Eger - hetilap, 1885
1885-07-28 / 31. szám
XXIV. év-folyam. 31. szám. 1885. julius 28-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 ,, Hirdetésekért minden 3 hasa hozott petit sorhely után 6, béiyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapitvánvi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az „egri dalkör“ Párádon. Az „egri dalkör“ — mint e lapok előbbi számában jelezve volt, — múlt vasárnap f. hó 26-án, a parádi timsós-fürdő helyiségében, saját pénzalapja javára, fényesen sükerült hangversenyt tartott. A hangversenyt megelőző szombaton tartották az itt szokásos „Anna-bált,“ mely azonban, daczára a hozzákötött szép reményeknek, — az előző évekhez képest ez idén kevésbbé sükerült. Lehet, hogy a beállott kellemetlen idő is akadályozta a bálra készülő környékbeliek részvételét. Annál látogatottabb volt más nap estve az egri dalkör hangversenye, mely iránt az érdeklődés nemcsak a fürdővendégek körében a legélénkebben nyilvánult, de amelynek hire a környékről is igen szép és elegáns közönséget vonzott a fürdő helyiség nagy termébe, anyira, hogy az alig volt képes a résztvevőket magába fogadni. Ez elite-közönség díszét, koronáját az épen Párádon időző gr. Károlyi-család képezte, melynek — mint biztos forrásból tudjuk, — több tagja már korábban elhagyandó volt a vidéket, de az „egri dalkör hangversenye“ iránt valóban hálára kötelező figyelem tartóztatta őket még ez alkalomra vissza. E közönség élén utt láttuk özv. gr. Károlyi György né sz. Zichy Kar öli n úrnő ő exját; gr. Károlyi Gyula és neje: sz. gr. Pálffy Geraldine, gr. Károlyi Pista és neje: gr. Csekonics Margit ő mlgaikat, valamint az utóbbi grófi család sarjait: Melindát és Györgyöt, kik a hangversenyen kezdettől végig jelenvoltak, s kik közöl gr. Károly i-Pálffy Geraldine úrnő ő mlga még ama kitűnő kegyessége által is örök hálára kötelezte a dalkört, hogy saját remek zongoráját kegyeskedett a hangversenyre nagylelküleg átengedni. A hangverseny választékosán összeállított műsorának minden számát tapsviharral, s élénk ovácziókkal fogadta ugyan a közönség; mindazáltal különösen Huber K, „Talpra magyar“ ez. versenymüve nyerte meg a hallgatóság s főleg első sorban özv gr. Károlyi Györgyné ő exja magas tetszését, kinek lelkes és lelkesítő tapsai kisérték a mesteri dalmű minden egyes részletét. Az egri dalkör által ismert szabatossággal, s lelkesedéssel előadott négyesdalok közeit Beit er József bpesti hegedűművész élvezetes és általános tetszéssel fogadott játéka, és Gib ara E. egri zongoramestertől eljátszott egy pár zongora-piéce egészítették ki, s tették változatosabbakká. A hangversenyt kedélyes estebéd követte, melyen D á n y i József, a gr. Károlyi-féle uradalmak jószágkórmányzója, poharat emelve, úgy a grófi család, valamint tiszttársai nevében is élteié az egri dalkört, a valódi szellemi élvezetért, melyben ez estén a közönséget részesité, s egyszersmind kijelentve, hogy az egri dalkör úgy az uradalom-, mint a fürdő-közönségnek minden alkalommal a legszívesebben látott vendége leend, — fölkérte a dalkört jövőre évenkint hasonló kellemes és élvezetes hangversenyek rendezésére; — mely pohárköszöntőre dr. Danilovich Pál, mint az egri dalkör elnöke, ennek nevében válaszolva, a nemeslelkü grófi családra, és a kitűnő urad. tisztikarra emelte poharát. Szavait szűnni nem akaró taps, lelkes éljenzés, és a dalkör háromszoros „toasztja“ követte. A vendégek óhaja iránti figyelem s előzékenységből a dalkör még néhány kedélyes dal eléadásával fűszerezte az estebéd élveit, melyekhez Egerlandné assz. ízletes konyhája, s az urad. pincze kitűnő borai is nem kis mértékben járultak. E hatás alatt kiáltott íöl mellettünk egy — különben szakértő — lelkes hallgató: „Lelkemből örvendek, ho gy megyénk székvárosának ily kitűnő dalköre van.“ Az estebédet fesztelen, s igen kedélyes tánczmulatság követte, a pásztói nemzeti banda zenéje mellett, melyen a fürdő közönség s a vidék szépei közöl körülbelül 54-en vettek részt. A tánczestélykén részt vettek soraiból, — amennyire tájékozódha- tásunk engedte — a következő urhölgyeket jegyeztük fel: Georgovics Pálné (Aradról), Hole zvart Ferenczné leányával: Irénnel, Horváth Lászlóné leányával: Ilonkával (Homokterennéről), Ivády Béláné, lányával: Ivády Ilonkával (Budapestről), Jámborné leán}rával: Jámbor Hedviggel (Becskiől), Kégl Györgyné, leányai- val: Paula és Ellával (Csalóról -- Fehérmegye — ), Kerekes An- talné (Mező-Csáth), Keszlerfy Jánosné (Budapest), Kolossy Gá- borné, leányával : Margittal (Homok-Tereiméről), Kosaczky fő- mérnökné (Szabadkáról), Kozsik Lajosné és leánya: Anna (Párád), Körmendy Imréné (Budapest), Losteiner Károlyné, leányával Idával (Kompolt), Lővenberg Hermin (Derecskéről), Millassevics Jánosné, leányával, Margittal (Zomborról), Márkus Gyulátié (Párád), Markovicsné-Simáczius Piroska (Gyöngyösről). Ortutay Béláné, (Aradról), Petravics Bertalanná (Eger), Pliezner Anna (Kún-Sz.- Miklósról), Posgay Margit (Eger), Prikkel Ferenczné (Kecskemét), Simáczius Andorné (Eger), Sir Lajosné (Eger), Staud Ilona (Eger), Zsinger Mihályné (Budapest), stb. — A táncz fürdői jókedvvel éjfél után 2 óráig tartott, mikor aztán a fesztelen mulatság végét érte. — A hangverseny bevétele 182 frt. Tűzoltóinkról. Lapunk múlt számának zártakor vettük az alább következő czikket, melynek, az ügy érdekében, szívesen adunk tért, azon kijelentéssel azonban, hogy a t. czikkiró ur nézeteit s Ítéletét sok részben tulszigoruaknak tartjuk. „Midőn az „egri önkéntes tűzoltó egyletének közelebbről a piacztéren tartott diszgyakorlatát szemlélni szerencsénk volt, őszinte örömmel tapasztaltuk az egyleti tagok összevágó működésében, az alapos kiképeztetést, az ügy iránti odaadó lelkesedést; a tűzoltó szerek jó karban tartását, s azok gyors, correct s összevágó munkálkodását, s ahhoz értő, helyes kezelését. Örömmel láttuk egyszersmind a jelenvolt szép számú közönség arczán a megnyugvást azon tudatban, hogy ily önfeláldozó, gyakorlott, derék testület őrködik élete s vagyona fölött. És mégis ... a legutóbbi Széchenyi-utczai tűzeset alkalmával az oltás körül, tűzoltóságunk részéről, oly hibákat kelle constatáluunk, melyeket ignorálni s szó nélkül hagyni, részünkről nemcsak hanyagságnak, de vétkes mulasztásnak tartanók. Nevezetesen : Az oltásnál először is hiányzott, ami — bizonyára mindenki be fogja ismerni, — a legfőbb dolog oly helyzetben, hol a népség legnagyobb része fejét veszti, — hiányzott az egységes vezénylet s az egybevágó működés. Láttunk egy tűzoltót, aki egész izgatottsággal vágta csákányát egy távulabb eső s biztonságban levő ház födelébe; s arról néhány zsindelyt leszaggatva, miután látta, hogy semmire sem megy, nagy kimerültén leült, s bambán tekintett a semmiségbe. Nagy hiba, hogy a főparancsnokság részéről sem kellő erélyt, sem a helyzetnek alapos és gyors áttekintését nem volt alkalmunk tapasztalni. Ez az oka aztán, hogy a tűz-terep kellő áttekintésének hiányában figyelmen kívül hagyták a Báczféle ház udvarának há- tulsó részében levő k u t a t, mely — földalatti patak folyván
