Eger - hetilap, 1885

1885-09-29 / 40. szám

326

Gombos ügyvéd: Tamasy János ur; Bangó kereskedősegéd: Békeffi Iván ur; Betti, szobaleány: Horánszki Irma űrből g y; inasok: Varga János ur; S u b i c b Gyula ur. — Társadalmi bevett fogalmak szerint, nemes czélra működő műkedvelők előadását a kritika szigorú mértékével bírálni nem illik; de annyit elmondani szabad és jogos, hogy a tegnapi, egészben véve eléggé összevágó, s egyes részleteiben kitünően mulattató előadásban a szép számú s díszes közönség mind végig élvezettel gyönyörködött. Az uj terem-díszlet, Guldán Endre helybeli szoba- s díszlet-festő müve, elég csinos.

— Köszönet. Eger város mélyen tisztelt közönsége, néh. dr.

Frantz Alajos, boldogult férjem elhunyta alkalmából, irántam s családom iránt tanúsított megható részvétéért fogadja, gyermekeim nevében is kifejezett hálás köszönetemet. Eger, szept. 25. 1885. özv. Frantz Alajosné sz. Albert Adél.

— Érdekes vendégei voltak az utóbbi napokban Egernek. Devics József, veszprémi káptalani kanonok, itteni számos jóbarátai látogatására, több napot töltött körünkben, s Kovacsóczy egri apát-kanonok őnsga vendége voll. — Csávolszky Lajos, orsz. képviselő, az „Egyetértés“ szerkesztője, a püspökladány-eger-te- rennei vasút ügyében járt városunkban, hogy az ügynek az egri mélt. főkáptalan érdeklődését, s támogatását megnyerje, mi — miként máskép várható sem volt, — teljesen sikerült is. Csávolszky Lajos, Szederkényi Nándor orsz. képviselőnk vendége volt, ki vasutügvünk érdekében, tudvalevőleg, igen élénk tevékenységet fejt ki. — Vágó Pál, kiváló fiatal festőművészünk H érzi Kornél festő barátjával, az egri műemlékek tanulmányozása czéljából, a közelebbi napokban szintén városunkban időzött.

— Az egri érs. joglyc eumi polgárok segélyzö egylete, f. hó

27-én tartott közgyűlésén az egylet tisztikarát szavazás utján következőleg választotta meg: Elnök: Starosolszky Ödön IV. é. A1 elnök: Hanák Gyula III. é. Titoknok: Loór Ferencz III. é. Péuztáros : H orváth Gyula I. é. Jegyző: Péter Ferencz I. é. Választmányi tagok lettek: IV. évről: Singer Lajos, Varga János, Neuman Vilmos. III. évről: Nahóczky Béla, Kovács Domokos. II. évről: Csaplaky Lipót, Róth Dezső, Békefi Lajos. I. évről: Ónody Károly, Slarosolszky Tivadar.

— Az aradi 49-iki hős vértanuk gyászos kivégzésének évfordulóját, az egri 49-es honvéd-egylet, régi keryeleíes szokásához hiven, októ bér hó 6-án, az idén is gyászistentisztelettel fogja megünnep élni. — Az ünnepélyes requiem, a mondott napon regg. 10 órakor a minorita atyák templomában fog megtartatni. Az ünnep érdekességét kiválón emelni fogja, közreműködésével, az e g r i dalkör, mely ez alkalommal megható művészi gyász- énekeket. fog előadni. A magasztos ünnepélyre fölhívjuk a magyar szabadságharcz emléke iránt kazafiui kegyelettel viseltető egri közönség becses figyelmét.

— Kitüntetett Hevesmegyeiek. — A budapesti országos kiálliTehát mint említők, berohan, s jelenti, hogy a sugárúton egy ház összedőlt, s az összes lakókat eltemette. A négy nagy teremben dolgozó munkatársak, számszeriut tizen, összefutnak, s találgatják a halottak számát. A szerkesztő parancsot bocsát ki, s három munkatárs fiakkerben elrobog a szerencsétlenség színhelyére, lapunk barátjának kalauzolása, s a helyi reporter vezetése mellett, aki minden szálkát ismer a fővárosban (s a más szemében.) Odaérve, azonnal látják, hogy „csak“ egy plafond szakadt be, az igaz, hogy maga alá temetett 3 embert, de, amilyen peches idő jár most a zsurnalisztákra, bizonyosan életben marad mind a három. — Lapunk barátja épnek látva a rombadőlt házat, elpárolog, ott marad a helyi reporter maga, a két munkatárs omnibuszon visszatér a szerkesztőségbe. (Jellemzi a hangulatot: fiakkeren jöttek és omnibuszon mentek.) Bent a szerkesztőségben már együtt ülnek a fómuftik: Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő és Csukássi József, s éppen azon tanakodnak, hogy nem kellene-é a manapság divatozó szédelgő, inszolid, csak külsőségekre fektetett építkezésekről egy vezérczikket dörögni. A báró már fogja a tollat, mikor omnibusz áll meg a kalap-utcza 16-ik szám előtt, s a két munkatárs leszáll. A leszakadt plafond agyonütötte a vezérczikk thémát; marad a pénzügyminiszter expozéja czikk- tárgynak.

A lielyi tudósító azonban működik, mint a hadvezér a harcz- mezőn. Öt perez múlva már fel van jegyezve nála az eltemetettek neve, kora, családi állapota, a háziúr, az építész, a pallér, az odasietett rendőrtiszt és rendőrorvos neve. Már egy csomó

táson, megyénk kiállítói közöl a következők lettek a kiállítási nagy éremmel kitüntetve, és pedig: Az I. csoportban (Mezőgazdaság és mezőgazdasági szakoktatás): kiállítási nagy éremmel kitüntettek: az egri érseki uradalom, az egri fő- káptalan szikalmi gazdasága; gr. Károlyi Gyula debrői és kompolti uradalmainak gyűjteményes kiállítása; visontai Ko vách László Vámos-Györkön; Makay Félix, Poszta-Vezekényen; Szentkirályi Ödön, Verpeléten; Karsai Albert és Vilmos, Puszta-Nagytelken (Hatvan mellett.) E csoportban köz remük fide s i érmet kapott: T ö 11 ö s y Sándor, tiszttartó Kompokon. — A II. csoportban (Kertészet, szőllőszet:) kiáll, nagy érmet nyert a tiszafüredi gyümölcsészeti egylet.— A VIII. csoportban (Élelmi szerek mint iparczikkek,) kiáll, nagy érem-kitüntetésben részesültek: Sirk János szalámi-gyáros Egerben; Stern Alajos, gőzmalomtulajdonos, Verpeléten. A IX. csoportban (Bor és egyéb szeszes italok.) Egerből: az egri szőlészeti s borászati egylet csoportos kiállítása (részvevők: Braun Károly, Bucher Gusztáv, Eisenmann Oszkár, dr. Fekete Károly, F ü 1 ö p József, G1 ó s z Károly, Gröber F. és fiai, Imre Miklós, Ö 11 ö m ö s y János, Polereczky Gyula, S i m o n y i Károly, Steinhauzer István, Tavassy Antal, Toronyi Sándor, V a v r i k Béla ;) továbbá: Galambos Fülöp, Galambos Fülöpné; K á n i t z Lipót és fiai. — Gyöngyösről: Bogdán János és fiai; Czauner Rikárd; K é k e s s y Kálmán, K1 i- m ó Pál, Kovács Pálinkás Pál, K o z m á r y János és fia, cognac-gyárosok; Schröder Lajos; Szalay Józsa, Vozári Tamás, W einberger Albert és fia. Továbbá: Bárczay Elemér Makiárról, G ö n c z y Pál Visontáról, Janikovics Alajos prépost Hatvanból. — A X. csoportban (Agyag- és üvegipar), gr. Károlyi Gyula üveggyára Párád (bérlő: Görög István.) — Az egriek közöl nagy érem-kitüntetést nyertek még: id. Pám János, kádármunkáért, Mondok György, díszes Íróasztalért; D a 1- los Mihály czipészmunkáért, Szabó Sándor egyenruhákért.

— Hymen. Sebestyén István, helybeli jó nevű órás, az egri önk. tűzoltó egylet tevékeny alparancsnoka, a napokban jegyet váltott Be ne Anna kisasszonynyal, néh. Bene Ferencz, 1848/9-iki honvédtiszt, s városi tisztviselő kedves leányával.

— Le roi est mórt. Vive le roi. — A néh. dr. Frantz Alajos elhunyta alkalmából megürült hevesmegyei tiszti főorvosi állomásra nagyban foly a jelöltek emlegetése. Az eddigi kombináczió szerint a megválasztáshoz legtöbb kiáltásai vannak Danilovics Pál-, Eger város tiszti főorvosának. Valószínű megválasztása esetén az üresedésbe jövő Eger városi tiszti főorvosi állomásra szintén több aspiránst emlegetnek. Ezek közt legjobban hangoztatják dr. Axmann Béla budapestkerületi orvos, szép tehetségű, s kiváló képzettségű fiatal földink, és dr. Dombai Tádé, megyei körorvos neveit.

— Az egri orvosi kar egy uj, fiatal, tehetséges taggal szaporodott. Ez dr. C halait pék József, az összes orvosi tudományok tudora, ki e napokban Budapestről, hol mint Rókusz-kórházi

munkást kihallgatott, a pallért keresztkérdésekbe fogta, s az elö- siető kétségbeesett családtagokat vigasztalta, a vigasz szavai közben is ügyes kérdésekkel kivevén belőlük a tudósításhoz szükséges részleteket. Kezdődik az eltemetettek' kiásása. 0 akkor már a szerkesztőségbe siet, s megírja a nagy balesetet. Nem szól senkihez, csak „dönti a kutyanyelveket“, vagyis szaporítja a teleirt hosszú szelet papirosokat. Ezeket a szerkesztő átolvassa, s az inasnak adja, ez zárt táskába pakkolja, s átviszi a nyomdába, hol a főszedő (műnyelven metronpázs „metteur en page“) darabokra vagdalja, s kiosztja 16 szedője közt. A szedők mindegyike odaviszi betüszekrénye mellé, s elkezd a betűk után kapkodni. Fertály óra alatt a tudósítás ki van szedve, a főszedő a szedést összeállítja, bekeni festékkel, papirost fektet rá, egy hengert végig gurít rajta, s készen van a kefelevonat. Ezt a kézirattal együtt átviszi a korrektorokhoz, kik este héttől éjfél után kettőig egyebet sem tesznek, mint irtják a sajtóhibát, a rossz szedést javitják. Ha egyegy czikkel készen vannak, azt visszaküldik a szedőkhöz, ott egy szedő hegyes árral neki áll, a javítás szerint kipiszkálja a hibákat, s jó betűket rak helyébe. Most újra tiszta papirosra húzzák a szedést s újra átviszik a korrektorokhoz, most tessék átolvasni! S ezek a javíthatatlan emberek újra hibákat találnak benne. A korrektorok az úgynevezett „kényszerolvasók“ ; nekik muszáj a lapot végig olvasni, akár tetszik akár nem. A „Budapesti Hirlap“-nál történt egyszer, hogy egy korrektornak a politikai nézetei nem egyeztek meg a lap nézeteivel, s mindig az lett a vége, hogy ő a saját nézeteit bele korrigálta