Eger - hetilap, 1885
1885-01-29 / 5. szám
42 Mert oly hathatós és fényes siikerü küzdelem inellett is, minőt akkor a nagy befolyású dr. Samassa József egri érsek, székvárosa érdekében kifejtett, nem lehet tagadni, hogy Flger akkori kormánypárti képviselőjének, Babies Istvánnak is sok köszönetre méltó érdemei vannak azon eredmény kivívásában, hogy a megyei székhely és a kir. törvényszék Egerben maradtak. Azontúl még egyszer tisztelte meg a közbizalom Babies Istvánt az országos képviselői mandátummal; 1878-ban, midőn a hevesmegyei kápolnai kerület választotta meg képviselőjének, szabadelvű párti programmal. De nemcsak megyénk részéről érte Babies Istvánt polgári s hazafiui erényeihez méltó kitüntetés. Mások is megemlékeztek róla. Egyebek közt a Királyhágón túl, Erzsébetváros sz. kir. városa is díszpolgári oklevéllel tüntette ki. E nagyobb szabású ténykedéseinek közepette, nem kevésbbé jelentékenyek ama szükebb körű, de hasonló lelkesült ségii s buz- galmú munkálkodásai, melyeket politikai, társadalmi, közművelődési s anyagi érdekű intézményeink, s egyleteink alapítása, fejlesztése s felvirágoztatása körül kifejteti. Már 1847-ben egyike volt azoknak, kik a ma oly virágzó hevesmegyei takarékpénztár létrehozása s megalapítása körül a legnagyobb tevékenységet fejtették ki annyira, hogy az intézet megalakulásakor, a nagyemlékű Almássy Pál elnök mellé, alelnök- nek választatott meg. Almássy Pál távozása után pedig a részvényesek egyhangú bizalma egyenesen Babies Istvánt helyezte az intézet elnöki székébe, mely nagy fontosságú tisztét egész halála órájáig a legáldásosabb sükerrel töltötte be. S ha mindezekhez megemlítjük, hogy mint az egri törzskaszinónak, utóbb, a politikai súrlódások folytán alakult uj casinónak, — az alkotmányos élet fölvirradtával az egri, egykor tekintélyes kormánypártnak, utóbb az egri ügyvédi kamarának elnöke, valamennyi megyei és városi bizottságoknak, közművelődési, s társadalmi egyleteinknek minden mozgalmaiban élénken résztvevő tagja, mennyi iigyeke- zettel, mily rendkívüli buzgalommal, áldozatkészséggel, odaadással, és soha nem lankadó lelkesültséggel vezérkedett és működött: van-e e hazának sok oly polgára, ki több hervadhatlan virágot fűzött volna érdemeinek koszorújába, mint Babies István, kiről, midőn halála hírét vette, megyénk költői lelkű, s aranytollú főjegyzője, Zalár József, azt monda : hogy ha megyéink ily férfiakkal bírnának, valóban örökidőkre megvíhatlan bástyái maradnak vala az ősmagyar alkotmányosságnak; — s kinek elhunyta fölött, most, midőn a siré, s nem a mienk többé, oly vérző szívvel kesergünk ? S mit mondjunk jelleméről, mely örökké valódi mintaképe volt az igaz, önzetlen hazafiságnak. az aranytisztaságú becsületességnek, a polgári kötelmek teljesítésében való rendiiletlenség- nek, s amaz, egész a brusque makacsságig fokozott tántorithat- lanságnak, gyakran még az ellenmondást sem tűrő vas következetességnek, mely a jog, igazság, és jobb meggyőződés védelmében, — et si fractus illabatur .... — oly ingatlanul állt meg, miként egy vész és viharral daczoló érez-szobor, ledönthetlen pie- destal magaslatán ? . . . Ily edzett lélek csak edzett testben lakozhatott. Ama rendkívüli szívósság, mely minden szavát, minden tettét jellemző, testi szervezetében is nyilvánult. Babies István talán soha sem ismerte, mi az a komolyabb betegség. Télen nyáron, kivétel nélkül reggeíenkint. hideg vízben üdített testalkata oly rendkívüli életerővel birt, hogy aki őt. a leghidegebb évszakokban is könnyed öltözetében, feszes testtartásával, ruganyos lépteivel megpillantó, soha sem képzelhette nála ama magas életkort, melyet, a boldogult elért. S midőn élete utolsó napjaiban orvosa sürgetőleg kére, hogy feküdjék le, szomorú mosolylyal monda: „Ha én egyszer lefekszem, nem is kelek föl többé.“ . . . S valóban úgy történt. . . Halála előtt pár nappal, midőn vesebaja már erősen aggasztóvá, végzetessé kezdett válni, orvosa tanácsára ágyba fekvők s nem is kelt föl többé. A nemes lélek örökre elhagyta porhüvelyét. . Babies István 1843-ik év jul 26-án lépett házassági frigyre Keszlerffy Eleonórával, Keszlerify megyei physikus, és városunk egyik legtekintélyesebb polgárának magas műveltségű leányával, kivel teljes 30 évig élt háboritlanul boldog családi életet. A frigynek öt gyermek volt gyümölcse; két leány és három fiú. A leányok egyike, Vavrik Sándor egri érs. urad. számvevő neje, korán elhunyt. A másikat, Annát. Lenk Gyula, budapesti kir. ügyész vezette oltárhoz. De legfőbb büszkeségét a boldogult fiaiban találta föl, kiknek mindegyike az ő szeretetteljes szigorral párosult nevelő szemei előtt fejlődött a társadalom jeles tagjává. Fiai közöl József a Csekouics grófok jogigazgatója; Béla kir. közjegyző Egerben; Aladár pedig, oki. ügyvéd, a jogigazgatói teendőkben atyjának volt, élte végperczeig, jobb keze. Babies István temetése, megyénk s városunk értelmiségének, s a polgárság nagy tömegének részvéte mellett, f. hó 23-án ment végbe. A díszes érczkoporsóba zárt tetemek beszentelését, fényes egyházi segédlet mellett, Zsendovics József apát-kanonok, a boldogult egyik kegyelt barátja teljesítette. A ravatalt a díszesebbnél díszesebb koszorúk nagy csoportja lepte el, melyekkel a kegyelet, tisztelet, szeretet és barátság adózott a boldogult emlékének. A családtagok koszorúin kívül, — amint tudomásunkra juthattak, — a küldött értékes koszorúk, a következő feliratokat viselték: 1. Babies Istvánnak, a megyebizottság egyik legrégibb, legbuzgóbb, és legérdemesebb tagjának. Hevesmegye tisztikara. 2. Eger város tisztikai a, Babies István érdemdús tisztviselőjének. 3. Az egri ügyvédi kamara, szeretett elnökének. 4. Az egri róm. kath. hitf. iskolaszék. Tisztelete jeleűl. 5. Az egri ügyvédek, szeretett kartársuknak. 6. A hevesmegyei takarékpénztár. Felejthetetlen elnökének. 7. A jogtanári kar. Mély tisztelete jeleűl. 8. Az egri önk. tűzoltó-egylet. Felejthetetlen alelnökének. 9. Az egri érs. urad. tisztikara. Mély fájdalma jeleűl. 10. Gróf Csekonics János- né (pálmakoszorú.) 11. Beöthy Lajos főispán. A közügyek hívének, szeretett egykori tisztviselótársának. 12. Id. Samassa János. A jó barátnak. 13. Ifj. Samassa János és családja. 14. Novota Péterné és családja. A legtiszteltebb rokonnak. 15. A Bacsák család Babies Istvánnak, stb. stb. A drága tetemeket rejtő koporsó, impozáns gyászkiséret mellett, a Kisasszonyról nevezett sirkertbe vitetett, s ott, a hű nő hamvai mellé, a családi sírboltba helyeztetett. Az igazak és jók angyala őrködjék a legigazabbak és legjobbak egyikének örök álmai fölött! Szabó Ignácz. Ellenirat egy pörös ügyben. Kedves Hölgyeim! Az Önök szép ajkairól sokszor, nagyon sokszor hallottam elhangzani a vádat, hogy a férfiak kebléből a szív reges-régen kiveszett, s helyét is a velő — mái mint a rideg számítás — foglalta el. Nem a nőt keresik többé a nőben, hanem a módot a megélhetésre, vagy legjobb esetben — mit a többi férfi már valóságos romanticismusnak tekint: — a napot, . . . nos, mi czélból ? hogy lelkök egét bevilágítsa ? hahaha ! . . . nem, hanem hogy fényével nyárnak hazudja életök haldokoló őszét. Küzdöttem állításaik ellen, de Kegyetek elhallgattattak, mert azt veték szememre, hogy én is férfi vagyok, hát védem a többit merő számitásból. Én elhallgattam: azt hivék, hogy meggyőztek; pedig csak egy Kegyetekről eltanult harezmódot alkalmaztam: — az engedékenység színlelését. Most új bizonyítékra tevén szert, előállók azzal. Csak arra kérem Kegyeteket: viszonzását tőlem ne tanuljanak: a dolog dis- cret, na árúljanak el. Újabb bizonyítékom egy barátomnak még a múlt nyáron Írott levele, melynek illető helyét szóról-szóra közlöm a mint következik. * * * „Nincs neked belső életed, melyről a mindennapi életben nem lehet sokat beszélni'? s nem jól esik neked az, ha arról beszélhetsz ? „Vagy igaz! feledem, hogy a te lelked erősebb mint az enyém; — jobban megbirja az örömet és bánatot magának tartani“. így szólsz hozzám utolsó leveledben. Örülne az én lelkem, ha örömről Írhatnék neked ; de a sors nékem mostoha anyám, — az van jobb kezében is, a mi a balban : — korbács. Miért kínoználak én téged az én lélekvilágom fest égetésével ?! Egeden derűit nap ragyog, lelked fényhez szokott: — s az én lélekvilágom sötét, mint a poklok éje. s borzalmát még növeli a távolból fel-felcsillámló mennyei fény. Igazságot szoktál hallani, s azt mondjam el neked: hogyan hazudom én a vidám életet; hogy mosolyg arczom, mig lelkem könyez; hogy színlelek rajongást minden szép nő iránt, mig szivemben érintetlenül áll az Ő oltára, melyen a legszentebb szerelem lángja lobog ? ! De hogy a bizalmatlanság vádjával ne illethess: egy pillanatra megmutatom képét az én belső életemnek. A keret épen a
