Eger - hetilap, 1885

1885-08-03 / 32. szám

261 Megyei élet. Heves vármegyének f. é. jul. hó 27-én s következő napjain, Beöthy Lajos főispán elnöklete, s nagy számú bizotts. tagok rész- véte mellett tartott rendes évnegyedes közgyűlésén a következő fontosabb ügyek nyertek elintézést. I. Az alispáni jelentésből a megye közönsége örvendetes tudomásul vette a m. kir. igazságügyminister f. é. jun. 29-ről kelt abbeli rendeletét, mely szerint az újonnan szervezendő 10 kir. járás- bíróság székhelyeit és területeit akkép állapította meg, hogy azok egyike Tiszafüred székhelylyel, és a mostani tisza­füredi szolgabirói járás területével az egri kir. tör­vényszék kerületébe essék; örvendetesen vette tudomásul egyszer­smind Tiszafüred község képviselő testületének a megye közönségé­hez benyújtott, s a megyének ezen ügy körül 12 év óta kifejtett fáradozásaiért háláját kifejező köszönő iratát. Végül a megyebi­zottság a m. kir. igazságügyminiszterhez, ez ügyben a megye régi óhajtását teljesítő rendeletért köszönő feliratot intéz. II. Az üresedésben levő tiszafüredi segédszolgabirói tiszt választás utján való betöltése czéljából a kijelölő bizottság tag­jaiul megválasztattak: Csiky Sándor, Fiilöp József, Isaák István; a főispán által meghivattak: Zsendovics József, Szederkényi Nán­dor, Gáspárdy Géza. III. A jövő évnegyedes rend, megyebizottsági közgyűlés nap­jaiul f. é. okt. hó 26-ik s következő napjai tűzettek ki. IV. A levéltár további rendezésére vonatkozó belügym. lei­rat tudomásul vétetik. Ami a további gondozásra nem érdemes és lomtárba helyezendő iratok értékesítését illeti, miután a megye közönsége kimondotta, hogy a lomtárba helyezett iiatok biztos helyen folyton-folyvást megtartandók és megőrzendők, s azok értékesítése, illetőleg makulatur-papir gyanánt való eladásának lehető káros következményeiért a felelősséget a megyebizottság magára nem vállalhatja annál inkább, mert egy ma egészen ha­szontalannak tartott skartéta is idővel egy vagy más tekintetben, ki tudja, mily becses irattá válhatik, — a megye közönsége a belügyminiszterhez ez értelemben föliratot intéz, hogy a lomtári iratok értékesítésére vonatkozó rendelete foganatosításától a me­gyét mentse föl. V. A megyei tisztviselők helyettesítéséről szóló szabályren­deleti javaslat érdemleges tárgyalása a jövő évnegyedes közgyű­lésre, a nyugdíjintézetről szóló szabályrendeleti javaslat tárgyalása utánra halasztatik. VI. Beregmegye átirata folytán, a megye közönsége, a közigazg. szakosztály véleményes jelentése alapján úgy a bereg­megye i, valamint a sárosmegyei magyar közművelő- egyletek részére, a nemesi pénztár kamatjövedelmeiből 50—50 frtot szavaz meg. elfogatásom oka csak személycsere lehet, — találni fogok vala­kit, ki érettem kezeskedik.“ „Annak igen tiszteletreméltó egyénnek kellene lennie.“ „Ah, tudom már, ki fog érettem kezeskedni, — ismeri ön Simon urat, a „Négy évszakához czimzett szálloda tulajdonosát ?“ „Igen jól,“ mosolygott a rendőrbiztos, „és azon előttem hi­hetetlennek látszó esetben, ha Simon úr kezességet vállal önért, vagy ha ő személyesen ismeri önt, ha meg van győződve, hogy ön valóban . . . .“ „Stollberg Ödön majnai Frankfurtból, . .“ „Igen, — hogy ön valóban ezen Stollberg Ödön, akkor egy pillanatig sem haboznám önt Simon úr kitűnő ótalma alatt hagy­ni, s még ezenfelül öntől bocsánatot kérni.“ „Jól van, kérem, hajtassunk a „Négy évszakához.“ „Nem akarom a kérését megtagadni, bár meg vagyok győ­ződve, hogy hasztalan kerülést teszünk.“ „De mondja meg kérem az égre, ha én nem Stollberg Ödön vagyok majnai Frankfurtból, ki vagyok hát akkor ?“ „Ön azon úr, ki ama hölgy gyei utazik.“ „Imeri ön ama hölgyet ?“ „Nem. A hölgy ránk nézve közönyös.“ „És az úr ?“ „Az úr ?“ válaszolt a rendőrbiztos sajátságos, igen nyájas mosolylyal, „azon úr ama hölgygyei utazik, világos-szürke felöl­tönyt és vörös sliawlt visel, melynek végét szokása a jobb váll­ra vetni.“ „Ezer ördög, most kezdek tisztán látni! Én, ki azt hittem, hogy a leggyönyörűbb kalandra találtam, annak végén a rendőr­VII. Győrmegye alispánjának megkeresése folytán, a megye közönsége a Kisfaludy Károlynak Győrött emelendő emlékszobor tőkéjének gyarapítására a nemesi pénztár kamatjövedelmeiből 50 frtot szavaz meg. Mindeme megszavazott adományok folyóvá tehe­tőse végett a m. kir. belügyminisztériumhoz fölirat intéztetik. VIII. A kandidáló bizottság a t.-füredi járás segédszolgabi­rói hivatalára kijelöli: ifj. Széky Péter helyettes szolgabirót, Gál Béla, Kékesy Dezső, Loór Gyula közig, gyakornokokat; kik közöl Gál Béla és Loór Gyula magukat kihagyatni kérvén, maradt két jelölt: ifj. Széky Péter és Kékesy Dezső. Húszán név­szerinti szavazást kérvén, a szavazatszedő küldöttségbe kinevez­tetnek : Kaszap Bertalan alispán elnök, Fülöp József, Csiky Sán­dor, Rády Endre, Graefl Jenő, Fáy László, Vavrik Endre. A sza­vazás eredményéről a küldöttség elnöke által tett jelentés folytán Kékesy Dezső a tiszafüredi járás segédszolgabirájává szava­zattöbbséggel megválasztottnak kijelentetik, s a hivatalos esküt azonnal leteszi. IX. A bátonyi választó kerületben f. é. máj. hó 28-án megye- bizottsági taggá megválasztott Kemény Alajos m. kir. adó­felügyelő megválasztása igazoltatik. Különfélék. — Arany menyegzőt ült Darócz sárosmegyei községben a na­pokban Szmrecsányi Ödön érdemekben megőszült földbirtokos és neje szül. b. Berzeviczy Mária úrnő. A megható ünnepély családi körben folyt le. A lakodalmas menet, mely a jubiláló pár gyer­mekeiből és unokáiból hosszú sort képezett, ugyanabba az ódon templomba ment, hol félszázaddal ezelőtt az öreg pár megeskü­dött. A környék népe az utczán üdvözölte az ősz házaspárt. A misét a jubilálok fiai, Szmrecsányi Pál czim. kanonok és Szmre- csányí Lajos mondták, az unokák pedig magyar egyházi énekeket énekeltek. A templomból hazatérve, az ősz pár legifjabb leánya Riza k. a. kérte áldásukat Szinnyei Józseffel leendő eljegyzéséhez ; majd a gyermekek és unokák adták át ajándékaikat. Üdvözlő sür­gönyök és levelek nagy számmal érkeztek, köztük egy Samassa egri érsek ő exja is. Délután a falu népét vendégelték meg, este pe­dig a vig táncz és élőképek bemutatása fejezte be az örömnapot. A társaság közt voltak a már említetteken kívül: Berzeviczy Tivadar kir. tanácsos és tanfelügyelő, Berzeviczy Albert miniszteri tanácsos, Berzeviczy Egyed kamarás, leányával Lujzával, Szmre­csányi László kassai kir. közjegyző nejével szül. Elek Ida úrnő­vel és gyermekeivel Mártkával, Gézával és Ödönnel, Szmrecsányi Jenő nejevei és leánykájával, Szmrecsányi Károly honvédszáza­dos, Szmrecsányi József ügyvéd, Szmrecsányi Antal jogász, Szmre­csányi Emma k. a. stb. Ebéd alatt először Szmrecsányi Pál ka­ség kezébe jutok, — de jőjön kérem a „Négy évszakához, — jőjön oly gyorsan, amint csak mehetünk.“ Elhagyták az indóházi szobát, éspedig ketten, de magát az indóházat már hárman; mert a termetes rendőr is követte őket, és a már készen álló kocsi bakjára ült. Aztán egy mellékútra tértek, az épület homlokzata előtt, hol a főbejárat és az étterem voltak, elhajtatván. — — — — — Csalódás volt-e, — vagy meg volt-e vakít­va fiatal emberünk a gázvilág fényétől, — vagy valóban ő, Po- taskv Matild grófnő volt-e, ki ott állt főn, az oszlopzatnál, mel­lette a nagy csíkos szörnyeteg, nevetgélve és csevegve a grófnő­vel. — igen, ő volt, — ők voltak mindketten, és a fiatal ember­nek úgy tetszett, mintha a grófnő az elrobogó kocsit nézné. Nem, ez már mégis sok volt; a fiatal ember érezte, hogy oda kell mennie, számolnia kell a grófnővel és a nagy csíkossal. És minthogy Stollberg úr hirtelen szokta magát elhatározni, s határozatát késedelem nélkül végrehajtani, sebesen kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy kiugorjék. De azon pillanatban egy erős kéz által érezte gallérát megragadtatni, és hallotta a rendőrbiztos szavát, ki azonban nem oly nyájas és jóakaró hangon, mint előbb, mondotta: „Uram. hagyjon fel ostobaságaival. Ön megígérte ne­kem, hogy nyugodtan és illedelmesen fogja magát viselni, én hit­tem önnek, s ön csupamerő hálából meg akar tőlem szökni.“ „Uram, — nekem nincs okom megszökni!“ „Uram, — mérsékelje magát, vagy megállittatom a kocsit és vasra verem.“ „Engem vasra ver ?“ „Igen, mert szökni akar.“ *

Next

/
Oldalképek
Tartalom