Eger - hetilap, 1886
1886-05-11 / 19. szám
19-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. május 11. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr, Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGERHirdetésekért minden 3 hasábozoít petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az időszaki sajtó Egerben. (III. közlemény.) Az 1848/9-iki szabadságharczot követő gyászos időszakban a journalistikai irodalom Egerben egy hosszú évtizedre elnémult. A fővárosi sajtóviszonyok akkori történeteiből tudjuk, hogy ezek az idők az irodalmi munkásság e terére nézve kevésbbé voltak kedvezők s biztatók, s igy nálunk nem is akadt bátorság, mely az elejtett fonalat egyhamar fölvegye, s folytassa. Az első, kit 11 év után e bátorság, — mondhatnám: merészség — megszállott, Czeizler Lajos, vegyes-kereskedő, izraelita polgártársunk volt, ki az 1860-ik évben „Egri Értesítő“ czim alatt, mint szerkesztő s kiadó, egy, üzleti híreket s hirdetéseket tartalmazó, kis félivnyi heti lapot indított meg, s azt az egri érs.-lyceumi nyomdában nyomatta. A kis lap, mint újdonság is, közönségünk részéről elég kedvező fogadtatásban részesült; de a kiadó-szerkesztő csakhamar belátta, hogy az olvasó közönség egy laptól, üzleti tudósításokon s hirdetéseken kívül, másnemű szellemi táplálékot is kíván, mely óhajtásnak megfelelő kielégítésére nem érezvén elég erőt és hivatást magában: e czélból dr. Montedegói Albert F e- rencz országosan ismert csillagtudós-, és egri érs.-lyceumi tanárral szövetkezett, fölkérve a t. tudóst az „Egri értesítő“ szellemi részének szerkesztésére. Dr. Montedegói Albert Ferencz. több tudományossággal, mint az eféle vidéki lapot megillető élénkséggel, 1861. febr. haváig szerkesztette az „Egri értesítőt“. Tény azonban, hogy szerkesztése alatt, néhány nagy figyelemre méltó czikk is jelent meg a lapocskában, kiváló hazafi munkatársak tollából, mely közlemények — bár az akkori nyomasztó hazai viszonyok közt csak burkoltan, de az igaz hazafiui érzelmek előtt mégis eléggé érthetően — tolmácsolták a hazánk egére 12 hosszú év óta föltornyosult nehéz fellegek oszladozását, reményt keltettek az elborult s már-már kétségbeesett hazafi-kebelben egy szebb jövő hajnalának reménye iránt, buzdítást nyújtottak a csüggedőknek, s tápot az ébredni kezdő honfiúi lelkesedésnek. Az „Egri értesítő“ ilyetén irányzata körül a legkiválóbb érdem kétségkívül visontai Kováé h László, vámos-györki nagybirtokos, és az akkor alakult hevesmegyei gazdasági egyesület megteremtője s elnöke lelkes fáradozásait, s munkálkodását illeti meg. Dr. Montedegói Albert Ferencz, bokros elfoglaltsága miatt, 1861. febr. hó elején az „Egri értesítő“ szerkesztésétől visszalépvén, a szerkesztést Dani élik József, a Sz.-István-Társulat ti- toknoka vette át, ki ez időtájt, a nevezett társulat által saját ezéljaira bérbe vett egri érs.-lyceumi nyomda igazgatására váro- rosunkba tette át lakását. Danielik József, maga is gyakorlott, tapasztalt és sok encyclopaedists ismerettel biró férfiú, mindenekelőtt arra törekedett, hogy az egri irodalmi erőket és tehetségeket a lap körül egybegyüjtse, s szerkesztő-társakul Szabó Ignácz főgymn. .tanárt, majd utóbb Turcsányi N. pénzügyi tisztviselőt, egy igen ügyes és eleven tollú fiatal embert sükerűlt megnyernie, minek következtében szerkesztése alatt újabb, élénk lendületet vön az „Egri értesítő,“ mely immár a mindegyre szaporodó közlemények fölvételére, s a szintén növekedő számú olvasó közönség szellemi igényeinek kielégítésére, terjedelmileg elégtelennek bizonyulván, alakjának megnagyobbitása égető szükséggé vált, s alakja megváltoztatásával egyszersmind nevét is megváltoztatván, azontúl „Egri Posta“ czim alatt folytatta pályafutását. Ez időközben az európai viszonyok újabb fordulatai, a változott politikai helyzetek, s a hazánkat elnyomó absolut hatalmat egymás után ért súlyos csapások a kétfejű sasnak erősen megtörték szárnyait; a gőgös jogbitorlás hatalmaskodó szolga-kreatúrái egyszerre nagyon megcsöndesedtek, csudásan megszelídültek, — mert érezték maguk alatt a talajt ingadozni. A hazafibú fellege kezdett a derülő arczokról eltünedezni, s a remény éltető sugarainak helyet adni; a szabad eszmék kezdék bilincseiket lassan- kint lerázni, s a honfiak ajkain mind hangosabban s követelőbben megnyilatkozni. Az évtizeden át elnyomott magyar politikai élet egyszerre újból fölébredt, s mindjárt kezdetben két irányt, két utat jelölt meg magának a tevékenységre. Az ország, politikai tekintetben, két hatalmas pártra szakadt. Az egyik, a vérmesebb hazafiak pártja, a jogfolytonosság elvét Írva zászlajára, a nemzet politikai alkotmányos életét ott akarta folytatni, ahol azt 1848/9- ben a győztes zsarnokhatalom megszakasztotta, — nem minden utógondolata nélkül ama reménynek, hogy talán soha sem lesz többé kedvezőbb az idő arra, hogy hazánk az Ausztriával való kapcsolat nyomasztó, üdvtelen, leigázó bilincseiből végkép szabaduljon. — A másik ellenben, a mérsékeltebb, aggódóbb hazafiak pártja, az erőszakolt s erőszakos szakadásban, s az ez által bekövetkezhető rendkívüli európai bonyodalmakban, s e bonyodalmak közepeit hazánk teljes elszigeteltségében, hazánkra s nemzetünkre nézve beláthatlan, végzetes veszélyeket sejtve, a békés megoldást, s kiegyezést mondotta ki jelszavaid. E pártküzdelem, — magánérdekek által is erősen szítva — városunkban szintén élénk, heves harczokat, s addigelé csöpdes, békés, egyetértő társadalmi életünk nagy kárára, mármár a végletekig elkeseredett mérkőzéseket idézett elő, melyeknek gyászos szintere, — mint emlékezhetünk, — társadalmi életünk egyetlen központja: a kaszinó, — s szomorú eredménye a — szakadás volt. A hatalmasan megindult országos politikai mozgalmakból nyilvánvaló volt, hogy azok irányzásának, vezetésének, élénkítésének le ghathat ósabb tényezője, legfőbb orgánuma az időszaki sajtó, s mint mindenütt, úgy nálunk, Egerben is, első dolguk volt az egymással szemben álló pártoknak: az időszaki sajtó itteni orgánumát magoknak megszerezni.
