Eger - hetilap, 1885

1885-08-18 / 34. szám

279 is csak 2 emeletesek többnyire — földszinti házak pedig még kis városok sőt falukon is ritkák — többnyire 1 emeletesek ott is; a házak legnagyobb része csak 2—3 ablak széles s ennek kö­vetkeztében egy házban csak egy család lakik; — hogy mily előnyös ez egészségtani szempontból azt könyen elgondolhatjuk; egy-egy családtagra sokkal több lég jut — külön s több nappali s háló szobák lehetnek, s hogy betegség esetén — különösen ragályosaknál — a többitől teljesen elkülöníthetők; s ha talán ily több emeletre elosztott lakás káros rósz oldalakkal bír, úgy az egyszerű lépcső­mászás lehet; a lakások beosztása rendesen következő: az utcza felszíne alatt benn a konyha, kamra, szin — faraktár — fürdő­szoba, földszint s első emeleten vannak a társalkodó, elfogadó s ebédlő szobák, a második emeleten a háló szobák — s a tető alatt a cselédség helyiségei; a szobák többnyire tágasak, nem túlságosan magasak, a fal papirburkolattal vonatik be — mely igen helytelen, miután légcserét absolut nem enged meg a fala­kon át; a padló puha fából van, mely télen szőnyegekkel boritta- tik be; az ablakok igen tágasak — s nyitásuk úgy eszközöltetik, hogy az alsó fél, a felső fölé tolható — az ablakok zárásánál a mi már említett genialis vurstliaink nem használtatnak; — a fű­tés majdnem kivétel nélkül kandallóval történik, mely eltekintve azon hátránytól, hogy sok tüzelő szert igényel, íölülmulhatatlan szellőző készülék — mely ha szűk kéménynyel bir is, pettenkofer számításai szerint képes 12—17 egyén által fölhasznált lég megújítására. (Folyt, köv.) Különfélék. — Dicsön uralkodó fejedelmünk, Ferencz József, Ausztria császára-, s Magyarország apóst, királya születésnapjának év­fordulója alkalmából, ma f. aug. hó 18-án, 9 órakor, a föszékes- egyházban ünnepélyes istentisztelet fog tartatni. — Báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztertől f. hó 14-én d. e. 10 óra előtt kapta Papp Emil honvédőrnagy a táviratot, hogy a déli vonattal városunkba érkezik., Érsek ur önagyméltó- sága nem lévén itthon, a miniszter ur Algya Sándor százados segédtisztjével együtt Zsendovics József prépost-kanonok vendég- szerető házához szállott. Megérkeztéről a hatóságoknak nem lévén tudomásuk, csupán a házigazda és a szolgálattevő tisztek fogad­ták. Még ebéd előtt látogatást tett ő excellentiája Kaszap Bertalan megyei alispánnál. Az egy órakor kezdetét vett ebéden csupán hatan ültek. Négy óra előtt fogadta a miniszter ur a polgármes­tert és a rendőrkapitányt, kik a város nevében üdvözletére siet­tek. Ezután átöltözött honvédtábornoki ruhába és a városba haj­tatott, hol a laktanyát, ruharaktárt és fegyvertárt apróra megszem­Anna ismét megkezdte magányos sétáit, de nem olvasott többé; elmerengett emlékein s felkereste azokat az utakat, me­lyeken rokonával együtt jártak. Mint a gyermekek, kik kagyló­héjat gyűjtenek a tengerparton, s a téli estéken azzal töltik az időt, hogy újra meg újra megszámlálják őket s gyönyörködnek bennük, Anna is visszaidézte lelkében minden egyes eseményét annak a rövid meleg időszaknak, melynek ragyogó napja Tanguy volt, örömét lelte abban, hogy újra átélheti ez időszak kedély­izgalmait s ismét élvezheti annak szétszórt édes emlékeit. Tan­guy hazaérkezése után néhány nappal a párisi Ploudanielek me­leg hangú köszönő levelet Írtak bretagnei rokonaiknak; e levél­hez Tanguy a maga részéről külön levélkét csatolt, melyben ér- tesité húgát, hogy csokra feledtette vele az út unalmait. A vá­laszba, melyet atyja nevében irt, Ploudaniel kisasszony ügyesen egy nagy szótárban előzetesen lelapitott szegfűt csúsztatott. Azt hitte, hogy Tanguy kézhezvételéről tudósítani fogja, de várakozá­sában csalódott; a két család közt hallgatagság állott be s beér­ték azzal, hogy mint azelőtt is, az uj év alkalmával kölcsönösen üdvözöljék egymást. — Három évvel később a derék Ploudaniel meghalt szivszélhüdésben. Ploudaniel kisasszony értesité e szo­morú esemény felől párisi rokonait, kik szeretetteljes részvét­levéllel válaszoltak reá, de ezzel vége volt mindennek. Kerlaz örökösnője elhagyatottabb volt most alvó udvarházában, mint valaha. A hónapok, az évek egyhangúan teltek, enyhítve Ploudaniel Anna fájdalmát s megfosztva szerelmi ábrándjait üdeségöktől. Már harminczadik évében volt, s az egyedüllét mind nyomasztób­bá vált reá nézve. Soha sem volt kedve ahoz, hogy hajadon ma­radjon, s látván, mint hervad el ifjúsága, még élénkebben érezte lélvén, megelégedését nyilvánította a tapasztalt rend és tisztaság felett. A várból 6 óra után tért vissza lakására; azonnal civil ruhát öltött s fogadta Danielik János c. püspök kanonok urat, ki a káptalan nevében, továbbá Kaszap Bertalan alispánt és Zalár József m. főjegyzőt, kik a megye nevében üdvözölték. Még pár magán egyénnek adott andienczia után Danielik püspök urat és a város polgármesterét tisztelte meg látogatásával. A vacsorán jelen voltak ő excellencziáján a miniszter uron és a házi gazdán kívül Kaszap alispán, Zalár főjegyző, Tavasy polgármester, Gró- nay rendőrkapitány, Papp őrnagy, Algya honvéd huszár százados, Rapaics D. megyei pénztárnok, Rapaics Raymond egyetemi tanár és Luga, nyomdaigazgató. A fesztelen és kedélyes vacsora alatt Za­lár főjegyző egy szellemes felköszöntőben éltette a honvédelmi miniszter urat; azután a házi gazda mondott köszönetét a miniszter urnák, a miért szerény házát, mint vendég, megtisztelni kegyes volt. Ezekre igen szépen válaszolt a miniszter ur. Látva, hogy itt mily szép egyetértésben van a honvédség, katonaság, papság és világiak, poharát emelte ez egyetértésért, mert csak igy, egyetértve, vállvetve működve tehetjük nagygyá és boldoggá a hazát. Mindazokat meglepte és lekötelezte magának b. Fejérváry Géza honvédelmi minister ur szeretetreméltó nyájasságával, lee­reszkedő modorával, barátságos viselkedésével, kik rövid itt időzése alatt szerencsések voltak társaságában lenni. Még aznap az éjjeli vonattal Budapestre utazott. A pályaházhoz a vele volt társaság kikisérte, melynek minden egyes tagjától szívélyesen vett búcsút. — Dr. Samassa József egri érsek ő exja, f. hó 11-én, me­leg hangú levél kíséretében, a magyar iskola-egyesület czéljainak előmozdítására 100 irtot küldött. Érsekünk ő nmlga ugyancsak f. hó 15-én az erdélyi közművelődési egylet igazgatósagával tudat­ta, hogy közelebbről az egyletbe alapitó tagul fog belépni. — Gr. Szapári Gyula m. kir. pénzügyminiszter ő exját a né­met császár a fehér sas rend nagy keresztjével tüntette ki. — Nagylelkű adomány. Az egri mélt. főkáptalan e napok­ban a következő átiratot intézte t. Tavassy Antal, Eger vá­ros polgárnagyához : „Tek. Polgármester ur! Teljes megnyugvás­sal értesültünk a f. é. juh 19-én tartott képv. ülésből hozzánk in­tézett becses átiratából, hogy a „Fekete sas“ városi épületnél a ragályos vagy járványos betegek számára egy kórház felállítása 1313 frt 68 kr. költséggel elrendeltetett, s hogy ezen költség részbeni fedezésére fog felhasználtatni azpn 500 frt is, melyet alúlirt főkáptalan 1884. átirata mellett 0 csász. és apóst. kir. Felsége születésnapja alkalmából egy ily, kórház költségeinek pótlására t. Polgármester úrhoz küldött. 0 csász. és apóst. kir. Felsége augusztus 18-ára eső születésnapját a főkáptalan, a szo­kásos hálaadó isteni tiszteleten kívül, e f. évben is valamely jó­tékonysági tettel kívánván megünnepelni: az egész hazára ör­az egyediiliség unalmát. Egyébiránt a kerlazi udvartelken szük­ség is volt férfira. Anna nem értett a mezőgazdaság vezetéséhez. Bérlői lopták, szomszédjai kizsákmányolták. Ideje volt e vissza­éléseknek véget vetni, különben az a veszély fenyegetett, hogy Kerlaz szerény jövedelme zérusra száll le. Csupán az volt a kér­dés, honnan vegye a férjet? ... A környékbeli nemes családok­ban a fiatal emberek, mihelyt húsz évesek lettek, odahagyták ott­honukat hogy szerencsét próbáljanak; a néhány nőtlennek pedig, kik otthon maradtak, eszébe sem jutott, hogy egy már koros lányt vegyenek nőül, kinek nincs más hozománya, mint a kerlazi földek. Volt azonban ekkor Poullan-ban egy körülbelől 30 éves fia­tal ember, Jean Le Bozellec, ki elhagyván szolgálatát a hadi­tengerészetnél, egy szomszédos jószág igazgatója lett. Derék, tisztességes, erős, egészséges, fiatal ember volt, szelíd szemekkel, napbarnított bőrrel, széles vállakkal, ki igen jól értett a gazdálko­dáshoz s ügyesen végezte dolgait. Egyszer valami hasznos szol­gálatot volt alkalma tenni Ploudaniel kisasszonynak, s ez néha meghitta asztalához. Lassankint bizonyos meghitt viszony kelet­kezett köztük; de soha sem merte volna Jean Le Bozellec törek­vése czéljául azt kitűzni, hogy a kisasszonynak, kinek asztaltársa és tanácsadója volt, kezét megnyerje. Mindazáltal a plébánián már fecsegni kezdtek; s hogy a mendemondáknak véget vessen, maga Anna tette meg az elhatározó lépést, és kereken szóba hozta a házasságot a jószágigazgató előtt. Egy szép nyári napon a hir­detés megtörténtével Ploudaniel kisasszony minden zaj nélkül egész polgáriasán Jean Le Bozellec asszonysággá lett. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom