Eger - hetilap, 1885
1885-10-06 / 41. szám
332 3. A pozsonyi kereskedelmi és iparkamara jelentését a gyáros kézműipar állásáról, s különösen az elhasznált anyagok és kikészített termények mennyiségéről. Tehát számításaink keretébe vontuk a bel, kiviteli és behozatali, valamint átviteli teherforgalmat egyenként, és a személyszállítási forgalmat átalában, úgy azonban, hogy a párhuzamos pályák teher- és személyforgalmából csak azt vettük át, mely természetszerűen tervezett pályánk üzleti hálózatába esik, s csakis nagy kerülésekkel juthat ma akár a Budapest-bécsi, akár a Bu- dapest-ruttkai vonalon rendeltetési helyére. Számításaink eredménye az: hogy pályánk teherforgalma legkisebb tételben meg fogja haladni a 8 millió métermázsa súlyt, személyforgalma pedig el fogja érni az 500 ezeret. Ez lenne tehát az a forgalom, a mire biztosan lehet számítani és a mi, — mint alább látni fogjuk — az építésbe befektetett tökének okszerűen várható jövedelmét biztosítva be fogja hozni. Áttérve a kivitel költségeire, itt is számításba vettük a vasúti évkönyvekben, s az 1882. évi statisztikai közlemények VII. füzetében ismertetett adatokat, habár nem is kötjük magunkat sem a magyar állam, sem a magán-társulatok által eszközölt építkezéseknek középárban kimutatott költségeihez. Az előbbit 67,000 írtban mutatja ki Dekán Mihály 1884. évben kiadott müvében, mig a statisztikai közleményekben 104,000 írtra van téve. A magán-társulatok által épített vasutak közül legtöbbe került az osztrák-magyar pálya: 181,000 frt. kilométerenként. Mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a vasut-épité- sek rendszere a gépek tökéletesítése miatt nem oly szigorú feltételeket szab ma, mint korábbi időkben. így terepnehézségeknél az emelkedés és elhajlás ma sokkal nagyobb lehet, mi az építés költségeit mindenesetre apasztja. Sőt az is figyelembe jöhet, hogy pályánk egyetlen ponton sem fog igényelni fényűzést jelentő építkezést, már csak azért sem, mert a fővárost közvetlenül érinteni nem fogná, mi ismét költségkímélést eredményez. Mindezeket tekintve, de másrészről tekintve azt is, hogy az egész vonalon 8 vízválasztó fensík átszélésére, és 8 folyamme- dencze áthidalására lenne szükség, mi megint az építésnél elég terepnehézséget, illetve költségemelést okoz — számításainkat a vasutépitkezések körül szerzett tapasztalatok alapján következő tételekben mutatjuk ki. I. Építési költség. 1. Előmunkálatok . 1. Földbeváltások . 3. Alépítmények 4. Felépítmények . 5. Magas építmények Összesen : 200 frt 4000 „ 21,000 „ 21,000 „ IOjOoO „ 56,200 frt kilométerenként. II. Üzembe helyezési költségek. 1. Kezelés és felügyelet . 1000 frt 2. Jármüvek beszerzése . . 15,000 „ 3. Pálya és műhely felszerelés 1500 „ 4. Egyéb kiadások . . . . . 12,000 „ kilométerenként. Összesen : 29,500 frt A pálya kiépítése, felszerelése és üzembe helyezése tehát a legnagyobb valószínűség szerint 85,700 irtot igényelne kilométerenként, mely az egész 342 kilométer hosszú vonalon 29.309,400 frt tőkének felel meg. A mi az üzleti kiadásokat illeti, ennek évi átlagát pályánkra nézve azon összegekben fogadhatjuk el, melyek a magyar állam vasutjainak kezelésénél igénybe vétettek. Az 1882. évi statisztikai közlemények VII. füzetében foglalt B. táblázat szerint a magyar vasutaknál az üzleti kiadások következők voltak : 1. Igazgatási költségek ................................................163 frt 2 . Pálya felügyelet és fentartás 3. Forgalmi és kereskedelmi szolgálat 4. Vonatmozdítás és műhely szolgálat 5. Anyag kezelés .... 6. Nem kizárólag üzleti kiadások . 1588 1169 1057 58 212 Összesen : 4247 frt. kilométerenként. Az összes üzleti kiadás ezek szerint 342 kilométer hosszú pályánkon közép-számítással 1.452,474 írtra rúgna. Viszonyítsuk már most a legkisebb számítással remélhető jövedelmet a kiadásokhoz — következő eredményre jutunk. Fentebb 8 miliő métermázsára, illetve 800,000 tonnára tettük pályánknak évi teherforgalmát. E tehermennyiség szállításából a legkisebb számítással remélhetünk annyi jövedelmet, menynyit a magyar állami vasutak teherforgalma hoz. Az 1882. évi statisztikai közlemények VII. fejezetében foglalt G. táblázat szerint pedig 1 tonna teher, minden osztály átlagában 3 frt 19 krt jövedelmezett. Ha már most ezt az átlagos jövedelmet, szintén minden teher osztály után átlagban, pályánknak 800,000 tonna teherforgalmával sokszorozzuk. — egészben véve pályánk teherszállítása a legkisebb számítással 2.552,000 frt jövedelmet adhat. A személyforgalomból sem számítunk magasabb bevételekre, mint amennyit a magyar állami vasútak személyszállítási forgalma az 1882. évi statisztikai közlemények VII. füzetében közzétett adatok szerint jövedelmezett, jelesül: 1 frt 28 krt számítunk átlagban minden utas után, mi 500,000 személyre téve a forgalmat, 640,000 frt jövedelmet hozna. A személy- és teherforgalom után ekként pályánknak összes jövedelmét a legkisebb számítással 3.192,000 írtra teszszü k, miAz „EGER“ tárczája. Kérdjétek a falevelet, Azt a hulló falevelet . . . S sirassatok meg engemet! Gringoire. Hajnalálmak. VII. Nyílottak egykor nékem is, — rég, Nyitottak rég virágaim . . . iá puszta lett a mezők viránya, Elpusztítva, megtépve, ím! Az én szívem is lánggal égett — S ma egy-egy csendes lobbanás . . . S lesz-e szerelmem romjain még, Ó lesz-e majd feltámadás ? ! VIII. Ne kérdjetek, mi a bajom, Mily bánat ül az arczomon . . . Kérdjétek a rózsaszálat, A hervadó rózsaszálat . . . S megtudjátok, mi e bánat. Ne kérdjetek, merre vágyom, Mért rezg köny a szem pillámon . . .. A csoda-orvos. — Beszély. — Az 1584-ik év egyik deczemberi estéjén fiatal orvos ült vegyműhelyében a „Bástya-utcza“ egyik házában, Parisban. Az ifjú a kandalló előtt guggolva nagy buzgalommal oívasott egy vén könyvből, melynek pergamenlapjait s szép rendben Írott betűit ugyancsak megsárgitotta az idő. Olykor-olykor abba hagyta az olvasást s port, füveket vetett a tűz felett álló vasfazékba, melyben valami folyadék főtt. Majd a mellette levő főveny-órát fordította meg s a kandalló tüzét futta lángra. A férfiú csak 27 éves még s szinte sajnálni lehetett, hogy különben szép, szabályos arczárói minden ifjúi üdeség el volt tűnve, úgy, hogy külsejéből alig lehetett volna életidejét meghatározni. Első tekintetre mindjárt szembetűntek homlokán a mély redők, beesett színtelen orczák, mint kitartó, túlerőtetett szorgalom, vagy mélyen gyötrő fájdalom nyomai; haja kuszáltan fedte homlokát. A munkájába merült orvos háta megett egy nőcseléd állott, ki őt beteg úrnőjéhez hívta, s félig aggódó, félig türelmetlen tekintettel nézte a fiatal ember műveleteit. — Ugyan doktor ur, kérem, meddig tart még ez? — szólalt meg végre. — Asszonyom nagyon beteg, s gyors segélyre van szüksége.
