Eger - hetilap, 1885
1885-02-17 / 8. szám
XXIV. év-folyam. 8. szám. 1885. február 17-én. Előfizetési dij: Egész évre . ő irt — ki Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 ,. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőseg (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alauirvánvi ház a lycemn átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hirdetésekért mindeu 3 hasáhozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Eg*er, febr. 17. 1885. A mily őszinte örömmel vettük s közöltük a tudósítást „a hevesmegyei társas kör“ megalakulásáról Budapesten : ép oly mértékben döbbentett meg. s hangolt le bennünket az alább következő rövid nyilatkozat, mely a közelebbi napokban küldetett be szerkesztőségünkhöz. Nyilatkozat. — Alulírottak szükségesnek látjuk kijelenteni. hogy a f. hó 1-jén Budapesten megalakult „Hevesme- gyei társas-kör“ tagjai közé azért nem léptünk be, mert véleményünk szerint a kör — tervezeti alapján — alig tölthet he önmagához méltó czélt. Tartózkodásunk oka tehát nem annyira az antiszemitizmusban, mint ezen egybehangzó véleményünkben rejlik. Kelt Budapesten, 1885. évi február hó 12-én Elek Árpád, s. k. Énekes Imre, s. k. Babúcsay Béla. s. k. dévaványai Halasy József, s. k. dr. Chalaupek Józs3f. s. k. érkesereői Andrássy István, s. k. Toronyi Károly s. k. Werner Gyula, s. k. Mazányi Kálmán, s. k. Darányi Jenő. s. k. Mossóczy Béla. s. k. dr. Syposs Károly, s. k. Tavasy Béla. s. k. Rózsa Elemér, s. k. Kubik Béla építész, s. k. Kubik Bandi. s. k. Isaák Gyula. s. k. Kevés szavunk van hozzá. Hogy Budapesten lakó, tisztességes emberek, kik magukat megyénk fiainak vallják, társadalmi érdekeik előmozdítása, s fejlesztése czéljából, más megyebeliek példája nyomán, az ország szivében, „társas kört“ alakítanak, s ezt azon megye után nevezik el, amelynek kebeléből származtak: ez egészen rendén való dolog. Hogy ugyanezen megyének Budapesten lakó fiai közöl ismét többen találkoznak olyanok, kik a megalakult „hevesmegyei társas kör“ tervezetével, szabályzatai-s intentióival egyet nem értve, vagy bármily más indító okból nem kívánnak a nevezett társas körbe tagokul belépni: részünkről ezt is teljesen correctnek. s kifogástalannak tartjuk. De hogy a megalakult „hevesmegyei társas kör“, — tudva vagy nem tudva — olyanokat is beválaszszon tisztviselőinek sorába, kik a társulat tagjai közé be nem iratkoztak, hogy ez által mintegy port kívánjon szórni a közönség szemébe: ez az incorrect eljárás — őszintén megvallva. — kissé a szédelgés sziliét viseli magán; s ez okból eleve tiltakozni vagyunk kénytelenek az ellen, hogy megyénk tisztelt neve, esetleg, privát üzelmek és czélok kiaknázására ez ég ül fel- használtassék. Kiváncsiak vagyunk, mit szól mindezekhez t. barátunk. Kempelen Béla, budapesti tűzoltó főparancsnok, kit a hevesAz „EGER“ tárczája. <}«r >&V~ ^r Egy menyasszonynak. m■4.S1 £»■ •# 4/' i&r Nézzék koszorúdat, virágidat mások! Én kényedet látom, én abban olvasok ; Őszinte lelkednek igaz beszéde az, Nem úgy, mint hazugul, színlelve ontja sok. Oltár elé léptél; — szivedet kitárva, Mint kagylóból a gyöngy, pereg abból e köny ; Hála-áldozatul ezt hozod Istennek, A ki áldásával itt ma eledbe jön. Az Isten áldása! ... Ki lehet rá méltóbb, Ki érdemelte ki oly élettel, mint te ? Kinek egére oly sűrűn szállt a felleg, Kinek útja oly sok tövissel volt hintve ?! Ez a köny is talán a múltból maradt még ? Sird el; — múltad gyászát sirasd ma el vele! . . . Fénye hadd legyen a hajnal-csillag fénye, Melyre oszlik, elszáll a mult bus éjjele! Uj élted küszöbén mért szólok a mull ró! ? E napnak fényéhez mért is adok árnyat ? Nem! — tudom, feledni te nem akarsz, nem tudsz. . . Es a te múltadból rád annyi fény árad ! Annak sötét keblén, mint bányában a kincs, Annyi drága emlék, oly gazdagság rejtve! . . . E múlt nélkül jövőd, — mint gyökértelen fa, Világot sem hozna, — tán boldog sem lenne! . . . Az anyai szívnek ezer édes gondját, Mely bölcsöd felett már áldással viraszta, Mely árvaságodnak gyászát édesité — l'jult édességgel mind átérzed azt ma. . . S az anyai szívnek kincseit, jóságát, Hol a világ kincse, amely fölérhesse ? . . . Legyen övé a köny! . . . oly boldoggá tett ő — Hálára nem elég egy egész élet se! Jóbaráti szívnek bizalma, hűsége, A mely két kebelben egy szivet teremte. . . Összehajtó két ág egyazon rózsatön, Együtt virágozva, egy légtől éltetve. . . Övé volt örömed, bánatodnak titka ; Tied volt öröme, tied volt fájdalma. . . Milyen édes emlék! . . . örökfényes' kép ez ! Ha szó nem mondja is. kényetek ezt vallja. Ha múltadról szólok, csak szebb jövőt látok! Mint szebb a táj, hová a vándor madár száll. Elszálló madarunk — fájdalmadat értem!
