Eger - hetilap, 1885
1885-07-28 / 31. szám
252 rajta keresztül, — folyvást elegendő mennyiségű vizet szolgáltatott volna, a belé helyezett hydrophor segítségével, az oltás számára ; mert az égő ház daczára, a nagy hőséget, egy kis türelemmel, bizonyosan ki lehetett ott állani, amint azt többen ki is állották. Aztán — nézetünk szerint — a nagy toló-létrának nemcsak akkor lehet és kell hasznát venni, ha esetleg a lyceum, vagy a nagy templom ég. Ez alkalommal is jó és hasznos szolgálatot tehet vala az, ha a Czettnerféle ház mellett fölállítva, azt egy tömlővel uralja. Ez esetben a Czettnerháznak soha sem lett volna szabad leégnie, mert sokkal könnyebb a tüzet eloltani, mikor még csak kigyult, mint mikor már úgyszólván a egész tető lángban áll. Tudvalevő dolog, hogy a vész helyéhez közel volt a tűzoltók őrtanyája, s itt a nagy szerkocsi, telve kampókkal, csebrekkel, létrákkal. S ennek daczára mégis a tűzoltóknak egyetlen egy lét r áj ok sem volt a vész helyén. Igaz, hogy a vészkörnyékbeli házakból sok lajtorja kerülközött, de még sem volt elegendő. Kinek hibája ez ? A fizetett őrparancsnoké, vagy a főparancsnokságé ? . . Végre nyíltan ki kell jelentenünk, hogy tűzoltóink a tűz lokalizálásához vagy teljességgel nem értenek; vagy ez alkalommal azt, gondatlanságuk folytán, teljesen elhanyagolták. Nem abban áll a tűzoltás feladata, hogy egy egészen lángban álló házat iparkodjunk oltani, mely úgy is le fog égni, hacsak akkora víztömeget nem bocsátunk rá, hogy az az egész házat elárassza; hanem főkép abban, hogy a szomszéd-házakat mentsük meg a veszélytől. Neki menni az égő háznak, s a szomszéd-házakat ki- gyuladni engedni: — ehhez nem kell tűzoltó-testület, — ehhez elég a föld népe is. De nem is a tűzoltóknak rójuk fel e hibás mulasztást, hanem a vezetőknek, kik fejvesztve futkostak ide s tova, de egy egészséges mentő eszméjük, vagy intézkedésük sem volt. A t. tűzoltó főparancsnok úr legelső teendőjének tartja, hogy, midőn a vész színhelyére korán vagy későn megérkezik, mindenekelőtt nagy kommandó-szóval elparancsolja onnét a jelenlevőket. Pedig hát azok inkább segítenének, semmint ártanának, mert a tűzoltók szakadatlanul nem képesek a szivatyút huzni, s erre nagyon jó szolgálatot tennének az elzavart emberek. Később meg oda kergetik, sőt galléruknál fogva czepelik őket a rendőrök a szi- vatyut huzni. Hol itt a következetesség ? Hogyha kellő erélylyel s szakértelemmel történik az oltás : a Czettnerféle háznak nem lett volna szabad leégni soha. Meggyőződésünk szerint az egri önk. tűzoltó egyletnek oly reformokra van szüksége, melyek okvetetlenül megkívántainak arra, hogy egyletünk magasztos feladatának kifogástalanul megfelelhessen. E reformokat, nagyjából, a következő főbb vonásokban terjesztjük, megszivlelés végett, az érdeklettek elé: Az „EGER“ tárczája. Nyugat felé. (Levél a Szerkesztőhöz.) Tisztelt Szerk. ur! Legutóbbi száma lapjának igazán megdöbbentett. ügy jártam, mint az egyszeri huszár, ki először látott életében porosz huszárt. Tanakodni kezdett, hogy ha az huszár, hát akkor ő micsoda, vagy ha az is huszár, akkor melyik a másik. A mint b. lapját kezem közé vettem, legelőször is e névvel találkoztam: Szentgáli. Az igaz, hogy nem csak egy — hogy is mondjam — ember neve — — ugyanaz, de mégis, furcsa dologi ez. Néztem, mit ir. „Kelet felé.“ No ez már megnyugtatott. Én nyugat felé mentem. Tehát nem én vagyok az. Nézzük csak, mit ir. Hm, hm. Jól mondja egy helyen: idealistának tartanak. Biz annak. Hogy lehet ily melegben úgy lelkesülni, hogy a déli órákban, künn a szabadban, egy fiatal házaspárnak tartson valaki a szabadságról előadást! Hisz még gondolatnak is izzasztó! (Jaj, hol egy legyező! Az Orient szálló előtt vettem egyet 12 krért, — akkor, mikor a városligeti arénában az akro — — hogyan is van ? (segitseu szerk. ur, Komáromi Mariska sem tudta kimondani.) Megbocsásson t. Névrokon ur, de úgy látom, hogy mi nem igen illünk össze. Ön nagyon idealista, én meg meglehetős prózai ember vagyok. Vagy azt hiszi, hogy így jobb ? Ön képviseli a szellemet, s én a testet ? Jó; az igaz, hogy az ön szereplése szebb, de az enyém jobb, s ha ön meg 1) Oly főparancsnok, ki a tűzoltási szakma minden ágában teljes jártassággal, a vezetésben kellő gyakorlottsággal, s ehhez megfelelő erélylyel is bír egyszersmind. *) 2) Az alparancsnokok olyatén kiképeztetése, hogy esetleg, a főparancsnok megérkeztéig, a fővezényletet teljesíteni is hivatva legyenek. E czélból szakítani kell azon egyoldalúsággal, hogy az egyik alparancsnok szivatyus-, a másik pedig mászó-vezér, hanem mind a kettő mindkét irányban bírjon kellő qualifikáczióval, s ügyességgel. 3) Legkívánatosabb pedig azon aránytalanság kiegyenlítése, mely a szivatyús és a mászó tűzoltók száma között egyletünknél mutatkozik, mely szerint 35—40 szivatyus mellett alig van 8—10 mászó, — holott inkább megfordítva kellene az aránynak lenni, mert sokkal könnyebb a szivatyút le és fölszerelni, semmint egy vagy több kigyult házat eloltani s a tüzet lokalizálni. E czélból szükségesnek látszik, hogy az egylet kellő mennyiségű mászó szerelvényeket szerezzen be, s azokat akár részletfizetésre, akár csekély használati dij mellett szolgáltassa ki tagjainak, miután igen sokan azért nem lépnek a mászók csoportjába, mert szerelvényeik saját zsebökre való beszerzése érezhető költséggel jár, mig az általunk ajánlott módon könnyen lehetne a bajon segíteni, s a mászók számát a megkivántató arányban szaporítani. 4) Miután gyakori és alapos a panasz, hogy a főtemplomi toronyőr többnyire későn adja a veszélyjelzést, — ami való is, mert fújja ugyan óranegyedenkint szorgalmasan és pontosan a trombitáját, de negyedek közben aztán ki sem üti odújából a fejét, — azért az őrtanyán egy másik őrállomás lenne felállítandó. E czélra körülbelül minden megvan. Őrszolgálat az őrtanyán folyvást tartatik, csak a mászó torony lenne egy kissé magasabbra emelendő, s ugyanott egy őrállomási helyiség berendezendő, a szolgálatot teljesítő tűzoltó számára, akinek aztán a pontos és gyors vészjelzés is szigorú kötelességévé tétetnék. Ez eljárás, —• meg vagyunk győződve — sokkal czélhoz vezetőbb lenne, mint a mostani lanyha toronyőri intézmény. Röviden: alapos, szakszerű tanulmány, szorgalmas gyakorlat, kellő szakértelemmel párosult, erélyes és tapintatos vezérlet, ügyszeretet s ügybuzgalom, hazafiui önfeláldozó lelkesedés, tetterő s hideg vér ama kellékek, melyekkel birnia, s melyektől át kell hatva lennie a nemes és magasztos intézmény minden egyes tagjának, a főparancsnoktól a köztüzoltóig egyiránt, hogy hivatásának teljesen megfelelhessen, hogy közönségünk körében jogosan kivívja, s biztosítsa magának ama bizalmat, tiszteletet s pártolást, melynek hiányáról — a tapasztalásból meg vagyunk győződve, — önkéntes tűzoltó egyletünknek épen nincs oka panaszkodnia. Kele József. *) Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy önk. tűzoltó egyletünk jelenlegi főparancsnoka mindeme kellékekkel teljes mértékben bir. Szerk. van elégedve szerepével, én szintén. Tehát a viszontlátásra. Én erősen hiszem, hogy fogunk találkozni, akkor majd a diíferencziá- kat kiegyenlítjük, s akkor ami hiányzik nálam, ön szives lesz ahhoz juttatni, s a mi esetleg önnél fogyatékos, azt majd pótlom én, mert nekem feleslegesen elég az enyém. (Ugy-e Szerk. ur?) De a dologra. Szentgáli ur (Nr. 1.) Kelet felé utazik s onnét elég csinos kis tárczát ir (kiváncsi vagyok a folytatásra), bár sok olyat mond, mit elhagyhatott volna, és sokat elhagyott, mit elmondhatott volna. Például ? Oh kérem, „exempla sunt odiosa.“ Tehát, hogy visszatérjek, Szentgáli ur Kelet felé utazik, s egész N.-Váradig tett útjáról, érzelmei- s gondolatairól ir. Én Nyugat felé utazom, megpróbálom szintén papírra tenni élményeimet. (Kiváncsi rájok t. Szerk. ur?) Elindulásunk ideje egybevág. Én is éjjel hagytam el a „Blaumontagot és vásárt tartó várost, kisérve a vásáros- és agyonra mulatott népség éneke, kiabálása és egv kis gyönge verekedése által. Tenger nép a kasszánál. Egyik jobban kiabál, mint a másik, s kényszerítik a legvégsőig a pénztáros ur türelmét. Már a 2-ikat csengetik, sem jegyem, sem podgyászom feladva. Oh te csodás hatású álom! elmélkedtem álldogálva a kassza előtt, ha oly roppant nagy a te hatalmad, zárd le az előttem állók száját s szemét, hogy én is jussak egy kis zöld czédulához, melyért elvisznek Bpestig! És mi történt ?! A csodás hatású álom, kinek oly roppant nagy a hatalma, az előttem állók száját s szemét nem zárta le, de azért jutottam jegyhez s podgyászomat is feladhattam. Ideje volt. Harmadszor szólt az élesen hangzó csengő, mikor beléptem egy coupéba.