Eger - hetilap, 1886
1886-01-19 / 3. szám
3-ik szám. 25 -ik év-folyam 1886. január 19. Előfizetési dij: Egész évre . ő frt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám n 12 „ EGER* Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, n.vilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. tizetendíS. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Meg/e/enik minden kedden. tygßL Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceurai nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza. zsebköz, 24. sz.) és Szolcóányi' f könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. V.'IímP' J Almássy Pál arczképének leleplezése, Hevesmegye székhaza dísztermében, 1886. jan. 18-án. Hevesmegye közönsége, f. é. jan. hó 18-án, Beöthy Lajos főispán ő mlga elnöklete alatt tartotta rendes évne- gyedes közgyűlését, melynek, ezúttal, legnevezetesebb mozzanata volt a megye egyik halhatatlan emlékű fia, egykori hírneves alispánja, az 1848—49-iki nagy idők egyik legkimagaslóbb történelmi alakja: Almássy Pál arczképének a megyeház dísztermében, ünnepies leleplezése. Ez ünnepi momentum mellett, a jelen közgyűlés egyéb fontos tárgyai, s még egyéb, kiváló érdekű napi események is, úgy szólván teljes számát gyüjték egybe ezúttal a megyei képviseletnek, mely zsúfolásig megtölté a megyeház nagy termét. Főispán őmlga a gyűlést 10 óratájban nyitotta meg. Az előzetes tiszti jelentések előterjesztése után----az arczk ép leleplezésére került a sor, mely a nagyterem melletti mellékteremben volt fölfüggesztve. Alig nyíltak meg a mellékterem ajtajai, midőn mindenki fölemelkedett helyéről s mohó kíváncsisággal nyomult az ajtók felé, várva a függöny levonását mely a képet födte. Ekkor megyénk aranytollú főjegyzője, Zalár József, betegsége miatt gyönge hangon, de megható lelkesedéssel a következő beszédet intézte a megye közönségéhez : Tisztelt közgyűlés! Az emberi kebel egyik legszebb érzése a kegyelet. Mi élők iránt a hálás tisztelet, az a kegyelet a holtak iránt. S nem akkor nyilatkozik-e ez a legmagasztosabban, midőn a haza nagyjai, az emberiség jótevői, az eszmék apostolai, a szabadság mártírjai sírköveit megkoszorúzza, s ünnepet ‘szentel emlékezetüknek ? Emberi s hazafiul érzés fönséges öszhangba olvad ekkor. Isteni harmónia ez is, mint a sphaerák zenéjéé. De nem csak szép érzés ez, hanem erkölcsi cselekedet is, sőt önmagunk iránti kötelesség, mert enél- kűl nem lehetünk méltó részesei ama lélekemelő hivatásnak, mely — az emberiség rendeltetése s a nemzet missiója t-ör- véuyeinél fogva — egy-egy nemzedékre hárul, s melyet minden emberöltő az által is buzog betölteni, hogy a múltat s a jövőt — eszméik s tetteikkel, vagy meggyőződé- sök vértanuságával — összekötő történelmi alakok tiszteletéből cultust csinál, s ekkép a haza és emberiség szebb jövőjének eljövetelét sietteti. Ily kötelességet teljesítünk most mi is, midőn Almásy Pál emlékét, arczképének leleplezése mellett, ünnepeljük. Az „EGER“ tárczája. jSF <&r ARANY-TOLL. ZALÁRNAK. — 1886. január 18-án. — & W sS'b «T r v sak vedd kezedbe ! . . Csillogása Ne bántson: munka, érdem embere ! Hiú, üres fényt, tudjuk, lelked Magáénak soha nem ismere ! Nem a hiúság ünnepel ma! Nem e hazug kor tapsa riad itt! — E tolinak is te adsz magad fényt: Ezzel irád már élted lapjait. Mit e hideg érez csak jelképez. Arán y volt tollad, mert tiéd vala, — Lángzó lelked tiizén megedzve ! . . . S mit írt: arany volt mindenik dala! Felzendült a dal . . . zengte a hont, Szabadság üdvét, rabság bánatát. . . . Igaz hang csendült, — jó a r a n y-hang, . . . Szivünk cserébe — magát adta át! Arany volt tollad . . . Hah, jött a harcz! Aranynál drágább lett a hős aczél . . . És villogtattad, hol jelszó lett: Ki meg tud halni bátran, csak az él! És jött a nagy halálnak gyásza . . . A szellemekre szállt rozsda, moha — Szennyes lelkeknek szolgasága . . . De az arany nem fog rozsdát soha! És nem puhul meg! — Ércz-jellemmel Álltad a rossz napok áramlatát . . . Az éj sötétjén a költő: jós, Szabadságnak szép hajnalába lát . . . Virasztó gonddal, keltő dallal Az ébredésről bízva énekel . . .
