Eger - hetilap, 1885
1885-06-30 / 27. szám
XXIV. év-folyam. 27. szám. 1885. junius 30-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 trt — kr. Félévre . .2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért minden 3 hasa hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy. petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a. szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapitvánvi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük e f. jun. hó végével lejár, megrendeléseik idejekorán való megnjitására, nehogy a lap elküldése akadályozva legyen. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt. Félévre 2 „ 50 kr. Évnegyedre . . 1 „ 30 „ Egy hóra . — 45 n r> T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. A mátrai vasút. (II. közlemény.) Mi tagadás benne: az idő múlik, s most már ide s tova 35—36 éve annak, hogy közügyekkel, különösebben közgazdasági és közlekedési ügyekkel foglalkozom, s azok iránt folytonos figyelemmel és érdeklődéssel viseltetem. De azt is bölcsen tudja t. szerk. űr, hogy ugyanannyi ideje annak is, hogy e tekintetben leginkább szülő megyém hasonló ügyei iránt, amint isten tudnom és bírnom engedte, tettem, írtam, lendítettem is annyit, ameny- nyit és úgy, a hogy győződésem kívánta, s tehetségem engedte; s hozzá teszem, hogy még mai napig is éber érdeklődéssel viseltetem megyém, és különösen annak két tősgyökeres magyar, s általam nagyrabecsült városának sorsa és életkérdései iránt, s ez oknál fogva érzem magamat hivatva nézetemet és győződésemet a kérdésben forgó vasútra nézve is elmondani; azon vasútra nézve, mely legközelebb nyert az országgyűlésen eldöntést, még pedig, sajnos, Eger városának nem kis hátrányával, mellőzésével. Mi és ki, — vagy kik az okai annak, hogy ezúttal e mellőzés megtörtént, s történtek-e ezen dolog körül mulasztások, — amint azt Ivánka Imre orszgy. képviselőnek idézett szavai állítják, — vagy nem történtek ? az itt a kérdés. E kérdésekre nem terjeszkedném ki, ha az „Eger“ érdek- lett. czikke nem gyanúsít azzal, hogy mi Gyöngyösvidékiek e mel- lőztetést tán kárörvendő szemmel is nézzük, s hogy e mellőzte- tést Gyöngyös javára kiaknázni kívánjuk, s hogy e szándékok és e nézetek kútforrása Vámos-Györkön keresendő. A gyanúsítás soha sem volt szép, sem nemes fegyver; de hogy két élű fegyver, az ezen esetnél is ki fog azonnal tűnni, midőn fölszinre erőszakoltatik általa azon kérdés, hogy megtör- tént-e hát minden arra nézve, hogy Eger ne mellőztessék; s hogy ha nem történt meg minden, ki, vagy kik ennek okai? — Az „Eger“ érdeklett czikke, e mulasztásokra utalva, felénk pillantott, de úgy járt, — azt vagyok bátor hinni t. szerk. uram, hogy úgy járt, — mint ama hirhedett kancsal mészáros, ki midőn legényével a lebunkózandó ökröt tartatta, legénye ijedve azt kérdező tőle, hogy „ugyan oda üt-e majsztram ahová néz ?“ s azon választ kapta, hogy igenis oda, amire a legény eleresztette az ökör kötelékét mondván, hogy tartsa akkor az ökröt a aki akarja! — én nem tartom! Azt hiszem, hogy igy járt ama gyanúsító czikkecske írója is, hogy nem oda kancsalitott, de nem is azt találta, a mire czé- lozott, hanem találta azt, vagy azokat, a kik — esetleg — mulasztással vádolhatok Eger városának mellőztetése miatt. Hogy kik legyenek azok ? annak odiosus fölfedezését bízza t. szerk. űr másra. De annyit tanácsúi adhatnék, hogy ne bízza mi reánk, mert mi bizony kellemetlen felvilágosításokat adnánk arról, hogy hol kell keresni a kétségtelen mulasztásokat s az Eger városa érdekében méltán kívánhatott s méltán reménylhe- tett áldozatoknak meg nem hozását. De ha már ennyire bele ereszkedtünk a dolog bonczolásába, úgy itt megállanunk nem szabad s a t. szerk. úrnak szives türelmét ki kell kérnünk még pár sornak szives elolvasására. Mindenki előtt tudva van, hogy a Füzes-Abony-Egri vasút építésekor már ezen útnak vonalozása nem zsákvasutnak, hanem akként volt tragirozva s van tényleg is építve, hogy az folytatható legyen. Magának az egri pályaháznak és pályaudvarnak elhelyezése mutatja, hogy ezen vasútnak nem Eger volt végpontjául számítva, mert hiszen akkor, ha ez csak Eger városáig volt volna szánva, nincs semmi értelme annak, hogy miért nem a makiári hóstya előtt végződött, — s miért kétszeres költséggel emeltetett azon helyre, a hol és a hogyan most áll ? De sőt ezen vasútnak fölfelé való folytatása több Ízben jött szóba érdekelt birtokosok, uradalmak és azoknak intézői által már számos évek előtt. Nyilvánosan ismert tény az, hogy gr. Károlyi Gyula, megyénk legnagyobb birtokosa, saját uradalmainak érdekében nem is csak pár éve, de több év óta mozgatta e vasút kérdését, fűt- fát kérdezett, s érdekébe vonni iparkodott. De nem is titokzatosan szövött tervek szerint, nem is magas protektiók alapján, még csak nem is az inkriminált Gyöngyösiek furfangos számításai s rájok fogott Eger-ellenes sugalma- zásai, hanem egészen más tényezők által rég óta s a legnagyobb nyilvánossággal képezte a Mátrát Alföldünkkel összekötendő vasút létesítése számos érdekelteknek tervét, kik között tudomásunk szerint senki sem volt, — legkevésbbé pedig a vasút előnyeinek leginkább érdekelt kezdeményezője, — ki Eger érintését és érdekbe vonását ellenezni, vagy csak mellőzni is kívánta volna. Hanem igenis kívánták bele vonni minden érdekeltnek áldozatkész közreműködését úgy a kezdeményezők s ezeknek élén gr. Károlyi Gyula, mint más részt a kiépi tési’e vállalkozók is. Ezen tényállás nem szenved semmi kétséget. Az most már a kérdés, hogy Ivánka Imrének az országgyűlésen mondott nagy fontosságú szavai mennyiben felelnek meg azon szomorú valóságnak, hogy Eger és vidékének érdekeltjei semmit sem tettek azon czélnak elérésére, hogy ezen tervezés Eger felé vitessék, Egert érintse. Vagy csak oly keveset tettek, hogy tett ajánlataik nem állottak azon ellenszolgálatoknak színvonalán és magaslatán, melyek az épitő vasuttársulatának viszontszolgálatul tekintetbe vehetők lettek volna. Tétettek-e oly ajánlatok, nyilatkozott-e az illetők részéről oly áldozatkészség, mely kiegyenlíthette volna a tervezők és vállalkozók azon igényeit, melyek részökre az Eger felé való térést igazolták és segítették volna ? ügy vagyunk értesülve, hogy ezen tervezők és vállalkozók nem mulasztottak el semmit arra nézve, hogy Eger városát érinthessék s ez által az Eger-Füzes-Abonyi kész vonalat használhassák; s úgy vagyunk értesülve, hogy nagyon is szívesen látták volna az egriek és vidékbeliek résztvételét és megfelelő áldozat
