ 550 117 1 87 69 258 1 17 gyöngyösi „ 654 137 1 110 94 285 3 24 pétervásári „ 643 114 — 111 83 296 1 38 tiszafüredi „ 625 114 1 108 87 297 — 18 Eger város 346 97 — 27 31 172 — 19 Gyöngyös „ 270 53 — 47 35 120 1 14 Összesen: 4579 926 3 758 593 2092 13 204 Különfélék. — Heti naptár. Kedd, máj. 11. Rk. Mamertus, Beatrix. — Pr. Béla. — Gör.-or (apr. 29.) Jázon püsp. — Napkelte 4 ó. 29. p. Napnyugta 7 ó. 24 p. — Első negyed. 3 ó. 35 perczkor hajnalban. 0 r s z. vásár Péter vásár on. Szerda, máj. 12. Bk. Pongrácz. — Pr. Pongrácz. — G.-o. (apr. 30.) Jakab ap. Csütörtök, máj. 13. Rk. Szervácz. — Pr. Szervácz — G.-o. (máj. 1.). Péntek, máj. 14. Rk. Bonifáez. — Pr. Bonifácz. — G.-o. (május 2.) Athanáz. Szombat, máj. 15. Rk. Zsófia. — Pr. Zsófia. — G.-o. (máj. 3.) Timót és Mór. Vasárnap, máj. 16. — Rk. Sz. József védünnepe. — Pr. Jubilate. — G.o. (máj. 4) Pelázia. Hétfő máj. 17. — Rk. Paskál, Ubald. — Pr. Torpetus. — G.-o. (máj. 5.) Iréné. — Napkel. 4 ó. 23. p. Napnyiig. 7 ó. 31 p. Időjárás. Herschel szerint: máj. 11-tól 18-ig szép és száraz idő várható. — A magyar főrendiház közjogi bizottsága a múlt hét fo­lyamán fejezte be a törvényhatóságokról szóló, s a kép­viselőház által már elfogadott törvényjavaslat részletes tárgyalá­megváltozot.t, hogy bizony nem ismertem volna meg. De hogy is ne! Oly félénk vékony kis fiú volt ő, alig merte szemeit felemelni s a most előttem álló alak igazán szép férfias jelenség. Napbarni- totta arczát teljes körszakái szegélyzi, bajusza merészen kipödörve, az egykor félénk szemekből egy elégedett komoly férfiú lelke te­kint ki, domború mellén csak úgy feszül a könnyű nyári kabát. — No Jóska, hadd látom rosszabb-e emlékező tehetséged fe­leségedénél? Rám ismersz-e? 0 megismert, pedig bizony régen láttuk egymást. — Hogy ne ismernélek ? ! Hisz te az én jó Dezső barátom vagy. Hozott Isten! Átkarolt. Csakúgy nyújtóztam bele. — Mit csinálsz Jóska! Csupa szeretetből összetöröd csont­jaimat. Kimentünk újra a verandára s az előbb hozott frissítőket most már sikerült felhasználni. Először én beszéltem el életem históriáját. Aztán ő kezdte. — Iskoláimból a két utolsót, meg a jogot Budapesten vé­geztem. Vakációnként rendesen ellátogattam X-be s azt vettem észre, hogy Irmát mind jobban szeretem. Hisz tudod, hogy mint gyerek is ábrándoztam utána. — Tudom? Hát konnét tudnám? Te nem mondtad soha. — Nem mondtam? No hát akkor nem tudod. Elég az hozzá, hogy én egy szép reggelen megkértem kezét s ő—ő — — Kinevetett. Nem úgy van ? sát. A tárgyalás folyamán különösen kiemelkedett dr. Samássá József egri érsek ő exjának a törvényjavaslatot behatón s szo­kott, független mély politikai bölcseséggel kritizáló, monumentális beszéde, melyet mint a parlamenti szónoklat egyik kimagasló mes­termüvét, s a politikai önállóság hazafiasán bátor nyilatkozvá- nyát, a bpesti nagy lapok tüzetesen méltatták. — Kitüntetés. — Szvorényi József urat, a Ferencz-Jó- zsef-rend lovagját, az egri főgymn. tudós igazgatóját, a magy. tud. akadémia a múlt hét folyamán tartott nagygyűlésében tisz­teleti tagjának választotta meg. — Rendjelviselési engedély. — Ő csász. és apóst. kir. Fel­sége, múlt hó 23-án kelt legfelső elhatározásával legkegyelmeseb­ben megengedni méltóztatott, hogy Tóth István, egri érseki lyc. nyomdász, a Szent Gergely-rend lovagkeresztjét el­fogadhassa, és viselhesse. — Tóth István lovag ur, t. ba­rátunknak, XIII. Leó pápa ő Szentsége rendjel-adományozási oklevele, s királyunk ő Felsége rendjelviselés engedély-okmánya, Hevesmegye alispáni hivatala által múlt vasárnap, f. hó 9-én adatott át. A rendjeladomány-oklevélen a halász-pecsét alatt, M. Card. Ledóhovszky van aláirva. — A képviselöház most foglalkozik a nép fölkelésről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásával. Noha a tárgy rendkívüli fontossággal bir, s egyes intézkedéseiben mélyen bevág alkotmányos jogainkba, tárgyalása meglehetős lanyhán foly, s honatyáinkban eddigelé, nem látszik meg iránta az a hevesebb érdeklődés, mely az ily országos életbevágó ügyet méltán megil­letné. E törvényjavaslattal kapcsolatban igen időszerű s tanulsá­gos Szederkényi Nándor orsz. képviselőnknek az „E.“ utóbbi számában közlött czikke, melyet mai számunkban is megtalál a t. olvasó. — Tiszafüredről Írják lapunknak: A „Vöröskeresztegylet“ itteni fiókjának buzgó elnöke, L i p c s e y Tamásné, szül. B e n i c z k y Gábriella úrnő, ki helyi társas életünknek éltető szelleme, s hu- manistikus intézményeinknek őrző angyala, — a helybeli kisded­óvó intézet javára, húsvéthétfőn egy igen kedélyes tánczestélyt rendezett, mely sokáig feledhetetlen marad azok előtt, kik benne részt vettek, s kik között a vidék is tekintélyes számban, és szépségben volt képviselve. A szeretetreméltó házi asszony Lipcsey-Beniczky Gábriella úrnő körében, s részint a tánczos pá­rok soraiban a következő urhölgyeket jegyeztük föl: Mocsáry Imréné (Andornak), Lipcsey Péterné (Eger), öz. Lipcsey Lajosné (Kisújszállás). Lipcsey Józsefné, özv. Lipcsey Imréné, özv. Gencsy Gézáné, özv. Kalavszky Albertné, Nyáry Józsefné, özv. Thomkáné, Köncs Istvánné és Prikkel J-né (T.-Örsről), Lipcsey Zsuzsika, Lipcsey Margitka, Lidiké és Mariska (Egerből), Lipcsey Ilona, Lipcsey Szeréna, Köncs Mariska és Hona, Prikkel Lilla (T.-Örs­ről), Szekerka Lujza, Nyári Tériké, Neumann Berta, Bischof Eme­lnie stb. A fesztelenül kedélyes mulatságnak — a részvevők szo­morúságára — a viradó hajnal vetett véget. (Múlt számunkra megkésve érkezett. Szerk.) — De úgy van. Hanem honnét tudod te ezt? — Honnét? Sok mindenfélét tudok én barátom, sok minden felölről. Egyébiránt ez nem tartozik a dologra, Folytasd csak. — Furcsa ! De mindegy. Tehát megkértem kezét s ő miu­tán előbb kinevetett, bevallotta, hogy szintén szeret s igy aztán nőm lett. Szegény atyám nem sokára házasságom után meghalt s most én gazdálkodom itt. Irigylésre méltó ember! 5000 hold ura, férje egy szép s kedves nőnek, elpusztíthatatlan egészségű, vidám kedélyű.. Ugyan mondd te Jóska, voltál-e te már szomorú, csak egy óráig is? — En-e ? Jaj Dezső, hisz most is az vagyok. — Köszönöm. — No ne érts félre ! Néked nagyon örülök, hanem tudod mindenki maga érzi, hol szorítja a csizma. — Ne mondd! Tán tyúkszemed is van? — Van bizony pajtás, és pedig ott, hol senki sem gondolná. — No, no te ember, talán csak nem a feleséged. . — Ördögöd van Dezső! Tudod én nagyon szeretem Irmát s ő is engem — legalább azt hiszem, — s mind a mellett örökös hadi-lábon állunk. Beszéltél már vele. Mit szólsz hozzá. — Azt, hogy igen kedves kis teremtés, és minden jó bará­tomnak ilyet kívánnék. — Szerencsétlen! Beszéltél vele s nem vettél rajta észre semmit!

Next

/
Oldalképek
Tartalom