Eger - hetilap, 1885
1885-07-07 / 28. szám
231 nem vonul Kassára, mint más években, hanem Egerben fogja azokat végezni, és pedig ez évben 25 napig fognak tartani a gyakorlatok. — A postaintézetnél a minisztérium vasár és ünnepnapokon a hivatalos órákat megrövidítette, és pedig oly formán, hogy a szolgálat délelőtt 8—12-ig, délután 2—3-ig tart. — D. u. 2 —3-ig kiadatnak a hírlapok és a fiók bérlők levelezései, azontúl sem felvétel sem leadás, mert a hivatal zárva leend. — Kérelem. A jun. 21-iki jégvihar Mariasternben elpusztította a trappisták kolostorát, s veteményes kertjeikben és földjeiken minden termésűket letarolta, annyira, hogy ha adakozó kér. hívek nem segítenek, az atyák, valamint a gondozásuk alatt álló hetvenet haladó árvák a legnagyobb nyomornak s éhségnek néznek elé. A n g e 1 i c u s atya (Zafféry Károly), az ottani kolostor egyik tagja, adakozásra hívja fel a könyörületes kér. híveket, hazánkban, kérve: ne hagyják elpusztulni a kér. műveltségnek ez első és úgyszólván egyetlen támaszát Bosniában. Az adományok „P. Bonaventura Alt-Gradiska, Slavonia“ ez. a. küldendők. Áldo- zó-papok intentiót is vállalhatnak. — Jutalomjáték. — Orley Flóra-, a Krecsányiféle színtársulat operette primadonnájának jutalomjátéka csütörtökön, f. hó 9-én leend, mely alkalommal Szigethynek igen sükerült s rendkívül mulattató bohózatos, énekes vigjátéka: A csókon szerzett vőlegény“ kerül szilire. A t. művésznő jól iskolázott, kellemes csengésű, vonzó hangjával, élénk természetes és könnyed játékával, előkelő műveltségre valló szerény s kellemes megjelenésével, itteni rövid működése alatt már is annyira kivívta magának az osztatlan rokonszenvet, hogy jutalomjátékát talán nem is szükség müveit közönségünk pártoló figyelmébe tüzetesebben ajánlanunk. — Gyász. Maly Ferdinandné szül. Paulik Mária, f. 1-én, élete 65 évében hosszas szenvedés után elhunyt. Hűlt tetemei f. hó 3-án tétettek az örök nyugalom helyére. — Dedinai Dedinszky Gyula, f. hó 1-én, élete 60-ik, házassága 33-ik évében meghalt. Temetése Egerben, f. hó 3-án ment végbe. — Képviselöválasztók. Az 1886-ik évre érvénynyel bírandó országgyűlési képviselő-választók száma Eger városában a megejtett összeírás szerint, 1078, tehát az 1885-ik évinél 112 választóval kevesebb. Ez alkalommal felhívjuk az illetők figyelmét, hogy a kik netán a névjegyzékből tévesen elhagyattak volna, felszólalásaikat folyó hó 5-től 15-éig bezárólag a központi választmányhoz czimezve benyújthatják. — A szépészeti bizottság legközelébb javaslatba hozza, hogy a főtemplom és lyceum előtti téren lévő mostani korhadt fenyőfa kerítés elbontassák, és helyette egy csinos vas-sodrony korlát állíttassák, melynek értéke 150 frt. 65 krban van előirányozva; miért, de nekem úgy tetszik, mintha e kis várban, távol a világtól, valamely boldog szerelmes pár laknék, és szinte látom őket képzeletben, hogyan ülnek, kéz kézben az ablak mellett, és el- zártkozottságukban boldogan, hogyan tekintenek a távolban elrohanó vaspálya-vonatok után.“ „De nem találná ön unalmasnak, ha e szerelmes pár kéz kézben egész nap az ablaknál ülne?“ „No egy kis félbenszakitással, — hiszen csak lesz más dolguk is.“ — — —-------— — — „Ez már mégis csak nagyon h osszú állomás,“ monda a fiatal hölgy, miután egy kis ideig hallgatott és szögletében hátradőlt. „Ah, bár szabad volna nekem legkevésbbé sem sajnálkoznom e fölött,“ adá feleletül Stollberg úr, valahányszor a fütyülést hallom e közbeeső állomásokon, mindig attól félek, hogy már Münchenben vagyunk.“ „Ne féljen tőle, — még alig megyünk egy negyedórája,“ mondá a szép hölgy, szivarának tüzénél egy kis órát nézvén meg, mely nehéz lánczon függött nyakán. „Ha tehát megérkezünk, méltóságos grófnő, szabad azzal kecsegtetnem magamat, hogy lovagjának fogad?“ „Mindenesetre, — de tegye meg nekem azt a szívességet, és ne mondja mindig „méltóságos grófnő,“ az oly borzasztó unalmasan hangzik,“ — e szavaknál kifejezésteli tekintetet vetett a fiatal emberre, — „oly szertartásosan,“ tévé hozzá lélekzetet véve, és ha már a sors, vagy ha úgy akarja, a véletlen bizonyos viszonyba hozott minket egymással, tegyük túl magunkat a túlságos formaságokon is, — ha ugyan ön is úgy akarja.“ most a képviselő testülettől függ, hogy e czélszerü javaslat foganatositta ssék. — Közvágóhíd. A városi közvágóhidnak szerződés szerint e hó végéig kell elkészítve lenni; hogy tehát jövőre a marhavágás és húsvizsgálat, a közegészségnek megfelelően és rendszeresen eszközöltethessék, a tanács által „marhavágási és husvizs- gálati szabályrendelet-tervezet,, készíttetett, mely elfogadás végett a legközelebbi képviselő testületi ülés elé fog terjesztetni; mint tudjuk, ezen tervezetben — szerintünk igen helyesen — kötelezőleg ki van mondva, hogy a szarvasmarha, borjú és juh kizárólag a közvágóhídon vágatható. — Jégeső, zápor, vihar pusztítja dúlja nap nap után vidékünket. Több, mint egy hét óta alig múlik el nap, hogy fenyegető felhők ne tornyosulnának szemhatárunkon. A jun. 28-iki irtózatos jégeső kiszámíthatatlan károkat okozott. A kerecsendi szőlőket s szántóföldeket tökéletesen elpusztította, a maklár-nagytá- lyai határt tönkre verte, s az egri szőlőkben is tetemes pusztításokat vitt végbe. Erre következett a jul. 2dki, órákig tartó, jéggel vegyes, iszonyú zápor, mely folytatta a megkezdett rombolást. — Szerkesztői nyilatkozat. Lapunk múlt számában Tariczky János és Gyalogay Gyula aláírással közölt tanítási értesítésnél Tariczky János úr neve tévedésből közöltetett, miért is felkért arra, hogy kinyilatkoztassuk . miszerint ó a szünidő alatt nem fog tanítani. — Multhó 24-én Noé Mátyás csendőr őrmester. Bodnár Károly őrsvezető, és Bujdosó György csendőr által megindított nyomozás folytán Heves, Borsod, Zemplén és Szabolcs megyékből eddigelé 18 lótolvaj fogatott el. Ezen lótolvaj banda által 2 év óta közel 200 drb ló lett ellopva. A tettesek a legközelebb elkövetett lopásokból 74 drbot beismertek, melyek közül Zemplén, Abauj, Szabolcs, Bihar, Ung és Beregmegyékből rövid idő alatt 31 drb ló, 3 kocsi, 5 pár lóra való szerszám kerittetett kézre. A nyomozás közben Megyaszón Oláh András orgazda az elkobzandó hamis lólevelek közé rejtett 6 lövetű forgópisztolyból előbb önmagára s mindjárt az őrsvezetőre egy egy lövést tett. A lövés az őrsvezető mellén volt jelsípot találta, s ezt összelapitva csak könyü sérülést okozott. A megkerített 31 drb ló közül még gazdátlan 3 drb a mezőkövesdi és 4 drb a tokaji elöljáróságnál van tartási használatra kiadva. — Pályázati hirdetmény. — Hevesmegye közönsége által a budapesti állami középipartanodánál alapított 200 forintos ösztöndíj, oly években midőn arra elfogadható pályázó nem jelentkezik, a 205./XVIII. 884. számú határozat folytán kétfelé osztva két 100—100 forintos házi-ipar tanműhelyi ösztöndíjjá vál- toztatik át. — Ehhez képest e két száz-száz forintos házi-ipar- tanműhelyi ösztöndíjra ezennel szintén pályázat nyittatik. Ez ösztöndíjra oly — akár a homonnai műfaragó szakiskolá„Hogy ne akarnám, de —“ „Mi az a „de,“ ami úgy kínozza önt?“ „Azt mégis csak tudnom kell, hogyan szólítsam kegyedet?“ „Nevezzen egyszerűen grófnőnek, vagy Matild grófnőnek, amint jobban tetszik.“ „Azt hiszem jobb lesz igy: Matild grófnő. Ó e névnek különös varázs hangzása van előttem.“ És Teli operából Melchthal dallamát kezdé dúdolni; „ó Matilda, ó Matilda!“ mire a szép nő magában mosolygott, s aztán mondá: „Valóban nagyszerű zenemű!“ „Igen,“ folytatá a fiatal ember meleg hangon, „és oly tisztán emberi a viszony a két szerelmes közt, a polgári származású Melchthal és Matild grófnő között.“ „Az operában csakugyan grófnő-e vájjon Matild? Azt hittem hogy nemes kisasszony.“ „Az is lehetséges,“ — viszonzá egy sóhaj kíséretében, „és ez valamint az operában, úgy a közéletben sem tesz nagy különbséget, — nemes kisasszony, vagy grófnő, oly mélység, melyet nem lehet átugorni.“ „Hid nélkül semmi esetre sem, kedves Stollberg úr,“ mondá a hölgy könnyedén odavetve, „de vannak emberek, kik elég bátrak ily hidat építeni.“ Mialatt a szép grófnő ezeket mondá, az ablakot kissé leeresztette s szivarát kidobta. Aztán finom zsebkendőjét ismételve ajkaihoz emelte, kis kézitáskájából egy narancsot vett ki, azt ügyesen meghámozta, széttördelte megkínálta vele szomszédját a legfesztelenebb módon hajolván felé, maga is evett a gyümölcsből s karjára támaszkodva ezen helyzetben maradt. (Folyt, köv.1
