Eger - hetilap, 1885

1885-12-15 / 51. szám

412

iránt is maiglan megőrzött hálából indulva, azon tiszteletteljes kérelemmel vagyok bátor Nagyságodhoz járulni: méltoztatnék a társulat könyvtári vagy egyéb czéljaira az ide csatolt 100 (száz) frot kegyesen elfogadni s rendeltetésének a Társulat utján átszolgáltatni. Ki mély tisztelettel vagyok, Nagyságodnak Egerben, dec. 12. 1885. alázatos szolgája: Szvorényi József cist. r. áld., fogymn. igazgató.“

Mindkét kitüntető levélért az illetőknek az elöljáróság forró köszönetét mondott, a társulat pedig jegyzőkönyvileg fejezte ki háláját.

Az ép oly kegyeletes, mint érdekes ünnep, változatos és gazdag programmal, felolvasásokból, szavalatokból, férfi-négyes- dalok, s zenemüvek előadásából állott. A bevezető üdvözlő dal után, Mezey Illés-, IV. é. hittanhallgató-, a társulat ez idei elnökének megnyitó beszéde következett, mely élénk vonásokban s fenkölt szavakban jelzé a mai ünnep jelentőségét. Ezt követte V é g h Kálmán III. é. hittanhallgató „Ö t v e n év után“ ez. alkalmi költeménye, melyet szerzője nemcsak valódi költői ihlettel irt meg, de megható bensőséggel el is szavalt. A többi szavalatok voltak: „Sz. Cecilia“, Tárkányitóí, előadta Török Kálmán VIII. o. papnovendék; „A szeretet leánya a kórházban“, Mindszentitől, szavalta Kintzly Béla II. é. hittanhallgató, s „Ráchel siralma“ Aranytól, Mezey Illés társ. elnök által szavalva. A szavalok mindegyikének igaz benső hévtől sugárzó előadása azon élénk meggyőződést szülte a hallgatóságban, hogy egykor minde- nikök ékes ajkú hirdetője leend a szószéken a vallás igéinek. — Ambrus László, IV. é. hittanhallgató s társ. jegyző, két felolvasást tartott. Az egyikben „Visszapillantás a társulat 50 éves múltjára“ ez. alatt, főbb vonásokban, élénken ecsetelte az egri növendékpapság magyar egyház-irodalmi társulatának történetét,- keletkezésétől napjainkig. A közönség fokozódó figyelemmel hallgatta, s a társulat kimagaslóbb tagjai neveinek fölemlitésénél lelkes éljenekkel kisérte a nagy érdekű felolvasást, melyet úgy történelmi, valamint t. közönségünket is kiválóbban érdeklő jelentőségénél fogva, lapunk jövő számában egész terjedelmében közlendünk. Második felolvasása a „Jegyzői zárszó“ volt, melyben a társulat lefolyt évi működéséről adott számot, kiterjeszkedve a társulat 50 éves munkálkodásának főbb vonásokban való ecsetelésére is, melyből a következő érdekes adatokat emeljük ki: „A 18 évig tartó szünetelést leszámítva, 50 év alatt tartott a társulat mintegy 915 gyűlést, melyekben, a jegyző- könyvi adatok nyomán, körülbelül 1538 dolgozat adatott be, s biráltatott meg. Ezeken kívül még nagy számú felolvasás is tartatott részint eredeti, részint fordított müvekből. Volt a társulatnak fönállása óta 974 rendes működő tagja, kik közöl ma számosán díszes helyet foglalnak el magyar egyházirodalmunk történetének lapjain.

Az „EGER“ tárczája.

Csillag van az égen

Csillag van az égen, Virág van a földön . . . Napom-éjem én most Kinn a mezőn töltöm. Délibábos róna Kellő közepében Van az én lakásom: Zsupfedett cserényem.

Aranyszőrü nyájam A völgyben kolompol, Csonka füzes alján Hever a komondor;

Csak egyet füttyentek, Oda ugrik rája,

S megtéríti a nyájt,

Ha tilosban járna.

Delelőre hajtok,

Ha megfogy az árnyék, De én ott is mintha Forró napon járnék;

Több ízben a nyilvánosság terén is megjelent a társulat, nemesebb irányú vall. müvek fordítása- s kiadásával. így: 1865- ben, Vick: „Az igazság győzelme“, — 1870-ben Baltzer: „A szervezetek kezdetei és az ember ős-történelme,“ — 1871-ben, Her- genrőther: „Mária tisztelete a 10 első században“, — 1873-ban, Laicus : „Szabadelvű szólamok“, és Bolanden : „Államveszélyesek ;

— végre 1876-ban dr. Bohl : „A vallás politikai és jogi szempontból“ ez. müvek fordítása, s terjesztésével. — Ezeken kivül még számos derék eredeti müvek, és sükerült fordítások kerültek ki a társ. tagok munkás tollából, melyek részint katli. irányú lapok- és folyóiratokban láttak napvilágot, részint kiadatlanul vannak a társ. levéltárában elhelyezve.

A lefolyt évben tartott a társulat összesen 37 ülést, melyeken a dolgozatok megbiráltattak, azok figyelemreméltóbb részletei felolvastattak; az előterjesztett indítványok megvitattattak, s a társulat folyó ügyei elintézést nyertek. Ez idő szerint van a társulatnak 28 r. működő tagja, kik eddigelé összesen 63 dolgozatot nyújtottak be, és pedig 51 eredetit, 12 fordítást, (latinból 4, németből 7, francziából 1); prózában 51; versben 12. — A munkásság ösztönzésére a társulat saját pénztárából 9 pályadijat tűzött ki. Pályázott 23 mű; jutalmat nyert 6, dicsérettel lett kitüntetve 8. — A társulat könyvtára 2675 müvet tartalmaz 3015 kötetben. Ezenkívül járat a társulat 20 lapot és folyóiratot.

A társulat ez évi bevétele 47 frt 11 kr. és 6 darab arany. A pénztár jelenlegi állása 980 frt 38 kr. 11 db. arany.

Az ünnepség többi részletei férfi-négyes dalok és zenemüvek előadásából állottak. Nagy örömünkre szolgál konstatálhatni, hogy a papnövendékek énekkarának ez alkalmi előadása, úgy szabatosság, mint finomság s helyes árnyalás tekintetében messze túlszárnyalta az előző évek előadásait. Különösen szépen voltak előadva: Schubert „Bucsudal“-a, és Gräbke „Tünde-táj“ négyese magánbariton- nal. A zenemüvek is (Dallam az „Afrikai nő“-ből — Majerbeer — hegedűn: Végh Kálmán; gordonkán Popovics József; zongorán Pfeiffer József, harmoniumon Zs. K.; — „Stabat mater“ — Rossini

— Liszt-átirat zongorán: Pfeiffer J. — „Tánczra-hivás“ — Weber

— zongorán : Pfeiffer J. harmoniumon Zs. K.) szép sükerrel voltak előadva, és sok élvezetet nyújtottak. Különösen Pfeiffer J. növendékpap szép gyakorlottságra s helyes felfogásra valló zongora- játékát tüntette ki élénk éljeneivel a diszes közönség. Nem méltányolhatjuk eléggé az intézeti elöljáróság azon dicséretre méltó s tapintatos intézkedését, hogy a növendékpapoknak a nemes énekmüvészetben, s a hivatottabbaknak a zene-művészetben való gyakorlására, sok oldalú elfoglaltságuk mellett is, tud időt és alkalmat nyújtani. Ez intézkedésnek a jövőre kiható fontossága kétségtelen; mert a csak némi zenei képzésben részesült falusi lelkész is kiváló gondot fog fordítani arra, hogy az egyházi éneklés a nép körében is nemesebb irányt és haladást nyerjen.

Lefekszem subámra A harmatos fűbe,

De csak meg nem tudok Hüvösedni tőle.

Dehogy tudok. Mikor Nem is a nap éget;

Szivem táján érzek Szörnyű melegséget.

A jó Isten tudja:

A bajomat — hogy mi?

Meg egy kis lány tudná,

Ha — akarná tudni.

Sz. Kovács Sándor.

Liszt és Vieuxtemps.

Az ép oly hirneves zenész, mint szellemdús fecsegő, B e r- lioz Hektor, „Orchesteri beszélgetések“ ez. kedélyes és humorgazdag emlékirataiban, egyebek közt a következő mulatságos történetet olvassuk a két világhírű zeneművészről, kiknek nevei e tárczaközleményünk czimét viselik.

Nem lévén az idézett mű kezünk ügyében, a történetkét, csupán emlékezetből, egyszerű rövidséggel adjuk.

Liszt Ferencz, a nagynevű zongora-művész, és a hírnévben vele versenyző Vieuxtemps hegedü-müvész, egy alkalommal öszszebeszéltek, hogy hangversenykörutat tesznek délnyugoti Fran- cziaországban, amely vidék közönségének erszénye még akkor