Eger - hetilap, 1885

1885-07-07 / 28. szám

232 ba, akár az ungvári agyagipari szakiskolába, akár a késmárki műszővö szakiskolába fölvétetni kívánó — hevesmegyei ifjak pá­lyázhatnak : — 1) kik legalább 12 évesek s az elemi iskola 4 osztályát jó sükerrel elvégezték és erről iskolai bizonyítványt mu­tatnak fel, 2) előnyben részesülnek azok, kik a gymnasium, reál-, vagy polgári iskola nehány osztályába is jártak. — Kivételnek ezen szabály alól csak oly esetben van helye, ha a folyamodó felvételi vizsga által bebizonyítja, hogy magánúton megszerezte mindazon ismereteket, melyeket az elemi iskola 4 osztálya nyújt. — Keresztlevéllel, szegénységi és iskolai bizonyitványnyal fölsze­relt s bélyeggel ellátott pályázati kérvények a megyei irodába nyújtandók be folyó évi augusztus hó 15-éig. Kaszap, alispán. — Rendőri hírek. Antal Fúró Imre egri illetőségű. 48 éves földmives, ismeretes tolvaj, — ki lopásért már több Ízben bün­tetve volt, — f. hó 3-án Fekete Fran ziska lakására ment, on­nét egy kalapot csenvén, már elillanóban volt, midőn tetten éret­vén elfogatott, s a fény. törvényszékhez kisértetett. Színház. Kedd, jun. 30. Halmayné-Székely Emma assz. az egri közönség méltó kedvenczének jutalmául: „Mártha“ opera, Flotowtól. Hal may né, meglepőn elegáns és Ízletes toilletjeiben, szeretetreméltó megjelenésével, elpusztithatatlanul erős, üde, ki­tűnőn iskolázott s behízelgő hangjával, szokott bravourral, de — fokozatosan lankadó kedvvel adta a czimszerepet. Miért ? Hiszen zsúfolásig telt ház volt, s a hálás közönség, mindjárt első dalla­ma után, kitörő tapsokkal, gyönyörű bouquettal, csokrokkal, s ajándékkal tüntette ki a jutalmazottat; a társulat tagjai mindent elkövettek, hogy az erejüket túlhaladó feladatnak türhetőleg meg­feleljenek ; ensembléek, karok helylyel-közzel elég jól mentek ; Nyilas Ilon, ki nem csekély szerepét, mint mondják, csak pár nap alatt tanulta be, rokonszenves hangjával, tiszta intonatiójá- val, s correct énekével, méltán kelté fel bámulatunkat; Tiszai jól alakított, s jól énekelt, sőt Horváth is, a tenorista, ki csak­hamar elrekedt, igyekezett egy pár magas b-vel kiköszörülni a csorbát; és mégis ? . . . Hát bizony Plumqette szerepét Kovács Endre földink, a kolozsvári nemz. színház baritonistája, vállalta el — szívességből, amire Halmayné, ha nem mondta, bizonyosan gondolta, hogy „köszöni alássan az ilyen szívességet, de — mint erdélyiesen mondják, — nem ins tál többet belőle. Nem tudjuk, Kovács E. föl dinke t annyira elbizakodott á tette-é a hir, mely fölléptét megelőzte, vagy annyira fumigálta az egri müveit közönséget, hogy „szívességből“ nem átallott egy oly szerepben föllépni, melyből tisztességesen egy árva kukkot sem tudott. Hogy az ensembléekbeh, nagy bölcsen hallgatott, hogy a II felvonásbeli gyönyörű quartettet elrontotta; hogy a IV. felv. duettben Nyilas Ilont árván hagyta énekelni, s elbá­mészkodva csak néha m u k k a n t bele, akkor is roszul: ez mind hagyján. De hogy azt a közönséges bor dalt se tudta, amit ma még a suszterinasok is dúdolnak; ez már több a soknál. Való­ban sokszor nem tudtuk : csakugyan a kolozsvári nemz. színház baritonistája áll-é a színpadon, vagy valami esetlen kolompár­legénybe oltott statista? s boszankodjunk-e, vagy inkább neves­sünk ? — Ha Kovács E. urnák kedve szottyant magát „egri jó barátai“ előtt blamirozni: az az ő dolga; de ha ezzel azt akarta jelezni, hogy az egri müveit közönséget semmibe se veszi, ez el­len tiltakozunk, s kereken kijelentjük, hogy e fajta vendégsze­repléseiből mi sem instálunk többet. Szerda, juh 1. „Vasgyáros,“ Oliuet gyönyörű drámája. Claire nagyszabású szerepét Fodor Fruzina k. a. adta, gondos tanul­mánynyal, szép ügyekezettel. Tagadhatatlanul voltak egyes hatá­sos jelenetei, melyekben megkapón nyilatkozott a művészi talen­tum. De egészben véve a t. k. a. sokkal fiatalabb még, semhogy megdöbbentőbb indulatok kellő interpraetátiojára elég erős és gyakorlott organismussal rendelkezóék. — Derblayt Pál ff y ját­szotta. Ez egyik leghálásabb szerepe, melyben szép alkalma nyí­lik színi tehetségeit érvényesíteni. Krecsányiné (Athenais), Sipossné (Márkiné), Tiszay D. (Moulinet), Szabó (Bache- lin) szokott buzgalommal feleltek meg szerepeiknek. Völgyi Kati- cza (Susanne) első figyelemre méltóbb drámai debutje biztató síi­kért igér. Ha day (Oktáv), utolsó jelenetében a színész fölött uralkodóvá lett az ember. Annyira e 1 é r z é k e n y ü 11, hogy nem­csak a közönséget, de szinésztársait is szembetünőleg meghatotta. Kerekded előadás. Üres ház. Csütört. jul. 2. „Gáspár one“ Millöcker egyik legsükerül- tebb, kedves zenéjii operettje. Csak az I. felvonást hallottuk ; a többit csaknem teljesen elnyomta az égdörgés, s a folyton sza­kadó zápor zúgása, mely az előadást gyakran megzavarta, s úgy a szereplőket, mint a csekély számú közönséget is erősen lehan­golta annálinkább, mert a tetőzetről a színpadra s nézőtérre egy­aránt becsurgott a viz, jeleül, hogy a kátránypapir tetőboriték a beázás ellen nem sokat ér. Az általános nyomasztó hangulatot pár perezre fölviditotta az a komikus jelenet, midőn a nagy termé­szet viharába, a künn zúgó zápor morajába, a II. felvonásban, amint dukált, — a színpadi mennydörgés is belévegyűlt. Nyilas Ilona (Santa Croce grófnő) minden fölléptével uiabb ta­núságot teszen komoly törekvéseiről; hangja nem erős, de igen kellemes és behizelgö; biztosan intonál, s teljesen korrekt éneke melegségével kellemesen hat. Nyilas Ilona, H a d a y v a 1 (Erminio), ki ez estén oly praecisióval, annyi lágysággal énekelt, s oly ele- gantiával játszott, hogy méltó feltűnést keltett, az I. felv. gyö­nyörű duettjét oly szépen, s oly hatással énekelték, hogy „ annál sükerültebbet színkörünk deszkáin még alig hallottunk. Őr ley Flóra (Szóra) kedves, pajzán kis menyecske volt; szépen játszott, még szebben énekelt, s megérdemelte a tapsokat, és a — bou- quetet. Nyilasy (podesta), és Boránd (Sindulfo) kissé túloz­tak, de hát abban a keserves időben alig tehettek okosabbat, hogy a közönség kedélyét némileg fölviditsák. Péntek, jul. 3. „Az ember tragédiája' fényes kiállí­tással, fölemelt helyárakkal. Hegyessy Mari assz. (Éva), Pál- ffy (Adám), Hal may (Lucifer) szokott művészi ügyességgel töl­tötték be szerepeiket. Az előadás általán összevágó volt. A dísz­letek, a helyi körülményekhez képest, eléggé csinosak, s az igaz­gató ügyes rendező kezéről tanúskodtak. — Szombat, jul. 4. Ugyanaz. F. hó 5-én Vasárnap „Csicsóné“ népszínmű. Nyilas Ilon ismét újabb jelét adta mindinkább előre haladó színi tehetségé­nek. Szépen játszott, még szebben énekelt. — H a d a y r ó 1 ismét azt mondhatjuk, hogy a színész fölött uralkodóvá lett az ember. Boránd kitünően alakitott. Fodor Fruzina, Pálffy, Hal­ma y, Szabó A. Ny ilassy stb. összevágólag játszottak. Félig telt ház. Felelős szerkesztő: Sza/toó Ig'ZiáciZi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom