Eger - hetilap, 1885
1885-03-10 / 11. szám
88 nél 12 frt., zsupfödélnél 22 fit 50 ki’ — közép-értékben tehát 17 írt 25 kr biztosítási összeg jár. — 25 hold őszi-tavaszi vetés, 5 maggal számítva, átlag 125 m. mázsa, melynek átlagára, 5 írtjával számítva, 625 frt után 60 napra terjedő tüzkár-biztositás, szerűskerti takarmány után számítva 4 frt 37 kr., jégkár ellen számítva 12 frt 50 kr — e szerint épület, takarmány, vetés tűzés jégkár biztosítási díjösszege 34 frt 12 kr. A csoportosulás által elérhető díjtételek szerint: tetőzeteknél a fónebbi alapon, 1500 frt érték után: zsindelytetözetnél 9 frt., zsupfödélnél 15 frt — átlag 12 frt; 625 frt értékű takarmány után 3 frt 12 kr., jégelleni biztosítás ugyanezen érték után, 10% levonással 11 frt 50 kr — összes biztosítási dij: épület, takarmány, vetés tűz- és jégkár-dija: 26 fit 37 kr, mely csoportos biztosítási összeget, ha a magán biztositási 34 frt 12 kr összeggel egybevetjük, 7 frt 75 krnyi megtakaritási különbözet áll elő. Ebből kiindulva, ahányszor nagyobb egy birtok, annyival szorozódván ezen különbözet, a czélba vett csoportosulás által a hozandó áldozat, mely a közvetítő gazd. egyesületnek lenne fizetendő, számbavehetetleu csekélységre olvad azon haszonnal szemben, melyben ez által a biztositó gazdaközönség részesülne. Ha már most egy futó pillantást vetünk megyénk termelésére, és számba veszszük, hogy ha ezen eszme megyénk közönségének csak negyedrészénél is visszhangra talál, már akkor is oly nagy tökét lehetne, ez által meggazdálkodni, mely közvagyonoso- dásuuk gyarapítására nagyon számba vehető tételt képezne, mely eddig eltorgácsoltan, mondhatni czéltalanul adatván ki, a közönségre nézve gyümölcstelenül veszett el. Végül fölemlíti indítványozó Isaak I., miként az általa ismert körülmények szerint a szerződés kiválóképen akként is létre volna hozható, hogy a biztosító intézet, saját felelősségére állítaná föl az e végre szükséges ügynökséget a nélkül, hogy ebből a gazd- egyesületre akár teher, akár szavatosság háramolnék, legfölebb, amennyiben ez kivihető volna, az egyesület irodája használtatnék föl e részben a főügynökség részére. Megemlitendönek tartja indítványozó azt is, hogy ez iránt érintkezésbe lépni csak is oly hazai biztosító intézetekkel tartja czélszerünek s hazafiasnak, melyek megbízhatóság s vagyoni állás tekintetében elegendő garantiát nyújtanak. Károk esetén gyakran merülnek fel differentiák a károsodott és a biztosító társulatok között, minek folytán a védtelen károsodott fél, a kártérítésnél hallgatagon kénytelen tűrni az irányában űzött jogtalanságot, vagy azért, mert érdekei megvédésére nézve hiányzanak nála a kellő ismeretek; vagy azért, mert szemben a hatalmas társulattal, minden erkölcsi támogatás liiával, védtelenül, elhagyatva áll. A tervezett csoportos biztositási szerződésben azonban kiköttetnék a közvetítő gazd. egyesület beavatkozási s fölügyeleti joga, s a megtörtént kárnak saját közegei által eszközlendő íelülbecsültetése, hogy igy egy részt támogassa, másrészt képviselje a károsult félt; úgy hasonlag védelmére kelhessen a biztositó társulatnak is, mely ellen, kár esetén, nyerészkedési vágyból, az alkalom rovására, netalán minden jogosságot s méltányosságot nélkülöző igények támasztathatnának. Uj városi adó. Mindnyájan tudjuk, hogy városunk kiadásai a községi törzsvagyon jövedelmeiből nem fedezhetők. Olyan szegény városunk, hogy 1885. évi költségvetése szerint is 62649 frt 711/* krt kénytelen városi pótadó czimén kivetni. Pedig, ha figyelembe veszszük, hogy e községi adó 88159 frt 27 V* kr állami adónak a járulékát képezi; ha megszámitjuk, hogy e szerint pótadónk az állami adó után 721/s%-ra van előirányozva: lehetetlen el nem szörnyüködnünk azon roppant nagy terheli, mely a községi pótadónak ily mérvű kivetésé által városunk közönségére nehezedik. Igaz, hogy megyei törvényhatóságunk folyó évi költségvetésünknek némely tételei ellen kifogást emelt, s ennek folytán városi pótadóval fedezendő kiadásaink körülbelül 60000 írtra fognak helyesbítetni; de e különbözet csak 3%-val apasztja majd pótadónkat, s igy a fenmaradó 69l/40/0 is elég nagy összeg arra, hogy közönségünk érdekében annak leszállítására törekedjünk. Ha a pálinka- és sörmérők bizonyos méi sékelt összegben megállapítandó kimérési dijak, illetve városi adók fizetésére köteleztetnének: az ily módon befolyandó jövedelem mindenesetre csökkenthetné pótadónkat. Azonban — mértékletesen kivetve — ezen adó is csak 3000—4000 írttal kevésbitené pótadóval fedezendő kiadásainkat. Más jövedelmi forrásról is kell tehát gondoskodnunk. Mi e végből azt hozzuk javaslatba, hogy a városunk területén fekvő ingatlanok át ruha zásai után birtokváltozási illetéket vessünk ki (6 „Jel-ige.* Szövegét irta Kapácsy Dezső. Dallamát, férfi-négyesre szerzé, s az „egri kitűnő dalkörnek“ ajánlja Huber Allegro moderato. (Lelkesedéssel.) Károly. Budapest. 1885.
