Eger - hetilap, 1885

1885-08-25 / 35. szám

XXIV. év-folyam.

35. szám.

1885. augusztus 25-én.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra — 45 „

Egyes szára — 12

EGER,

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Hirdetésekért

minden 3 hasa hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

Tizenkét év után.

Az 1873-ik évben az egri cist. r. fő-gymnásium VI. osztályának tizenkét tanulója szoros baráti frigyre lépett egymás közt, ama kölcsönös fogadással, hogy e testvérbaráti szövetséget folyvást híven őrzendik s ápolandják szivökben, s hogy az élet utain egymást legjobb tehetségük szerint mindenkor támogatni, gyámo- litani fogják kitűzött pályájok, czéljaik s törekvéseik elérésében. A szövetség tagjai végűi elhatározták, hogy tizenkét év múlva, a s z. István király ünnepét megelőző napon, tehát aug. 19-én, pontban reggeli 7 órakor, az egri cist erei rendház te nasse án, akik köz ülök akkor még életben lesznek, valamennyien megjelennek a találkozóra.

A tizenkettedik év az idén foly le, s a találkozásra kitűzött nap f. aug. hó 19-ére, a múlt szerdára esett. S mikor a székesegyház tornyán a reggeli 7 óra elhangzott, a cisterciek terrasse-a egyszerre megnépesült, — s akik 12 év előtt mint nagy reményekkel telt ifjak váltak el egymás baráti kebléről, — ma mint a férfikor tavaszát élő, s tiszteletre méltó társadalmi állásokat elfoglaló, derék, munkás honpolgárok szorítottak viszont egymással baráti kezet, — de fájdalom, — nem mindnyájan.

A szövetség 12 tagja közöl, a lefolyt 12 év alatt, bőven kivette adóját a halál. Négy frigytárs hunyt el közülök időközben, mielőtt kitűzött pályájokon czélt érhettek volna: Dobos Ferencz, pályavégzett tanárjelölt, nevelő; Horváth Zsigmond, bpesti egyet, bölcsészethallgató; Szentpétery Kálmán joghallgató, és Z s u ffa Lőrincz, szigorló orvosjelölt.

Ezeken kívül, a szövetség életben lévő tagjai közül, még hárman hiányoztak a találkozóról, kiket kétségkívül szigorúbb elfoglaltságuk gátolt a megjelenésben: Béres György, dr. Oláh Gyula, orsz. tébolydái orvos, és Orosz J. bpest-városi mérnök.

De az érdekes találkozás hírére, a találkozókhoz, az 1873-iki iskolatársak közül többen csatlakoztak olyanok is, kik a szigorúbb szövetségnek nem voltak ugyan tagjai, de kiket a frigyesekhez szintén régibb s folyvást istápolt baráti kötelékek fűztek úgy, hogy a találkozó, f. aug. 19-én, regg. 7 órakor nyolez régi hű barátot vezetett egymás karjaiba a cisterczi rendház terrasseán.

Ezek névszerint: dr. Axmann Béla, a bpesti VII. kér. tiszti orvosa; Burik Pál, m. kir. pénzügyi fogalmazó Bpesten; dr. Demko György, hittudor, egri érs.-lyc. theol. tanár; Ká- posztássy Jusztin, cist. r. áldor, egrifő-gymn. ny. rend. tanár ; L i p c s e y J ó z s e f, az orsz. magy. iparművészeti társulat, s iparmüv. muzeum arany érdemkereszttel kitüntetett tisztviselője, Bpesten; Svaáb Gyula, kaáli birtokos és postamester ; ifj. Székely János, Hevesmegye tiszti ellenőre; és Zsasskovszky Károly, egri főegyh. orgonász és tanítóképző int. tanár.

Az örömteljes baráti üdvözlések, kézszoritások, s ölelések kölcsönös kicserélése után, az összejövetelnek mindjárt két nevezetes momentuma következett, mely a szövetséges társak nemes jellemét élénk szinekben világítja meg előttünk.

Első, legszentebb kötelességüknek tartották leróni a kegyelet adóját elhunyt frigy társain k iránt; azért az első lépést a cist. rend templomába tették, hol a szövetség egyik tagja: Káposztási Jusztin, áldozár, az elhunyt társak lelki üdvéért gyászmisét mondott, mi közben a társak közűi Lipcsey József, és dr. Axmann Béla, Zsasskovszky Károly orgona-kisérete mellett, megható gyászdalokat énekeltek; Lipcsey különösen egy általa szerzett, és Serly Lajos bpesti népszínházi karmester által dallamositott gyászéneket adott elő.

A frigytársak második lépése — egykori tanáraik felé irányult. Testületileg keresték fel az itthon levők mindegyikét: Horváth Zsigmond, Sajóssy Alajos tanárokat, s e sorok Íróját; ékes ajkú szónokuk: dr. Demko György tanár által könyekig megható szavakban adva kifejezést mindnyájuk örökké hálás érzelmeinek azon férfiak iránt, kiknek legfőbb mértékben köszönhetik életpályájokon való haladásuk eddigi sükereit.

Délben, az uj-kaszinó éttermében, barátságos bankettre gyűltek össze a szövetség tagjai, s meghívott hozzátartozóik, a tanárok, s némely frigytársaknak helyben lakó atyjai. E czimen részt vettek a diszebéden: Axmann Andor, Burik István, Sajóssy Alajos, id. S z é k e 1 y János, Zsasskovszky Ferencz, és e sorok Írója. Később Szerencse Menyhért és Czövek Frigyes cist. tanárok is szívesek voltak fölkeresni a vidám társaságot.

Az első pohárköszöntőt a jelen volt tanárok idősbj e mondta. Fontos eseményként jelezte, hogy negyedszázadot haladó tanári pályája alatt, a tanuló ifjúság közt itt, Egerben fölmerült ilyetén komolyabb, nemesebb, s magasztosabb irányú és ezélú tartósabb baráti szövetkezetnek, — tudomása szerint, — ez azelsőpél- dája, mely, — hiszi, — nem marad, a jövőben, üdvös hatás, nemes buzdítás és követés nélkül. Volt e találkozásnak — úgymond — egy fontos mozzanata, mely szólót lelke mélyéig meghatotta. Ez a szövetséges társaknak, egykori tanáraik iránt, testületilegkifejezetthálanyilatkozata volt. Szomorúan konstatálja, hogy ma napság a tanár, anélkül sem valami rózsás pályáján, az elismerés ily kedves, nemes virágával vajmi ritkán találkozik; de annál gyakrabban a czigaretta füstjével, melyet hetykén fuj orra alá, kalapját félre csapva fején a süheder, ki még csak tegnap verte le az iskola porát uj divatú czipellőjéről. Nem mondja, hogy nincsenek kivételek; de ez ma a tanárok irányában már megszokott szabály, ami 12 év előtt még kivételkép sem fordult elő; miként ennek a mai napon egy újabb fényes bizonyságát adták az itt egybegyült, szövetséges egykori oskolatársak, ma mindnyájan derék, munkás, hazafias polgárai hazánknak, kiknek, s a családosok családtagjainak jólétéért, tartós boldogságáért üríti poharát. A második to-