Eger - hetilap, 1885

1885-09-08 / 37. szám

301

ságuk van ; igazságuk van azoknak különösen, a kik az állattenyésztés előtérbe helyezését minden lehető eszközzel előmozdítani törekedtek; a kik az ez irányban való okszerű kezelés igéjét hirdetik. Az utóbbi években az állattenyésztés körében találkozott egyes ágazat, melynél időlegesen igen nagy árcsökkenés mutatkozott, de látjuk azt, hogy ezen árcsökkenés nem tartós, hogy újból javulás mutatkozik, és hogy az állatoknak termelési költségei, különösen ha a hizlalásnál az általuk fogyasztott gabnaneműek értékét veszszük, még a nyomott árak mellett is, a gazda nagyobb veszteségtől óva van.

Ezen szempontokból, de azon szempontokból is, hogy a termelés által a talajból elvontakat visszapótolhassuk, hogy ne merítsük ki azon forrást, melytől lételünk függ, tudniillik a talaj termőerejét: szükséges, hogy az állattenyésztésre kiváló gondot fordítva, annak szakértelmét lehetőleg magunkévá tegyük.

Az állattenyésztésben való könnyebb haladás, a biztosabb siker egyik alapfeltétele: az állatismeret. Ezt a tenyésztő csak ott szerezheti meg, a hol módjában áll kellő összehasonlításokat tehetni, a hol sok egymástól eltérő, de egyúttal sok egymáshoz hasonló, vagyis egy fajtához tartozó állat áll együtt, a melyeket összehasonlítva, következtetést vonhat azon teendőket illetőleg, a melyekkel saját tenyészetét előbbre viheti; végre a hol anyagot kereshet ki magának, a mely anyaggal a netalán tenyészetében levő hiányokat kiegyenlitheti és elenyésztetheti.

Ilyen alkalma kínálkozik vásárokon, de különösen olyan kiállításokon, a melyeken tenyészanyag és talán már a piaczra készített állatok — melyek különböző fajtákhoz tartoznak — mu- tattatnak be az érdeklődő közönségnek.

Nagy kiállítások, melyek távol vidékekről látogattatnak, melyek a jellegek különfélesége által tűnnek ki, erre leginkább alkalmasak. Csak az az egy baj van, hogy ilyen kiállítások, a te- nyészanyagnak ily tanulságos gyűjteményei, ritkábban rendeztet- nek és igy csak szórványosan juthat a gazda azon helyzetbe, hogy ilyen tárlatokon ismereteit gazdagítsa, a tenyészetében való hiányok elenyésztetésére szükséges, mondjuk javító egyéneket magának megszerezhesse.

A magyar gazdának jelenleg kínálkozik ily alkalma. Budapesten szeptember 1-én nyíltak meg a nagy nemzetközi állattárlatok és alig hiszszük, hogy ezekhez hasonlók, ily gazdagok, eny- nyire látogatottak pár évtized alatt újból rendezhetők legyenek. Megnyílt szeptember 1-én a tenyész-szarvasmarhák kiállítása, a kiállítási területen, a városligetben. Látható 1200 darab te- nyészmarha, köztük 500-nál több a legkitűnőbb gulyákból való hazai marha. Megkeresték ezen tárlatot a külföldiek is és az általuk hozott jeles csapatok erős versenyzői lesznek hazánk legjobb nyugati vérrel foglalkozó tenyészeteinek.

Kőbányán ugyanaz napon nyittatott meg a nemzetközi ser- téskiállitás, melyben hazánk legjobb kondáiból versenyez a tehatnának a beszédhez. Magyar Ferencz is értesült zavart helyzetükről. „No hát, csak fogjanak tollat — mondá szokott csöndes, szerény hangján, — majd lediktálom én a beszédet.“ — S úgy történt. Magyar Ferencz az egész beszédet s z ó r ölsz ó r a tollba mondta, úgy, hogy mikor a leirt szónoklatot K o- s u t h n a k átnézés végett bemutatták, a kormányzó, csupán pár lényegtelen kifejezés megváltoztatása után, az egész beszédet magáénak ismerte el, kifejezést adva egyszersmind

Magyar Ferencz ritka jeles memóriája fölötti méltó bámulatának.

*

Magyar Ferencz, fiatal pap korában, többek közt, Jászberényben is káplánkodott. Káplántársa itt P. József volt, ki ma, mint jeles egyházi iró, s az egri főkáptalan egyik díszes tagja ismeretes.

Történt, hogy azon időben Jászberénybe egy vándor-szinész- csapat, vagy, mint akkor mondták, „csavargó komédiás-trupp“ vetődött, amely, more pátrio, a korcsm-aállásban tartott előadásokat, hol jó pénzért, hol pedig czipó, kalács, tojás, sonka, csirke, stb. e fajta komedencz’ális „entrée“ mellett.

Egy estve Magyar Ferencz is ellátogatott a „diátrom-“ ba. Elcsalta magával káplán-társát, József urat is.

A krónikák ugyan nem jegyezték fel, de alkalmasint valami rémtragődiát adtak Zsákos Pétertől (Shakespeare) öt felvonásban, egy elő-, és egy utójátékkal.

Barátságtalan, lucskos idő volt.

A több ivpapirpól összeragasztott lepedőnyi fejér lapra, ékes kalligráfiával, zöld és piros betűkkel írott szinlapon jelzett óráját az előadás kezdetének már rég elkongatta az ódon templom tornya; — de a közönség csak nem mutatkozott.

nyészanyag; ott látható a mintahizlaldában egy kísérleti csoport 4500 darabbal, melyek versenyeznek: melyik tenyészet állatai értékesítik legjobban a nekik adott eleséget? Végre láthatók ott hazánk legjobb piaczán: Kőbányán szokásos árúk, tudniillik az ország különböző vidékein tenyésztett és hizlalt, részben pedig a kőbányai piaczon hizlalt és aprettirozott állatok — körülbelül

50.000 darab, — melyek, azt hiszszük, eddig még sehol a világon ilyen tömegesen be nem mutatott anyagot fognak szolgáltatni a tanulmányra. Fölhívjuk ezen tárlatokra hazai mezőgazdáink figyelmét.

Mint ezen ügy munkásai és iránta érdeklődők, ajánljuk ezen állattárlatokat; kérjük gazdatársainkat: ne mulaszszák el ezen alkalmat, mely nem igen tér többé vissza, látogassák meg ezen tárlatot, használják fel azon tanulságokat, melyeket ezen tárlatokban meríthetni; fegyverkezzenek ott, hogy mint erős küzdők álljanak belé azon versenybe, melybe forgalmi hálózatuk kifejlődése által belé jutottunk, s melyben csak úgy tudunk helyt állam, ha szakértelem tekintetében nem állunk mögötte azoknak, a kik nálunknál a piaczokhoz közelébb esnek, vagy pedig a kik nálunknál olcsóbban képesek termelni.

Reméljük, hogy figyelmeztetésünk nem hangzik el, hiszszük, hogy mezőgazdáink saját érdekükben is, de azért is, hogy azoknak — kik ezen tárlatok létesítésén fáradoztak és csak azért rendezték, hogy azok mezőgazdaságunk hasznára váljanak, — ezen önzetlen fáradozásaikat és buzgólkodásukat a kiállításnak tömeges látogatása által erkölcsileg meg fogják jutalmazni.

A lakásokról.

Dr. Axmann Bélától.

(.Vége).

Egy azonban igen rósz, bámulatos, hogy az angolok ezt még megtűrik, daczára a nagyfokú egészségügyi civilisationak, mi köztük uralg — s ez az — hogy igen sok széles utczával párhuzamosan a házsorok mögött istállókból s apró kunyhókból álló sikátor vonul el, s igy az udvari szobák ezen piszkos heljúségekre nyílnak, — s gondolhatni, hogy a levegőt sem igen javítják. — Ezekben vázoltam nagyjában az angol lakházakat, melyek összehasonlítva a mi kaszárnya-épületeinkben összehalmozott lakásainkkal — óriási előlialadást mutatnak, — s hogy nagyon utánzandó példák, azt hiszem, nem igen szükséges bizonyítgatni, belátjuk — mindnyájan. De teljes egészében mégsem — mert hisz kiemeltük árnyoldalaikat is, melyek bizony nemcsak nem utánzandók — de határozottan elvetendők ; s ha most egy ideálisán egészséges lakásról fogunk szólni, úgy csak némi részben vehetjük mintául még az angol lakásokat is.

Az egész publikumot a két szál káplán képezte, akik békés türelemmel várták az előadás megkezdését.

Egyszerre lassan szétnyílik az ócska lepedőkből összevarrt, s vándor művész-ecsettel ékesen kipingált, vedlett „kortina“; a pódiumon megjelen ingatag léptekkel, és savanyú képpel a „direktor,“ és gyászos hangon kijelenti a tisztelt publikum előtt, hogy, miután az „ein no hm“ nem födözi a „régiét,“ az előadás nem tartható meg.

— Mennyi az a „regie?“ — kérdi Magyar Ferkó.

A direktor tétovázva vakarja a fejét, s némi gondolkozás után azt mondja, hogy:

— Öt ezüst forint.

Magyar Ferkó szép csöndesen kiszedeget a zsebéből tizenöt darab fényes húszast (ami akkor nagy pénz volt), s oda nyújtja a direktor urnák.

— Itt van az öt forint. Játszák el a darabot.

A direktor mohón zsebre rakta a pénzt, — s néhány perez múlva megkezdődött az előadás.

Az igaz, hogy a derék „diátristák“ nem épen tudták „rollé-“ikat; a súgó is alkalmasint akkor tanult még „sillabi- zálni,“ de azért, egy kis improvizáczió segítségével, az első felvonást eléggé tűrhetőn morzsolták le.

A két szál publikum pedig tapsolt erősen, sőt a primadonnát, és a primo amorosót ki is hitták.

Tetszett a darab szörnyen.

Hanem a második felvonás, — az más sehogy sem akart sükerülni. A színészek egyre jobban akadoztak, összevissza bf széltek, s a nemes publikum ex-ősen, majd hangosan kezdett —ásitozni.

Ekkor Magyar Ferkó fölemelkedett.

*