Eger - hetilap, 1885
1885-08-03 / 32. szám
260 A kiállilásról. Meg kell adni, hogy a kiállításra arany idők járnak. Gazda, iparos ajkán örökös a panasz. Itt sok az eső, ott nagy a szárazság. A repcze kiveszett, a gabona megdőlt. A roczka megkergése- dik, az ökröknek fájós a patájok, a mangaliczának nincs piacza. De hát hogy is ne panaszkodnék a gazda, mikor az elemeken kívül, ellene támad a német, a franczia védvámjaival, és ijeszti Amerika, Australia, a Kongó vidék, a Csadtó környéke olcsó gabonájával, rengeteg lábas jószágával. Remegve tekint még a Számum járta Zakhárára is, hol a nyughatatlan franczia beltengert, vasutat tervei, a mely, félős, hamarább elkészül, mint az eger-nádasdi összekötő vasút, s a magyar gazda veszedelmére, rázuditja Európára a szűz afrikai Kánaán rizs, gabona tengerét. Mielőtt pedig ez a veszedelem bekövetkeznék, ott áll a Szápáry huszárja, és teremt oly sovány esztendőt a magtár számára, a milyennél különbet a Zakhára minden tevefojtó Számumja se tudna produkálni. De azért a kiállítást csak megtekintjük. Meg bizony! És hazafias érzéssel szedi össze a láda fiából a rejtegetett öreg bankókat, s apraját nagyját összeszedve, ezrivel indűl Budapestre, kiállítás-látóba. így tesz az iparos, igy a tanár, a községi jegyző s az egész ország minden jóra való polgára. A ki még itt nem járt, annak talán elkél egy két jó tanács. Első, hogy az elszállásolást legjobb a jó szerencsére hagyni. A szállodák méregdrágák, magán-lakások is vannak nagy áron, de egyremásra ágyonként 1 írtért ezrivel kapható a magánlakás. A kiállításon Dobos vendéglője méregdrága, Polli és Dréher mérsékeltebb, a csárdák a legolcsóbbak. A kiállítási emléktárgyak árulói közt nagyon sok a szédelgő, kik hitványságokat túlesigázott áron adnak. Különösen vigyáznunk kell, a nemzetközi találmányok csarnokában. Az a tű- fűző, kés- köszörű, burgonya-hántó stb. évtizedek óta járja már az országos vásárokat, csakhogy ott lényegesen olcsóbbak. Van ott különösen egy arany szálból filigrán ékszereket gyártó bécsi czég, mely arczátlanúl nagy perezentre dolgozik. Ez nem a gyártmányait megismertetni, hanem tisztán baleket fogni jött ide. Bécsben az Österreichisches Múzeumban rendezett időszakos ipar- kiállitáson tegnap előtt szintén láttam a szemre tetszős, de különben egészen értéktelen gyártmányait, csakhogy nálunk minden darabja 80 — 100°/0-tel drágább. A czukrász, a pozsonyi kétszer- sültes ugyan ezt az elvet követik. Pozsonyból nem rég hoztam mutatóba igazi pozsonyi kalácsot, mely hasonlíthatatlanűl jobb is, két annyi is, mégis felényi az ára. De nehogy valaki kiállítási czukorkákat vigyen haza kedves meglepetésül, mert ezeknél undorítóbb ízű, gyomorrontóbb valamit képzelni sem tudok. Finom szalon-czukorja Budapesten csak Kugler és Kehrernek van, után- nok következik mindjárt Vikus és Koob Géza, ez utóbbi jó és mégis nagyon olcsó. A kiállításon még a bor is lényegesen dráAz „EGER“ tárczája. Vasúti kaland. Hackländer beszélye. (Vége.) „Tehát foglya vagyok uram?“ „Majdnem úgy látszik.“ „És ezután mit akar ön velem tenni?“ „Az egészen öntől függ, kedves úr, — ha megnyugszik ezen önre nézve mindenesetre szomorú kényszerűségben, és engem saját jószántából és illedelmesen követni fog, akkor egyenesen a rendőrfőnök úrhoz vezetem önt; de ha jobban tetszik, vagy szükségesnek találja előbb talán méltó haragjának szabad folyást engedni, akkor igen szívesen magára hagyom önt néhány óráig e szobában.“ „Az erőszak ellen semmit sem tehetek,“ mondá a fiatal ember fogcsikorgatva, „de ne gondolja ön, rendőrbiztos úr,“ folytatá mély lélekzetet véve és kezeit görcsösen ökölbe szorítva, „hogy úgy bánhatik velem, mint valami iskolás gyermekkel, és legyen meggyőződve, hogy önt és az ön rendőrfőnökét számadásra fogom venni.“ A nyájas hivatalnok vállait vonogatá, és areza oly kifeje- zésü volt, melyben világosan lehetett olvasni, hogy a számadásra vonással való fenyegetés nem nagy benyomást tett rá. „Nem, ez hallatlan, — ez vérlázitó!“ kiabált a fiatal utas a gább. így Saxlehner nyíltan hirdeti, hogy minden palaczk bora 20%-tel olcsóbb a városban. És ez a helyes dolog. A legiszonyúbb minden kiállítási kotyvalék közt az a rántott leves-kivonat, a melyet az iparcsarnokban vesztegetnek adagonként 10 krért. Pedig ennek ezrivel lépre mennek, de hogy is ne, mikor a 10 kros csomaghoz nem kell csak egy liter forró viz, s tetszés szerint azonnal készen van a legkitűnőbb borsó-, lencse-, bab-, vadpüré moslék. A hizó talán be is veszi, de az emberi gyomorhoz szoktatóúl bosnyák hadjárat szükséges elejbe. A bosnyák ékszerek, papucsok, narghilék, mákony-pipák s ezer más Cseh földön gyártott keleti iparczikk nagy elő vigyázattal fogadható. A legtöbbjük fakovát sem ér, és még talán a Bar- numiádáiról hires Kertész-czégnél is különb dolgokat kaphatnánk. Azok a sémita jellegű bosnyák asszonyok, kik oly hamisítatlan kiejtéssel használják a lerchenfeldi műkifejezéseket, nem kevésbbé talmi odaliszkok, mint a mennyire talmiak piasterekből és dinárokból összefűzött nyaklánczaik. Ma legérdekesebb, bár nem valami nagyon számba vehető az antropologiai kiállítás. A népmozgalomról készült grafikus táblái sok nézőt lekötnek. Kiki nagy érdeklődéssel keresi rajtuk, hogy vájjon a maga megyéjében, vagy városában az erősebb, vagy a szép nem van-e túlsúlyban. Nyugodtan lehetnek. A ki csak feleséget keres, és nem hozományt, valamennyien megtalálhatják életük párját. Sokkal inkább megriadhatnak egypáran a születéseket és halálozásokat mutató táblánál, hol a fekete oszlop nem egy törvényhatóságban fölébe emelkedik a vörösnek. Itt gyökeres reform, gyors segítség szükséges. E táblák a lépcsőházban vannak elhelyezve. Az emeletben fogadnak a csontvázak, koponyák, fösz- öntvények. Hozzáértőknek megbecsülhetetlen, laikusoknak érdekes, nőknek, gyenge idegzetűeknek borzasztó e terem, hol a holtak nyugalmas sírhelyüket elhagyva tesznek bizonyságot a tudomány óriási haladása mellett. Az a termetes gyáros, kinek czu- kor-kiállitása az iparcsarnok egyik méltó díszét képezi, megvetéssel nézi végig a Kada halomból került kún csontvázak szekrényeit. És igaza van. Az egész gyűjtemény alig volna elég egy mázsa fehérczukor finomítására. A zene-csarnokban évezredes csontvázak, az iparcsarnok előtt százados virág költik fel a közérdeklődést. Ott áll nagy darázskőhalom ormán a hatalmas agavé, melynek kebeléből háznyi magasságra nyúlik ki a karos gyertyatartószerű zöld bimbókkal teljes virágszál. E ritka virágnak, különösen az esteli corso alkalmával, mindig sok a nézője. Virágzása alig pár órára terjedő, s igy nem csuda, hogy annyian lesik vágyó szemekkel az első bimbó kipattanását. Erdélyi Béla. szobában sebes léptekkel fel- alá járva, „az ő szemei előtt elfogatni, — ó, ő engem kétes hírű embernek, a legnagyobb semmirekellőnek fog tartani. Uram, ön égbekiáltó igazságtalanságot követett el rajtam, — ön oly erőszakosan bánik velem, melyért az ön helyében nem mernék felelősséget vállalni!“ „Én részemről a legnagyobb örömmel vállalom el, és minthogy úgy látom, ön még egy pár óráig magában kiván maradni, hogy csillapúljon — nem akarom önt abban akadályozni.“ A rendőrbiztos el akarta hagyni a szobát. De a fiatal ember erőt vett magán, amennyire lehetett, és mély sóhajjal mondá: „Azt épen nem kívánom, hogy magamban maradjak, hatalmában vagyok önnek, vezessen, ahová akar.“ „Ezt igen bölcsen határozta ön; — a podgyászjegy bizonyosan önnél van ?“ „íme, itt van.“ „Talán kézi-podgyászt is hagyott a kocsiban ?“ „Igen, egy második osztályú félcoupé jobb szögletében, — ó Istenem! egy óra előtt ki gondolta volna ezt!“ „Ön tehát követni fog engem illedelmesen, minden feltűnés nélkül ?“ „Hiszen kénytelen vagyok, — de megálljunk, — egy jó gondolatom jött! Ha találok itt valakit, ki engem és családomat ismeri, ki kész érettem minden kívánható kezességet vállalni, — “ „Ezen esetben,“ válaszolt a rendőrbiztos hitetlen mosolylyal és szemeit élesen és sebesen mint a villám jártatta végig a fiatal ember alakján és arczán, — „ez esetben, igen, — de ily eset nem gondolható.“ „Ó, nagyon is gondolható,“ felelt élénken a fiatal ember, „mindenesetre találok valakit, ki azonosságomat bebizonyítja, mert
