Eger - hetilap, 1885

1885-11-24 / 48. szám

390 deményezett, a polgármester előterjeszti, hogy legközelebb Érsek ő excellentiája kijelentette, hogy mielőtt a várossal az egyességbe belebocsátkoznék, szükségesnek látta a főkáptalannal egyetértő- leg a m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztériumot megkeresni a végett, miként beleegyezését fogja-e adni abba, hogy a város­sal, az egyesség megkisértethessék, illetőleg létesittethessék ; — kijelentvén ő excellentiája, hogy úgy saját, mint a főkáptalan ré­széről a megváltás iránti törekvést helyesli, s elvileg elfogadja. A polgármester előterjesztése tudomásul vétetett. III. Többrendbeli alapítványi s pásztorbéri számadásokra nézve (1884-ik évi) számadó városi házi pénztárnoknak a felment­vény kiadatott. IV. A Kisasszony-kápolnához vezető ut — az alatta elvo­nuló pinczék, és pinczeházak kibecslésével — megcsináltatni ha- tároztatott, s egyszersmind a szükséglendő összeg 800 írtban meg­szavaztatott. Különfélék. — Királyi kitüntetés. A hivatalos lap vasárnapi, f. hó 22-iki számának élén olvassuk: „Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán Szvorényi József czisterczita rendű áldozárnak s az egri kath. fógymnásiuui igazgatójának, a tanügy terén sok éven át kifejtett sükeres működése elismeréséül Ferencz József-rendem lovagkeresztjét adományozom. Kelt Becsben, 1885. évi november hó 11-én. Ferencz József, s. k. br. Orczy Béla, s. k.“ Meg vagyunk győződve, hogy az egész magyar haza müveit közönségének, s ebben az egykori hálás tanítványok egész seregének őszinte érzelmeit tolmácsoljuk, midőn szív­ből kívánjuk, hogy a kitüntetett férfiú, kinek személyében a fel­séges uralkodó, 46 évi tanári, s félszázados irói munkásság her- vadhatlan érdemeit kívánta megjutalmazni, e magas fejedelmi ki­tüntetést, — ama phőnixként örökké megifjodó erőben, melylyel je­lenleg is nemzeti irodalmunk nagy becsű szolgálatában, a Kis- faludy-társaság fölkérése folytán, egykori kebelbarátja: Sze­mere Pál iratainak sajtó alá rendezésén oly ernyedetlenül fára­dozik, — még az évek hosszú során át élvezhesse.- Szent Erzsébet napját, szeretett királynénk őfelsége név- ünnepét, múlt csütörtökön, f. hó 19-én, szokott kegyelettel üllötte meg városunk közönsége. A székesfóegyházban tartott ünnepélyes istentiszteleten, melyen Pánthy Endre apát-kanonok őnsga, fényes papi segédlet mellett pontifikáit, az ajtatos hívek díszes számá­nak környezetében, az itt állomásozó cs. és kir. sorkatonaság, a ni. kir. honvédség, élén a tisztikarral, a megyei s városi ható­ság, a kir. törvényszék, a kir. ügyészség, a tanintézetek, s egy­letek testületileg vettek részt, hogy szeretett uralkodónénk ő fel­sége hosszú, boldog éltéért esedezzenek az egek Urához. Az is­tentisztelet alatt a helybeli katonai zenekar több tagjával erős- bült föegyházi zene- és énekkar Horak D. ünnepi miséjét szaba­tosan adta elő. Betétek voltak : „Cantate“ graduale, Zsasskovszky Endrétől, és „Ave Maria“ (férfi hármas) Kemptertől. — Harangszentelés. A nyíregyházi rom. kath. templom leg­nagyobb, mintegy 12 mázsás harangja, legközelebb újjá öntetvén, megszentelés végett Egerbe szállíttatott. A szentelést érsek ur ő excja, nagy segédlettel, e hó 18-án délelőtt végző a vasúti állo­másnál, hol Mistéth Antal állomási főnök ur a raktárhelyiség egy részét előzékeny figyelemmel és ügyes tapintattal rendezte be a szent ténykedésnek megfelelő czélra. A harang, mely sz. István vértanú tiszteletére van ajánlva, Túri János budapesti harang­öntő műhelyében készült, s mint honi mű, a mesternek becsüle­tére válik. — Nyilatkozat. Egerben lakó orvos-tudor urak között van­nak néhányan, kik azt állítják, — s bizonyosan hirdetik is — hogy dr. Axmann Béla, ki jelenleg budapesti kerületi orvos, a ma­gasabb orvosi képzettséget nem bírja. Miután azon kellemes hely­zetben vagyunk, hogy a tisztelt tudor úr bizonyítványait láttuk, engedjék meg az illető kételkedő urak annak kijelentését, hogy: dr. Axmann Béla okleveles műtő, s hogy 1883-ik évben az 1-ső sebészeti koródánál tanár-segédül előléptetett, és alkalmaztatott. Ennek igazolására legyen szabad a folyamodvány mellé csa­tolt több rendbeli okiratok közül egyet a tisztelt közönség olva­sására bocsájtani: „Bizonyítvány. Hogy Axmann Béla egyetemes orvos-tudor úr a m. kir. tudomány-egyetemnek alúlirtt vezetése alatt álló sebészi koródáján 1882-ik szept. 1-jétől, 1883-ik évi áprilisig, mint királyi ösztöndíjas mütő növendék, utóbbi időtől második tanár-segéddé előléptetve van alkalmazásban, hogy ez idő alatt jeles előmenetel, kiváló orvos-sebészi képzettség, és szolgálatkész alkalmazhatóság, kötelességérzet, pontosság, és em- beries elbánás által a rábízott betegekkel, alúlirt megelégedését oly fokban kiérdelmelte, hogy e tulajdonairól előnyös tanúságot tenni, sőt e képességeinek megfelelő bármely állásra melegen aján­lani szives kötelességemnek ismerem. Budapesten 1883. Deczem- ber 23. Kovács József m. k. a gyakori, sebészet nyilvános rendes tanára, az 1-ső sebészeti kóroda igazgatója.“ A ki még 1883-ban kiállított ilyen bizonyitványuyal lép a pályázók sorompójába, azt hiszszük, annak nem kell arról gondos­kodnia, hogy a választó polgárok egy részét eszem-iszommal meg­hódítsa, Felhívjuk tehát Eger tisztelt választó közönségét, hogy — tekintve azon fontos teendőket, melyek a városi főorvosi állo­mással egybekötve vannak, tekintve, hogy Axmann Béla tudor úr oly képzettséggel bir, melynek alapján részére ezen állomás el­lehet, hogy gyönyörűséges teremtése a jó istennek, és egy mák­szemnyit sem veszem rosznéven Szigligetitől, hogy ennyi ideig húzta- halasztotta a válópört, mely reá nézve mégis kedvezőtlenül bonyolódott le. Mert a törvényszék kőszivét meglágyitották e művésznő gyöngykönnyei, és itéletileg mondta ki a szentencziát, hogy a „Pálmai Ilka felperes és Szigligeti József alperes közt Kassán 1877. január hó 11 a róm. kát. szertartás szerint létre jött házasság mindkét félre nézve kölcsönös engesztelhetetlen gyűlölet alapján végleg felbont atik.“ Pálmay tellát ismét szabad. Mintegy akarva-akaratlan jön a toliam hegyére az az indiskret kérdés, hogy: meddig? Ugyancsak a napokban ütött be egy másik törvényszéki esemény is (melynek itt a fővárosban hála istennek soha sem va­gyunk hijjával), nevezetesen Siff Sarolta ujságirónő ügye az „Asi- enda“ biztositó társaság sajtópörében, melynek révén a pestvidéki k. törvényszék elég udvariatlan volt a kisasszonyt 7 havi fogságra ítélni. Pedig egész vétsége csak annyiban áll, hogy házasság fe­jében, melyet néki a „Cyankali“ zuglap hírhedt szerkesztője Ígért, egy oly czikkért vállalt felelősséget, melyet nem is ő irt, és a melyben az „Ázienda“ ellen hazug vádak foglaltattak. Eleinte tetszett Siti Saroltának a hősieskedés, kiváltkép az újságírónak bitangolt titu­lusa, de most, hogy a hűvösre tették, és igen gyakran érkezése esik szive szomorúságát meghányni vetni, azonfelül meg tudomá­sára jutott, hogy a szerkesztő ur már másnak is tesz házassági ajánlatot, bűnbánó kegyelmi kérvényt nyújtott be az igazságügyi minisztériumhoz, melynek kedvező elintézése — mint mondják — több mint valószínű. Annyira belemelegedtem a kriminális históriákba, hogy majd elfelejtettem megemlíteni, miszerint a filhármóniai társaság már megtartotta ez idei első hangversenyét, még pedig nem mint ta­valy az operaházban, hol az akusztikai viszony nagy zenekari hatások tiszta közvetítésére alkalmatlannak bizonyult, hanem mint régente is, a Vigadó nagy termében. A műsor kimagasló két pont­ját kétségkívül Bianchi Bianca k. a. éneke képezte, ki először Mozrart „A szerajból szöktetés“ nagy áriáját adván elő, hatalma­san uralkodott a kisérő zenekar fölött, mig a később előadott Tauber-féle „erdei madárdal“-ban művészi koloraturját értékesité. Mindkét énekrészt a közönség zajosan megtapsolta. Az Andrássy-uton az a kis műcsarnok valóságos bucsujáró helye a főváros mű értő közönségének. Nem kevesebb, mint 58 idegen és 44 magyar művész versenyez az idei őszi tárlaton, és ha a műalkotások nem örvendenek valami nagy kelendőségnek, ama szerfölött magas árnak tudható be, melylyel még kezdő mű­vészek is taksálják a venni szándékozó közönséget. A keleti zavargás — a diplomáczia e sötét pontjáról, a szerb-bolgár háború lefolyása-, és ennek következményeiről beszél most minden újságolvasó ember. A politikusoknak nagy fejtöre- delmet okoz kimagyarázni e zűrzavarból, hogy hát mikor is tűnik le már végkép az a fekete pont. Valamelyik kritikus azt a meg­jegyzést tette, hogy valószinüleg tartósabb lesz, mint a Csíki „Sö­tét pont“-ja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom