Eger - hetilap, 1885

1885-02-24 / 9. szám

N. 50 kr., Dr. Dombay Tádé 1 írt, 50., Éliássy Ferenc/. 1 írt, 50 kr., Simonyi Károly 3 írt, 50 kr., Kozma Károly kanonok 5 írt, Markasóli Vilmos 50 kr., N. N. 50 kr., Fülöp Józsefné 1 írt, 50 ki1.. Dr. Akantisz Jusztin 2 írt, Imre Miklósné 4 írt. 50 kr., Imre Miklós 3 írt, 50 kr., Doth Ráfaelné 2 írt, Dusárdy József- né 2 írt, N. N. 10 kr. Simonyi Károlyné 1 fit. Volf Pál 50 kr. Frank Gyula 50 kr. Hartl Edéné 10 frt, Buzátli Lajos 1 írt, Szele Gábor kanonok 3 frt, 50 kr.. özv. Köllner Lőrinczné 3 frt, Ruzsin Béna 50 kr., Dr. Ladányi Béla 30 kr., it] Samassa János ÍO frt. Babies János kanonok 10 frt, özv. Mossóczy Jánosné 1 írt, Matekovics Mór 50 kr.. N. N. 50 kr., Föpl főhadnagy 50 kr., Zalái- József 50 kr., Steinfeldné 1 frt, Derszib Rudolf 1 frt, Win­ter hadnagy 50 ki1., Szabó Ignácz 1 frt, özv. Timon Bertalanná 1 frt, 50 kr.. Zseudovics József kanonok 5 frt, Budai Károly 3 frt. Gröber Ferenczné 8 frt, Nékám Erzsiké 1 frt, Álarcos Zene­szerző 1 frt. 70 kr., Ezen felülfizetésekkel együtt az összes be­vétel 588 frt, 40 kr., Fogadják a t. feliilíizetők adományaikért, a bálbizottsági tagok buzgó és lelkes fáradozásaikért, úgy szin­tén özv. Szentkirályi Kázmérné és Mészáros Kornélia urhölgyek a dominós menet összehozása körül kifejtett páratlan buzgalmu­kért az egylet nevében hálás köszönetemet. Eger, 1885. február 19-én. Imre Miklósné, elnök. — Németh Albert, heves-császi birtokost, megyénk egyik országszerte ismert vezérszónokát, s évek során át országos kép­viselőjét. — mint megdöbbenve értesülünk, — az utóbbi napok­ban arczkiidés érte. Reméljük, a baj nem oly veszélyes, hogy ko­molyabb aggodalomra szolgáltatna okot. — Márczius 15-ike, olyan nemzeti ünnepünk, mely megér­demli, hogy necsak az ország fővárosa, hanem a vidék is méltó kegyelettel és diszszel ülje meg azt. Más alkalommal is volt már róla szó. hogy közönségünk ez emlékezetes nemzeti ünnepet nem rész-siti az azt megillető ügyelemben. Több oldalú óhajtásnak adunk tehát kifejezést, midőn t. honvédegyletünket mint erre leg­illetékesebb testületet, ezennel fölkérjük, hogy a közelgő már­czius 15-ikének, az eddiginél méltóbb, díszesebb, kiterjedettebb, s impozánsaid) megünnepléséről jó eleve gondoskodni szíveskedjék. zék soraiban foglalt helyet, s e szerepében egyik, országosan is­mert, törhetlen hazaüságaért, egyenes jelleméért, társai körében általán mindenkitől szeretett és becsült, s mind máig el nem fe­ledett typikus alakjává lön a magyar képviselőháznak. Jött a fúzió. Ugyanekkor oly kérdések kerültek szőnyegre, melyek városunk legfontosabb életérdekeit érintették. A heves­megyei székhely, s az egri kir. törvényszék áthelyezésének kér­dései. Hatalmas és nagy befolyású tényezők munkálkodtak rajta, hogy Eger városa mindkettőtől megfosztassék. Csiky Sándort, párt híveinek egy tekintélyes része arra kérte: fogadja el a fúziót. De a 48-as elvek megingathatlan veterán bajnoka, — tagadólag rázta fejét, — s ekkor pártja, Eger város jövőjének teljes kocz- káztatása nélkül, nem tartá tanácsosnak megválasztatását keresz­tülhajtani. Ez időtől íogva mások foglalták el a tért, s Csiky Sándor a nyilvános pályától visszalépett, hogy élte estvején csön­des magányban pihenje ki változatos eseményekben gazdag, mun­kás élete fáradalmait. De e visszavonultságban, e magányban sem hagyja ötötök­ké tevékeny, rugalmas lelki ereje nyugodni. Megyénk és városunk közéletében, politikai, társadalmi, kul­turális és gazdászati mozgalmainkban, nincs ügy, nincs intézmény, melyben, mint bizottsági, választmányi elnök, vagy tag, miként azelőtt mindenkor, úgy most is, élénk tevékeny részt ne venne. Megyeházunk termében, egész a legutolsó időkig folyvást egyik legbuzgóbb harezosa volt a megyei autonom-jogok teljes megóvá­sának. — Városi képviseletünk üléseiben nem merül fel fontosabb ügy, melynek előmozdítása érdekében szavát fölemelni elmulasz­taná. Az egri törzskaszinó, melynek jeles emlékű alapítói sorából, ma már csupán ő az egyetlen élő, Csiky Sándor, évek során át a társulat buzgó rendes. — ma tiszteletbeli örö­kös elnöke, az egylet nagy mérvű fölvirágozása körül szerzett hervadhatlan érdemei iránt való elismerésének, szeretetének s hó­dolatának az által kivált kifejezést adni, hogy születése 80-ik év­fordulója alkalmából, febr. hó 28-án, tiszteletére, termeiben, fé­nyes ünnepélyt rendez. Az ünnep díszét emelni fogják: a heves- megyei, 1848—49-iki honvédek egylete, mely ez alkalomból küldöttsége által babérkoszorút fog átnyújtani az ünnepelt férfiú­nak, ki az egyletnek, keletkezése óta buzgó, s fáradhatatlan el­nöke; s az egri dalkör, mely az ünnepen néhány hazafias dalt fog elénekelni. Az egri lövészegylet pedig, melynek Csiky — Ujjonczozás. — Hevesmegyében az ujj on ez ozás kö­vetkező napokon fog megejtetni: Eger város részéről: f. é. mart. 1—3; M á t r a j á r á s r. mart. 4—7 ; K ö z é p-T a r n aj á r á s r. mart. 8 — 11; Fels ö-Tar n aj árás r. mart. 12—15 napjain. Sorozási hely: Ege r. A polgári sorozó bizotts. tagjai: az alispán, vagy helyettese: Simáczius Gusztáv, megyei t. főjegyző; dr. Frantz Alajos m. főorvos, vagy helyettese, az illető járás rendsz. orvosa; a szbirák, s a rend. tanácsú városok polgármesterei, vagy ezek he­lyettesei. (A sorozás további határnapjait, annak idején, lapunk későbbi számaiban fogjuk közölni.) — Nagy Jakab ti linkó-müv észnek, múlt számunkban jelzett hangversenye, f. hó 19-én, a törzskaszinó termében, csekély számú, de választékos közönség részvéte mellett ment végbe. Az ősz furulya-maestro, magas alakjával, rokonszenves, halvány vo­násaival, mindjárt megjelenésekor élénk benyomást gyakorolt kö­zönségére, melyet abból az egyszerű bodz’fa-sipból kicsalt, igazán merész hangjaival, s annak hat lyukán kifejtett, valóban bámula­tos technikájával nagy mértékben meglepett. Mesteri játéka, s ujjainak ritka ügyessége különösen kiemelkedett a „Busul a len­gyel“ érzelmes dalban, melyet, kettősben, egymáshoz illesztett két tilinkón játszott; a „Velenczei carnevál“, s a „Margitszigeti fülmile-hangok“ pompás változataiban. Játékát Zsasskovszky Károly kisérte zongorán, szokott ügyességgel. Jelentékenyen emel­ték az élvezetes estély sükerét dr. Ladányi Béla, ki zongorán játszott két, művészi darabot Mendelsolmtól és Aschertől, ama kifeje­zéstelj es és elegáns játékkal, melylyel már más alkalommal is gyönyörködtetett bennünket, — s Kele József, ki czimbalmán feltűnő ügyességgel játszott néhány kedvelt magyar dalt. Öröm­mel vettük észre a meglepő haladásból, hogy t. itju barátunk ki­váló szeretettel kultiválja e speciális, kedves magyar hangszert, s csak azon sajnálkoztunk, hogy nem varázsolhattunk rögtön egy pompás szárny-czimbalmot ügyes ujjai alá. — Uj, emeletes ház fogja nem sokára díszíteni városunk íő- utczáját, a Széchenyi-utczát. A jelenleg Táv assy Antal polgár- mester tulajdonát képező, volt Rózsaféle ház kiépítésére már megkezdték az előmunkálatokat. Reméljük, rövid időn, hasonló ör- * * Sándor évek hosszú során át volt fáradhatlan elnöke, — valamint az egri önk. tűzoltó egylet, melynek Cs. S. keletkezésétől fogva buzgó pártolója, — diszküldöttségeik által fogják őt az ün­nepélyen üdvözölni. * Csiky Sándor 1866-ban veszté el életének és sorsának min­den viszontagságok közt elválhatatlan társát, örömének s fájdal­mainak hűséges osztályosát: szeretett nejét, ki öt tizennégy (négy leány- és tiz fin-) gyerniekkel ajándékozta meg. Fiúgyer­mekei közöl a két legidősebb: Árpád és Kálmán, vőnek részt, mint honvédek, atyjukkal együtt, az 1848—49-iki magyar sza- badságharcz viszontagságaiban, kik közöl Árpád, mint tüzér­hadnagy az 1849. apr. 26-án, Komárom mellett, Szőnynél vívott csatában a hazáért hősi halált szenvedett. Emlékét, a szabadság- harezunkban elesett egri honvédbaj társak neveinek dicső sorában, az egri városház falaiba a kegyeletes utódok által illesztett már­vány emléktábla örökíti meg. Csiky Sándor valamennyi gyermekét túlélte egyen : A t i 1- lán kívül, ki jelenleg városunk értelmes és szorgalmas tiszti számvevője ........................... S aki ma Csiky Sándort, jellemének teljesen megfelelő, egyenes, feszes testtartásával, szilárd lépteivel, férfiasait nyílt, bátor, s egész nemes lelkületét híven visszatükröző arezkifejezé- sével, s a sors szeszélyesen változó csapásaitól soha meg nem tört, derült kedületével, megszokott, s a magas életkor súlya ál­tal sem csökkentett erélyes hanghordozásával, emberszerető lelke örök hevétől, s sajátszerün vonzó, kedélyes társalgási modora ál­tal lelkesített, fölvillanyozott tisztelői körében megpillantja: so­ha sem hinné el, hogy immár közel 80 évnyi zivataros múlt vo­nult el feje fölött! Eger város polgársága, ez ünnepeltetése alkalmából, tiszte­lettel hajol meg érdemekben őszült polgártársa előtt, s szívből kívánja: hogy születése évfordulati napját, szerető s tisztelő pol­gártársainak körében, még számos évek során át, megelégedetten, s boldogul érje meg. Arnóthi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom