Eger - hetilap, 1886
1886-05-11 / 19. szám
150 Bizonyos, hogy egyik pártnak sem lett volna nehéz egy egészen uj időszaki lap alapításával s megindításával, orgánumot teremteni magának. De mind a kettő belátta azt, hogy czélsze- rübb s hasznosabb lesz egy már fönálló, a közönség körében meglehetősen elterjedt, ismerős és olvasott heti közlöny birtokába jutni, mely közlöny, azon körülménynél fogva, hogy a megyében előkelő férfiak támogatták, s egy, akkoron országos tekintélyű társulatnak, a „hevesmegyei gazdasági egyesületnek’4 is hivatalos közlönye volt: — már is jó hírnévvel s bizonyos tekintélylyel birt. E helyzetet rögtön ügyes tapintattal s számítással felfogta a lap tulajdonosa, s lapja ügyét is üzleti do 1 ognak tekintvén, melyből most „jó geschäftet44 csinálhat, — rögtön áruba bocsátotta azt. Vételkedv, s vevők azonnal jelentkeztek. Mindkét ellenpárt törekedett azt a maga számára megszerezni. A kérdés csak az volt ■. ki ád többet érte, s ki lesz ügyesebb és serényebb annak megszerzésében ? A mérsékeltebb párt részéről a concurrens Pázmán Alajos, érs.-lyceumi tanár és gondnok volt. — A másik párt részéről Erdélyi József, később Hevesmegye tiszti főjegyzője, ügyeke- zett a lapot birtokába szerezni. — A vétel az előbbinek süke- rült, s az „Egri Posta“ Pázmán Alajos tulajdonává lön. Miután Danielik József, a szerkesztő, — ki akkor már Egerből Bpestre volt, hivatalos állásánál fogva, távozandó, — a szerkesztői gondoktól is menekülni óhajtott, uj szerkesztőről kelle gondoskodni. — Ekkor szólította föl a laptulajdonos, Pázmán A. a lap szerkesztésének átvételére Szabó Ignácz egri főgymn. tanárt, a lap volt belmunkatársát, ki arra készséggel vállalkozott. — Nem sokára ezután a laptulajdonos részéről a törvényszabta cautio is letétetvén, azontúl az „Egri Posta,“ mint politikai lap, s a hevesmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye folytatta pályafutását, Szabó, Ignácz tanár szerkesztése alatt, kinek sükerült főmuukatársaul Áld or Imre fő-gymn. tanárt, egy igen szép tehetségű, gazdag ismeretekkel biró s élénk tollú — mai irodalmunkban már ismert nevű — fiatal embert megnyernie. Az „Egri Posta“ az uj szerkesztőség alatt is megtartotta a Danielik József szerkesztése alatt inaugurált elveket és irányt; nem űzött országos politikát; de ha megyénk vagy városunk politikai érdekei mellett kellett nyilatkoznia, jobb meggyőződését követve, mindig a politikai mérsékletnek volt hive és szószóllója. Legörömestebb, s legterjedelmesebben foglalkozott azonban megyénk s városunk közművelődési, ipar-kereskedelmi, közgazdasági s társadalmi kérdéseivel, — nem mellőzve választékos szépirodalmi tárcza-dolgozatokkai is változatossá, s élvezetesebbé tenni tartalmát, jelszava lévén: „miscere utile dulci,“ — mig „Vegyesek“ rovatában, a fontosabb országos napi események mellett, gondosan registrálta a megyénk s városunk kebelében előfordult érdekesebb híreket és mozzanatokat. Van hát való, szebb, mint az álmok ! A boldog élet titka — nem titok! A boldogságot szived bírja, És bírni fogja, mig szeretni fog . . . — De emlékül szivedben egy szót Vigy tőlem is, — ki soha nem feled — Egy szót áldásul életedre: Istennel van csak igaz szeretet! II. Az ég mérhetlen távolában Vannak látatlan csillagok; Szemünk elől bár födve vannak, De fényök hozzánk elragyog. Mérhetlen mélyén a tengernek Gyöngykagylók élnek, rejlenek; Soha napfényre föl nem jutnak A tiszta, igaz gyöngyszemek. Erdők magányán száz virág nyit, Melyeket szem nem lát soha; De illatuk felszáll az éghez, Mint egy áhitatos ima. Az „EGER44 tárczája. Emlékkönyvbe. I. Tegnap még gyermek, — ma menyasszony! Gyermekjátékra — a szív álmai! Alig pihensz az otthon fészkén, S uj ég alá fogsz már elszállani?! Előttem még a szende gyermek, S előttem már a koszorús ara . . . A hajnalpir mosolyga még rád, S már rád ragyog a nap dús sugara! Kápráztató, tündéri játék! . . . Álom ? való ? — büvölten kérdezem — S mint egy elszálló álomkép után, Nyújtom feléd baráti hű kezem . . . Az, menyasszony! . . . kinyílt a bimbó . . . Ajkad, szemed mosolya hirdeti: Minden álomnál szebb valónak Boldogságával van szived teli! S hogy, mint a legelső vidékilapokegyike, jó példával ment elül, s bátran mondhatjuk: mintául szolgált, s irányt adott a nyomában, az ország különböző részein lassankint életbe lépett, s mai napság már ugyancsak fölszaporodott vidéki lapoknak — mi kétségkívül a legszembetűnőbb, s legörvendete- sebb jele hazánkban a közművelődés, s ezzel kapcsolatban az irodalompártolás hatalmas lendülete s magas fokú fejlődésének, — azt az „Egri Posta44 mindenek fölött az e lap iránt melegebben érdeklődő, s részint a korábbi szerkesztő: Danielik József, s az uj szerkesztő irányában baráti vonzalommal, jóakarattal, s figyelemmel viseltető számos kiváló irodalmi férfiaink becses közremunkálásának, hathatós támogatásának, s pártolásának köszönheti. Ezek közt a legelső sorban, s a legőszintébb elismeréssel kell adóznunk Visontai Kovách László orsz. képviselőnek, ki az „Egri Postának“ a leghívebb, legodaadóbb pártolója, s nagy szorgalmú, állandó munkatársa volt, és — némi megszakasztással — negyedszázadon át, maradt mind e mai napig. Méltó hálával kell fölemlitenünk a munkatársak sorában: Danielik János püspököt, Dr. (montedégói) Albert Ferenczet, országos nevű csillagtudósunkat; dr A1 f ö 1 d y Dávidot, B a 1 á s s y Ferencz jeles történészünket, Csillagh Mórt, Egri (Werner) Gyulát, Erdélyi Bélát, dr. Erődy Béla- jeles orientalistánkat, dr. Fennyvessy Ferencz orsz. képviselőt, Ferenczy Jolántát, Hunfalvy Pál akad. tag. európai hírű nyelvtudósunkat, Horváth Zsigmond tanárt, Kandra Kabos, derék ifjú történetbuvá- runkat, Kapácsy Dezsőt, Katinszky Gyulát, dr. Koszi er Józsefet, K o d o 1 á n y i Antal jeles gazdászati Írónkat, K o m ó c s y Józsefet, Kulcsár Jánost, Lőrinczfy Jánost, Lug a Lászlót, Martonfy Károlyt, Mér helyi Lajost, Milesz Bélát, Mindszenti Gedeont, Pájer Antalt, Pánthy Endre kanonokot, Párvy Sándort, Pázmán Alajost, Perger János kanonokot (utóbb kassai püspököt), Petheő JÁzsefet, Reményi Károlyt, Répássy Jánost, Riesz Hermint, Sebők Lászlót (Ethei), S t ep hanov sz ky Sándor ez. kanonokot, Szentgáli Dezsőt, Szederkényi Nándor orsz. képviselőt, Szmrecsányi Pál kanonokot, Szabó Imrét, Szabó Samu tanárt, Szvorényi József akad. tag. jeles nyelvészünket, dr. Schwartz Dávidot, Tariczky Endrét, Tárkán yi Bélát, Tompa Mihályt, Tóth Mórt, Tóvölgyi Tituszt, Vadnai Károlyt, Vida Józsefet, és nejét (Margit), Za 1 ár Józsefet, Zilahy Károlyt, Zsendovics József kanonokot, stb. kik részint vezérczikkeink politikai, közgazdászai s társadalmi, — részint tárczánk tudományos és szép- irodalmi rovatát nagy becsű dolgozataikkal gazdagították, s kiknek legnagyobb része mind máig folytatja megbecsülhetetlen irodalmi tevékenységét e lapok számos, derék munkatársainak díszes sorában. (Folytatjuk.)
