Eger - hetilap, 1885

1885-11-24 / 48. szám

389

Dr. A x m a n n Béla igazi mesteri bravourral kezeli a hegedűt, s gyöngéd lelkű hitvese: Lenhossék Jenny úrnő, oly ritka tehetségű zongor a-m ű v é s z n ő, akinek messzeföldön kell keresni párját! Tessék megkérdezni Hirsch Hugót és Gibara Emilt! Ezek tanúságot tehetnek állításomról; s a nevezett urak bizonyára értenek a művészethez annyit, amennyit Bagóvári Bendegúz a harangönt ... — vagy akarom mondani: a Nagy Jakab tilinkó-müvészetéhez. — S hogy dr. Axmannék nemcsak szóval lelkesülnek a humánus és jótékony eszmék kivitele mellett, hanem tettekkel is, azt már többször beigazolták. — Nem is említve, hogy az egész Len hőssé k-család, — melyet esetleg a családi érdekek még közelebb hozhatnak városunkhoz, — kiváló magas fokán áll úgy a társadalmi, valamint zenészeti műveltségnek ; s én. ki zivataros életpályám igen kevés boldog óráinak legkedvesebb s legfeledhetlenebbjeit e nemes egyszerűségében is a legtiszteletreméltóbb család körében töltöttem, meg vagyok győződve, hogy e derék család Eger város humanistikus intézményeit mindenkor a legnagyobb készséggel fogja támogatni, valahányszor arra alkalma kínálkozik.

Nemcsak nem hiszem, de egyenest ügyetlenül gyártott kortesfogásnak tartom ama gyakran hangoztatott oktalan hirt, mintha a helybeli orvosok agitálnának dr. Axmann Béla megválasztatása ellen, mégpedig azért, mert egy uj, tehetséges, fiatal orvos konkurrentiája előtt féltik a — konczot . . . Nem igaz! Egerben az orvosok — csaknem kivétel nélkül, — valamennyien saját equipage-okon, vagy legalább is fiákeren ambulál- nak, ami arra mutat, hogy szélesen kiterjedt praxisát egynek sincs oka bármily jövevénytől is félteni . . . sőt meg vagyok győződve: többen vannak köztök, kik, esetleg, az uj, derék fiatal kollégát szívből fognák üdvözölni. Egyebek közt dr. K. J. barátunkról például positive állíthatom, hogy dr. Axmann B. Egerbe településének őszinte szivből örülne, mert ez által egyik leghőbb vágya menne teljesülésbe; t. i. a klassikus zenét művelő „vonós négyes“ kiegészülése, mely zenetársadalmi életünkben is fontos mozzanatot képezne.

Röviden ismétlem: hogy dr. Axmann Béla minden tekintetben kiváló konkurrens az egri főorvosi tisztre, sjia a választás tőlem függene, egy szivvel-lélekkel kiáltanám: „Éljen dr. Axmann Béla, Eger város tiszti főorvosa!“

Hyppocritocrates.

— Dr. Dombay. — T. Szerk, ur! lapja legutóbbi számában foglalt azon szerk. nyilatkozat folytán, miszerint a városi főorvosi választás alkalmából vélemény-nyilvánításnak a lapban pártkülönbség nélkül hely adatik: bátorkodom Dr. Dombayról röviden megemlékezni. — Dr. Dombay Nyitra megyei előkelő nemes családból származik; 1848/49-i időkben fegyverrel harczolt a ha— Egy szegény leány, ki védelmet keres, — felelt Ursa, nem kissé lepetve meg a kérdés által.

— Honnan? s mi a neve?

Ursa megmondta nevét s elbeszélte történetét.

— Ülj le, — mond a férfi, ki őt figyelemmel hallgatta. Elfáradhattál, jer, egyél velem. S ha jó tanácsot kérsz Gawrilo Athastól, azt adhat. De védelmet ? — — erre elmosolyodott. Hogyan védelmezhetnélek én téged leányom, mikor nekem magamnak is gyámolra van szükségem, mint vak énekesnek.

— Hogyan ? hát világtalan vagy ? — kérdé Ursa, jobban megnézve a férfit.

— Igen, az vagyok.

— Hisz nem lehet rajtad észrevenni.

— Az a dolgon mit sem változtat, — viszonzá Athas. Sőt sokkal jobb volna reám nézve, ha mindjárt meglátnák, hogy szemem világától meg vagyok fosztva. Az emberek akkor jobban kikerülnének, mig igy megtaszigálnak, sokszor el is löknek.

(Folyt, köv.)

Fővárosi levél.

Budapest 1885. november hó 21.

Két nevezetes csók czuppanása foglalkoztatta a főváros mende-mondázását azóta, hogy szerencsém volt egyet ’s mást elmondani az „Eger“ t. olvasóinak a főváros zajos életéből. Az egyik szerzője — tudvalevőleg — Széchényi gróf miniszter úr ő

za szabadságáért, — derék, szorgalmas, tehetséges orvos, javakorban lévő férfiú, törzsgyökeres magyar ember. - Nála azonban ezen előnyökön kívül még egy nevezetes körülmény veendő figyelembe. S ezen körülmény — mely nézetem szerint többet ér a tegnap szerzett tudori diplomák halmazánál, többet az egy évig betöltött segédtanári állomásnál, s a két évi közkórházi gyakorlatnál, — az, hogy Dr. Dombay közel 10 éve van Hevesmegyénél a köz-egészségügy terén szolgálatban, s hogy ezen idő alatt közmegelégedésre töltötte be hivatalát, — mi által a járás osztatlan szerétét, s ragaszkodását vívta ki magának. — Dr. Dombay tehát kipróbált erő. — A ki a közjó érdekében erről magának meggyőződést akar szerezni, annak közel az egri járás, s még közelebb a megye háza, ott és itt tudakozódni lehet Dr. Dombay működéséről, s ha mentül több választó veszi magának ezen fáradságot, s a nyerendő nyilatkozatokból levonja a consequentiá- kat, akkor hiszem, hogy Dr. Dombay lesz Eger városának főorvosa. J.

Városi ügyeink.

A folyó év november 22-én tartott képv. ülésből.

Az 1886. évi költségvetési előirányzat, melynek bevétele 38,901 frt 17 kr, kiadása pedig 103.778 frt 74 krra van előirányozva ; és igy a pótadó utján kivetendő összeg 64,878 frt 57 krt tesz, a szakosztály véleménye alapján elfogadtatott, s jóváhagyás végett Hevesmegye törvényhatóságához felterjesztetett. A szakosztály véleményében, melylyel ezen költségvetést elfogadásra ajánlja, megjegyzi, hogy a kiadásnál a múlt évihez arányosítva, az emelkedést azon körülmény okozta, hogy folyó évben nagyobb- szerü építkezések rendeltettek meg, melyeknek költségeiről az 1885. évi közköltségvetési előirányzatban gondoskodva nem volt, ily építkezések voltak nevezetesen: a közvágóhíd, és a tűzoltó őrtanya mellett elvonuló hid; mert az esetben, ha ezen nagyobb építkezések évközben el nem rendeltetnek, az 1886-ik évi költségvetés az 1885-ik évihez képest néhány ezer forint megtakarítást mutatott volna fel. A rendkívüli költség czimen felvett 459 frt 62 krra megjegyzi a szakosztály : miként ezen tételt nem helyesli ugyan, mennyiben az ott felsorolt egyes tételeket, megfelelő rendes tételénél kívánná feltüntetni ; minthogy azonban a költségvetés egészen összeállitva és elkészítve van, és mert magán az előirányzott összegen változtatni úgy sem lehet, ez alkalommal a jelenlegi állapotában elfogadásra ajanlja; jövőre azonban véleményezi, hogy a mennyire Tehet, a szükségletek a íendes czimnél vétessenek fel, s a rendkívüli czimen felveendő költség lehetőleg kevesbittessék.

II. A regále-jog megváltására nézve, melyet a város kezexcellencziája, ki elragadtatásának ilyeténképen adott volt kifejezést, midőn a fenkölt lelkű királyfi szinarany szavakkal dicsőité a magyar hazát és nemzetet a kiállítás berekesztése alkalmával, — a másik Pálmay Ilka ajkairól csattant, ki „mélabus“ kedélyével azon tiszteletteljes kéréssel bátorkodott bekopogtatni Jókaihoz, miszerint engedné meg néki, hogy azt az aranyos kezét ajkával érinthesse. A költő valószínűleg a nagyság átkának tudhatta be ezt a rendkívüli megtiszteltetést, mindazonáltal nem telhetett tőle egyéb; mint hogy homlokával kinálta meg a bájos diva csókra csucsoritott ajkát és mosolyogva mondta rá, hogy „máskor is,“ midőn a „fájó szívből“ czirnü verskötet szerzője tulboldogan rebegte, hogy: „köszönöm.“

Nem emlékszem, hogy a miniszter ur ekszpozéjáról valaha annyit Írtak és beszéltek volna, mint ama fatális kézcsókról, és Pálmay Ilkának sem dicsekedhetik valamennyi toilettje annyi különféle megjegyzéssel, mint amennyiben ezt az utolsó „virtusságát“ részesítették. Lévén pedig a népszínház primadonnájának egyik gyöngéje, hogy folyton folyva szeret magáról beszéltetni. Nem is érti senki sem jobban, hogyan, mikép kell holmi apróságot és pikantériát a kulisszák mögül a közönség körébe szivárogtatni, de az is igaz, hogy senkinek sem áll annyi hivatott apostol rendelkezésére, mint ő néki. Újságírók folyton folyva körülötte settenkednek. és valóságos harcz fejlődik a toll emberei között, ki melyik tud többet és újabbat róla regélni, azután valamire való kirakat csak van, mindenütt ott találod arczképét különféle fantastikus jelmezekben, sőt — többet mondok — némely kereskedő, hogy árúczikkeit annál kapósabbakká tegye, az ő nevére kereszteli el piperéit és egyéb csecsebecséit.

De bármit mondjanak is róla, azt az egyet elvitatni nem

*