Eger - hetilap, 1885

1885-09-08 / 37. szám

302

Milyen legyen tehát egy teljesen egészséges lakás? 1-ször is teljesen tiszta s kellőleg száraz talajon álljon — ne pedig olyanon, mely rohadó szerves anyagok által legyen iníiciálva. Ha a talaj nedves, az előbb kiszárittassék — vagy ha magas talajvíz volna jelen, az kellőleg levezettessék — s ezen rendszabályok ne csak a ház kiterjedésére — de a környezetre i~, amennyiben szükséges volna, hogy minden ház egy körülkerített kert közepében álljon olyformán például, mint a sugárúti villák; e kert legyen jól müveit fákkal beültetve, hogy kellő árnyékot szolgáltasson; erre igen czélszeriik a félmagas bokrok s nem túlságosan magas fák, mert a magasak a légmozgást, s igy a jó légcserét akadályozzák; az utak lehetőleg szilárdan s vizszivblag elkészítve, hogy esős időben nedvesek, mig száraz időben porosak ne legyenek; a kertben inkább a szép gyepre, mint a virágokra fektet- tessék a fősúly; a középen álljon a ház, legczélszerübben magas parterre s egy emeletre építve; mindenesetre pinczével aláépitve, mely ép úgy, mint az angoloknál, konyha-, mosó-konyha, fürdőszoba, tüzelő-raktár, s éléskamra helyiségeket foglaljon magába. A magas parterren le gyen legalább három nagy szoba, melyek egyike ebédlő, másika elfogadó terem és salonnak legyen berendezve; mindhárom nyiljék külön a lépcsőházba, mely teljesen födött, s egyik oldalán legalább két nagy ablakkal bírjon; a lépcső télen egyszersmind füthető legyen ; e lépcső aztán télen a virágok menlielye is lehet, s ily formán valódi téli kert ; a lépcső legyen kőből, — még pedig nem nagyon sima, karfáján minden méterre egy vas vagy sárga-réz gömb azon czélból, hogy a gyermeket lecsúszási kedvtelésében, — melyből igen nagy szerencsétlenségek származhatnak, — megakadályozzák; szellőzéséről vagy az ablakon, vagy külön e czélra készített készüléken át kellőleg gondoskodva legyen; a levezető csövek, csatornák, lehetőleg a szobáktól legtávolabb eső szögletben, a szabadba nyíló ablak s szellőző készülékkel ellátva, — helyeztessenek el; gondoskodva legyen kellő záró készülékről, mely, a csatornalégnek házba jutását megakadályozza; vezettessék permanenter viz rajta keresztül, hogy mindig tiszta s szagtalan legyen; az emeleten legyenek a háló szobák és pedig úgy elrendezve, hogy egybe két személynél többen ne jöjjenek; az ágyak ne egymás mellé tétessenek, de lehető távul egymástól, a szellőzés, és pedig a j ó szellőzés legyen a legfőbb gond e szobákban; bútorzatuk a legegyszerűbb s könnyen tisztítható; az ágyak teljesen szabadok s nehogy holmi, — különösen a női nevelő intézetekben nagy előszeretettel használt függönyökkel — legyenek elzárva; mely módszer talán tetszhetik, de semmi esetre sem egészséges; — éjjeli lámpa absolut ne használtassák, mert ez mind a jó levegő rovására történnék ; az ágyneműtek hetenként legalább 2—3-szor egy pár óráig szellőztessenek, mely eljárás különösen kisebb gyermekeknél okvetetlenül szükséges, fölnőtteknél pedig igen hasznos; és ami fő, egészséges; a hálószobákon kívül itt legyen elhelyezve a gyermek-szo— Hagyják abba, — úgymond. Játszák el mégegy- szer az első felvonást. A többit aztán elengedjük.

S a szinésztársaság még egyszer végig játszotta az első felvonást, melynek befejeztével a tisztelt publikum „teljes megelégedéssel“ hagyta oda Thália dicső templomát. Arnóthi.

Az orr.

(humoristiko-anatomiko-psyeho-physiognomikai essay.)

irta: Orrondy Orrbán.

Mi az orr?

Az orr a szaglás-érzékiét eszközlésére s lélekzetvételre szolgáló, kívülről bőrrel, belülről nyákos hártyával borított töm- kelegüregü porczos nyúlványa az ábrázatnak, — mondja a boncz- tudomány.

A régi rómaiak az orrot „honestamentum faciei“ — az „arcz tisztesség é“-nek nevezték.

S e u m e azt mondja, hogy „az orr a j e 11 e m czégér e.“

Cams, a tudós arczvizsgáló is azt állítja, hogy „az orr az, mely az emberi ábrázat jellemét ésplasti- káját leghatározottabban kiemeli.“

Semmi sem ékteleniti el az emberi arczot annyira, mint az orr hiánya, vagy annak eltorzulása. A bibliai képeken az ö r- dögöt nem annyira vörös nyelve, kecske-szarvai, hosszú farka s lólába, — mint főkép rendkívül csúnya ferde orra teszi oly visszataszítóvá.

Egy arcz orr nélkül szomorúbb látvány, mint egy vidék halmok nélkül, mint egy templom torony nélkül, mint egy női mell — hullámzó keblek nélkül.

ba is,melynek különösen berendezése az, miről egyetmást megjegyezni akarunk. A padlat ne legyen nagyon sima, de durván csiszolt puha fa sem; az első a könnyű elesés, a második csúszás közben könnyű sérthetőség szempontjából; a bútorok lehetőleg nem nagy számban, és legömbölyített széliekkel; — ez különös gond tárgya legyen, mert igen gyakran történnek szerencsétlenségek, melyek kevés előrelátással el volnának kerülhetők. Emlékezem a többek közt egy igen szomorún végződött esetre. Egy igen szép és kedves fiúcska ütötte fejét a kályha szögletébe; — csillagos törést szenvedett a koponyáján, s a gyermek 2 hét múlva nagy kínok között veszett el. — A fütő hely — kályha v. kandalló — legyen elkerítve szinte az előbbi czélból; a tetőről igen czélszerű, ha egypár tornagyűrű függ alá, s az egyik szögben a legszükségesebb tornaszerek vannak fölállítva; a szellőzés a szobában ne csak az ablakon át, de külön nyílásokon is történjék. — A tető alatt a cselédség lakásai hasonlókép a legtisztábban tartva s szellőzve. A bútorzatról általában megjegyezzük, hogy könnyen tisztítható anyagokból készíttessenek, nem értve ezalatt a kényes szöveteket, mik nem tűrik a tisztítást, — vagy nagyon könnyen romlanak tisztítás folytán; a függönyöknél szinte e czél tartandó szem előtt; a padlat beborítható ugyan szőnyeggel, de csak ha az a legszorgosabban tisztittaiik ; s ez is inkább a nappali vagy elfogadó szobákban, s nem a hálószobákban. — A falak ta- pettel, vagy szövetekkel ne leegynek takarna, mert ezek az, annyira szükséges és folytonos légcserét teljesen megakadályozzák ; legyenek festve, s talán akinek ez nem elég szép és úrias, az — hála Istennek, vannak kitűnő művészeink, — egy szép fresco- val jobban fölékiti salonját, mint akárminő tapétával vagy szövettel, s emellett jó ízléséről s műveltségéről is tesz tanúságot; — és, ami fő, egészségéért is sokat tett. Növények vagy virágok csekély mennyiségben, és a faltól teljesen separálva tartassanak a nedvesség elkerülése végett; a fűtésre legjobban ajánlható az angol módszer, t. i. a kandalló; — előnyei-s hátrányairól már föntebb szóltunk, de, azt hiszem, előnyei az összes fűtési módozatok fölé emelik. — S képzeljen most a t. olvasó egy családot a lobogó kandalló előtt. Terítve az asztal; gömbölyű, piros arczú aprósággal s a boldog szülőkkel körülvéve, — mindeniknek ar- czán a megelégedés és egészség pírja, — a kandalló lángja által megvilágítva, — a megrakott asztal varázsmódra megürül, — nem csábitó kép ez? — Az ablakok, — szinte angol mód szerint — igen magasak s egymás fölé tolhatok legyenek, de leginkább a felső az alsó fölé, mi által a por nem jön oly könnyen a szobákba.

Ezek volnának főbb és legfontosabb részeiben egy egészséges ház föltételei, s valóban nem oly nehezen kivihetők; — ezt mutatja az, hogy London külső részeiben, Párisban s Belgiumban már igen sok ház van ily, úgynevezett cottage-rendszerben építve. Ami a berendezést illeti, abból talán lesz egy vagy más, amit

„Tisztelet az orrnak ! — kiált föl Weber, a „Demokrites“ geniális Írója. „Az orr — úgymond, — csaknem jobban jellegzi az embert, mint a szemek és ajkak. A rhinoceros sem volna orrszarv ú, ha szarva nem az orrán nőtt volna ki, — habár sok rhinoczeros-férjre nézve már aztán cgészeu közönyös dolog, vájjon az orrukon, vagy a homlokukon nő-e ki a — szarvuk.“

A barbár népek az orrot tartják az emberi ábrázat legfőbb ékességének. Ezért szokták átlyuggatott orrezimpáikat arany-karikákkal, orrfüggőkkel füldisziteni, épen úgy, mint mi, fölvilágosodott, müveit népek, fülezimpáinkat arany, — vagy a szobaleányok legújabb divata szerint — talmi fülönfüggőkkel.

Innét van, hogy a déli szigetek lakói úgy üdvözlik egymást, hogy orruk hegyét egymáshoz fenik, mi náluk a tisztelet- nyilvánításnak egyik legkiválóbb jele.

Ez az oka, hogy sz. C y r i 11 u s t, a tótok apostolát, a kaspi tengermelléki kazárok csaknem agyon verték, amiért azt állította, hogy az úristennek nincs — o r r a. Hogyan is képzelhették volna a legtökéletesebb lényt — orr nélkül? Hisz az irás is azt tanítja: „teremtő vala pedig isten az embert az ő képére és hasonlatosságára, agyagból gyúrván őt, és orrán keresztül fúván beléje az elevenítő lelket.“

Az aesthetika, a szépnek tudománya, szintén az emberi arcz egyik legfőbb ékességének tarfja az orro t. Mindamellett némely kényesebb aesthetikusok nem röstelik azt állítani, hogy az orr „latrina capitis“, „a f e j k 1 o a k á j a“, miben egyébiránt, — kivált ha a t u b á k o s orrot tekintjük, — tagadhatatlanul van némi igazuk.

A komoly jogtudomány is méltónak tekinti az orrot,