Eger - hetilap, 1885
1885-08-18 / 34. szám
278 hevesi járások szolgabirói az árva gyám- és gondnoksági ügyek pontosabb intézésére utasittatnak. Az ügyforgalom következő volt: beérkezett közigazgatási 17,392; árvaszéki 11562 ügyd. Elintéztetett közig. 17056; árvaszéki 10384 db. Hátralék: közig. 336, árvaszéki 1172. XVII. A megyei tiszti, segéd- és kezelő személyzet nyugdíjaztatása tárgyában alkotandó szabályrendelet-tervezet s jelentés kinyomatott s minden bizotts. tagnak megküldetett. Tekintve azonban a jelenlévő bizotts. tagok csekély számát, ezen ügy érdemleges tárgyalása az október havi évnegyed es közgyűlésre lia- lasztatott. XVIII. A m. kir. beliigyminister rendelete, melyben a fegyelmi bírságpénzek hovaforditásáról szóló szabályrendelet 1) pontjának akkénti megváltoztatását, hogy az iskolamulasztások ügyében a községi elöljárókra kirótt 5 írtig terjedhető bírságok, melyek azonban csakis előzetes vizsgálat alapján, fegyelmi marasztaló határozattal róhatok ki, — nem a jegyzői nyugdíjalap javára, hanem szegény népisk. tanulók ruházattal való ellátására fordítandók, — helyben hagyja, — tudomásul vétetett. XIX. Olvastatott a m. kir. honvédelmi miniszter rendelete, mely szerint Gyöngyösön egy fiók-laktanya 8-10 évi használatra azon föltétel mellett, ha az az 1886 év végéig elkészül, a lovasság részére átvétetik. — Minthogy Gyöngyösön a megye által lovaskatonaság részére csak azon esetben lesz laktanya építhető, ha a törvényben kijelölt előny biztosittatik, mert csak igy számolhat oly jövedelemre, melyből a költség részben fedezetet nyerhet : tölirat intéztetik a m. kir. honv. miniszterhez, hogy ne fiók-, hanem rendes laktanya építését engedélyezze, s biztosítsa az átvételt a törvényben megadott időre. Egyúttal utasittatik az alispán, hogy az építendő laktanyához szükséges terület átengedése és kijelölése végett Gyöngyös város polgármesterével érintkezvén, az építési tervezetnek elkészítése végett is a vegyes bizottság működésének határidejét tűzze ki, és hívja meg azt; az általa elkészítendő munkálatot pedig terjeszsze föl a m. kir. honv. miniszterhez. A lakásokról. Dr. Axmann Bélától. (Folytatás.) Nézzük csak : az ebédlőből nyílik egy másik ajtó is, hát ott ugyan mi van ? Mi ? Az aranyos bébék szobája a háttérben két, földig érő szövetfúgönynyel eltakart titkos nyílással. Be szép itt minden! Különösen a kályha, mely négyszögletes olyan élekkel, mint a kés; de ez nagyon jó és üdvös, mert a vigyázatot a kicsinyek hamar megszokják ; elég, ha kétszer vagy háromszor benélkül hogy észrevette volna Ploudaniel kisasszony halaványságát, s könytől nedves szemeit, vidáman tévé hozzá, hogy soha sem fogja feledni rokona szives vendégszeretetét és húga kedvességét. Másnap reggel mindennel elkészült az indulásra, mert még a nap folyamán Quimperbe kellejutnia, hol az éjjelre meg akart szállni, s honnan a postakocsinak ot Párisba kelle vinnie. Reggelizés után, mig a lovat a rozzant hintóba befogták, Tanguy Annával sétált a kertben. Az elválás mindig szomorú; az ifjú is könnyávérűsége daczára érzé, hogy ellágyul e pillanatban, midőn csinos húgától válnia kell. Némán haladtak el a virágágyak mellett; Tanguy érzésteljes szavakat keresve, melyekkel elbúcsúzzék, Anna sokkal inkább elkomorulva és szorult szívvel, semhogy beszélni tudott volna. Pillanatra megálltak egy virágágy előtt, mely pompásan kinyílt fehér és rózsaszínű szegfűkből állott. — Hugóm, mondá Tanguy, mily szomorú dolog a bucsúzás! . . . Kedvetlenül jöttem Bretagne-ba és most sajnálom, hogy távoznom kell. . . — Igazán ? suttogá Ploudaniel kisasszony könyeit elfojtva. — Becsületemre! . . . Irigylem a kerlazi szegfűket; ők a kegyed közelében fognak nyílni és mindennap láthatják, mig én messze, messze leszek. — Nos! hát vigye magával őket! mondá Anna, útja közben reánk fogják emlékeztetni. És erre hirtelen, hevesen kitépte a szegfűket mind, s oda- nyujtá Őket egy csomóban rokonának, kin megindulás vett erőt. — Ah! húgom, kiálta fel a komoly meghatottság hangján, ön ép oly jó, a mily szép, nem fogom önt elfelejteni soha! levágták a fejőket. — De nemcsak a kályha, hanem a többi bútorok is mind e czélt tartják szem előtt, lehetőleg úgy elhelyezve, hogy mindenütt csak mennél több előre álló szögletet képezzenek ; s még hogy szebb legyen, egy önálló ruhafogas is itt áll, bizonyosan azon mellékes czélból, hogy a járni tanuló piczike, — egyensúly-ingadozás közben belékapaszkodván a papa ott függő hálókabátiába, — magára ránthassa. — Hát ott a függöny mögött ugyan mi van ? Bepillantunk; — átkozott sötét van, — egy kicsit fojtott a levegő. — No, ez itt bizonyosan valami éléskamraféle helyiség lehet. — De mégis gyújtsunk csak valami világot, — s ime mennyire csalódtunk. Nem éléskamra az, hanem a mama meg a papa alvó-szobája — az alcoven. — Ejnye milyen jó dolog ez; a sötétben használják csak, hát minek is legyen világos ? Csupa ágy; két nagy, meg három kic ,i; — de elfér még egy negyedik kicsi is, — ki tudja, nem lesz-e rá szükség? A dada az elalszik a földön is egy madráczon; mosdó s éjjeli szekrény, a középen függő éjjeli lámpa. Hányán is alszanak benne ? A papapa, a mama, három piczi, meg a dada, summa summarum hatan. No, ez nem sok. Az egész éjjel égő lámpa is elfogyaszt vagy két emberre való élenyt ; néha füstöl is, — hála a petroleum na- pontkénti javulásának; — reggelenként persze minden élő és lélegző egyén orra meg légcsöve kormos; — de nem baj; ki lehet azt mosni, és a mi fő: itt ugyan nem hüti meg magát senki, — talán almában kitakarózván, — mert ide levegő — hacsak egy fúvó masinát föl nem állítanak, — nem jön be máskép, — mint egy kis ajtón a papa szobájából, honnét aztán a kulcslyukon és ajtóhasadékon szivárog be egyszersmind a pipafüst is. De jó az is, mert a kicsinyek nem lesznek finyásak. Jobbra az előszobából takarékkonyha, ebből ismét a cseléd-szoba nyílik, meg egy kis éléskamra. — S mindezen sok szép dolgokért potom pénz, csak 900—1000 frt a házbér. Hát nem boldogság ez? Az angolok ugyan nem kérnek belőle, de hát ki fog ilyen finyás nép után indulni ? Pedig milyen nagyra vannak vele, mintha bizony azt más nem is tehetné, ha akarná! De hisz még nem is tudjuk, hogy laknak, ők s már is megharagudtunk egy kicsit; nem lesz érdektelen, ha előbb megösmer- kediink az angol egészségügyi törvények házakra vonatkozó rendelkezéseivel. Ha valahol ház építése szándékoltatik, erről legalább 7 nappal előbb jelentést tenni s egyszersmind a terveket mellékelni kell; ha a kerületi egészségügyi hatóság a tervezeten egészségügyi tekintetben módosítást tesz, azt az építő tartozik kivinni, ellenkező esetben az épület lerontatik; ezenkívül minden helyi hatóság rendelkezik a házak falának anyagára s vastagságára nézve, hogy azok biztossági szempontból kielégítők legyenek, a házak körül elegendő üres szellőzőtér s udvar meghagyására nézve, melyet beépíteni tilos — csatornázás stb. felől. Épitkezési anyagot már tudjuk, az épület kívülről nem szokott sem meszelve s vakolva vagy mázolva lenni; az angol házak még Londonban Egyúttal megragadta Ploudaniel Anna napsütött kis kezét, és csókokkal halmozta el. Ezzel vége volt mindennek. A befogott ló már toporzékolt az udvaron; Ploudaniel úr hitta Tanguyt. Még egyszer megcsókolták egymást, erősen Ígérve, hogy lehetőleg nemsokára viszontlátják egymást; azután az ifjú felszállt, kezében a szegfücsokor- ral, melyet ajkaihoz szorított; a domaniou megcsapkodta ostorával a lovat, s a hintó döczögve csörtető zajjal elindult. Anna szomorúan, könytől ázott szemekkel, mozdulatlanul állott a kapu küszöbén. Nézte, mint halad feljebb s mint kiseb- bedik lassankint a fasor mélyén az ódon családi hintó alakja, mely első s egyetlen szerelmét vitte magával. . . III. Tanguy elutazása után a kerlazi udvarházban ismét a régi egyhangú, unalmas életmód vette kezdetét. A zöldelő róna ismét elhagyatottá lön; a nyugati szelek altató danájokkal álomba ringatták a fenyő-erdőt; úgy éltek itt, mint a mesebeli alvó kastélyban. Távol innen, a világban, lázas zaklatott tevékenység uralkodott, de Kerlazba, hová hírlapok ritkán jöttek s a gyalogpostás is csak nagy néha tért be, a világ zaja a tenger morajánál is homályosabban s titokzatosabban hatolt el. Felszántották, bevetették az udvartelek sovány földeit; pergették az orsót a kandalló előtt vagy a kerti tornáczon; learatták a rozst, leszedték a gesztenyét; az évek egymásután teltek minden változatosság nélkül s a derék Ploudaniel lassankint megöregedett.
