Eger - hetilap, 1885

1885-06-23 / 26. szám

214

tott: 2. — Az angol kisasszonyok vezetése alatt álló r. katli. tanitónőképző intézetnél ez alkalommal képesítő vizsgálatra csak egy növendék jelenkezett.

— Kis József földink, az újabb költői nemzedék egy kiválóbb tehetségű tagja, ki különösen sükerült népballadái által keltett irodalmunkban figyelmet, f. hó 20-án, szombaton, rokonai látogatására Egerben tartózkodott.

— Jutalomjáték. Hal may né, Székely Emma assz. az itt működő Krecsányiféle színtársulat egyik legkiválóbb énekművésznőjének jutalomjátéka, jövő kedden, f. hó 30-án leend. Ez alkalommal Flotow szép zenéjü, s kedvelt operája: „Martha“ kerül színre, melyben, a jutalmazandó t. művésznő iránti szívességből, az e napokban vakácziózni haza érkezett derék földink, Rovás Endre, a kolozsvári nemz. színház első baritonistája is közre fog működni. Eltekintve e ritka, és sok műélvet Ígérő körülményektől, Hal may né, a jutalmazandó t. művésznő, több év óta már oly magasra emelkedett müveit közönségünk kegyében, hogy, meggyőződésünk szerint, ez alkalomra a színkör nézőtere szűk lesz a lelkes közönség befogadására. Azért tanácsos lesz ez előadásra helyek iránt jó eleve gondoskodni.

— Néh. Kempelen Béla, a szerencsétlenül kimúlt, bpesti tűzoltó főparancsnok szomorú sorsra jutott családja javára, a főváros tanácsa egyik közelebbi ülésén elhatározta, hogy bár a boldogult alig pár év óta állt a főváros szolgálatában, s igy a szabályok értelmében még végkielégítés sem járna özvegyének, de tekintve tragikus sorsát, s rövid szolgálati ideje alatt is szerzett érdemeit, azon javaslatot fogja a legközelebbi közgyűlés elé terjeszteni, hogy kegydijul évi 600 frtot szavazzon meg az özvegy számára, aki a családfő ily váratlan elvesztése által, hét gyermekével, a legaggasztóbb sorsnak néz eléje.

— A szinkörépitö bizottság egyik közelebbi ülésében a jelenvolt tagok, legbuzgóbb színházlátogató elnökük : Z a 1 á r J. m. főjegyző indítványára elhatározták, hogy Eger mii pártoló közönsége eddig kedvező hírben állott reputatójának megóvása érdekében, nemcsak magok bérelnek, hanem bérlőket is ügyekeznek szerezni. A színtársulat anyagi érdekének tekintetéből azonban azt tanácsolják az igazgatónak, ne térjen el a régi, de többnyire siikeresnek bizonyult azon eljárástól, hogy a bérletszerzéssel megbízott tag ne a színháznál várja a bérleni szándékozókat, hanem maga személyesen keresse föl ama családokat s egyeseket, kik városunkban mint a szülészet buzgó pártolói ismeretesek.

— Jutalomjáték. Boránd Gyula, az itt működő színtársulat fiatal, tehetséges komikusának jutalomjátéka ma este leend. Színre kerül: „A tűzről pattant leány“ énekes bohózat 4 felv. Reméljük, t. színházlátogató közönségünk, tömeges részvéte által, egy „ké zz el fogható lag“ derült estével fogja megjutalmazni ama derült órákat, melyeket a jutalmazandó derék színész eleven komikai játékának köszönhet.

Fiatal emberünk madárkönnyüséggel ugrott, ki a kocsiból, előbb puha szürke kalapját oly kaczéron csapván fejére, amint csak lehetett, aztán a vonat mellett fel- s alá jártában, többszöri sikertelen belesés után végre észrevette, hogy a fiatal hölgy a fél- coupéban magánosán ül. De ezen tíz perez alatt még más nagyszerű haladást is tett; ügyesen felhasználta a pillanatot, midőn e szép hölgy szemei, bizonyosan véletlenül az övéivel találkoztak, és tiszteletteljesen köszönt neki, mire szive rohamosan kezdett verni, midőn látta, hogy a fiatal hölgy nemcsak viszonzá e köszöntést fejének könnyed mozdulatával, hanem ezenfelül még finom mosoly is játszott szép ajkain. Sőt még ennél is többre ment; ezen tiz perez alatt sikerült neki még előbbre helyezni ostromárkait.

A fiatal hölgy leeresztette az oldalablakot, kinézett és keresni látszott valamit. Mi volt természetesebb, mint hogy fiatal emberünk hirtelen mellette termett, és levett kalappal kérdezte, lehetne-e oly szerencsés neki valamiben szolgálhatni.

„Ön nagyon jó uram,“ — feleié a hölgy lágy, zengzetes hangon és kissé elpirult; „a vezetőt keresem, hogy megkérdezzem, nem kaphatnék-e egy pohár vizet?“

„Az csekélység, kisasszony!“ szóla a fiatal ember elragadtatva. És bár a második csengetés is elhangzott, oly sietséggel rohant az étterembe, hogy néhány utazót, s egypár ácsorgó hadnagyot majdnem legázolt, fölvett egy poharat az asztalról, odadobott érette egy forintot, és a pályaudvaron levő kúthoz szaladt, megtöltötte a poharat, és azon pillanatban ért ismét a kocsihoz, midőn harmadszor szólalt meg a csengetyű.

„Köszönöm, uram, igen köszönöm!“

— Színházi hírek. — Szinház-látogató közönségünk, a jövő hó folyamán, szinkörünkben sok élvezetes szini estének néz eléje. Krecsányi I. a buzgó és áldozatkész igazgató mindent elkövet, hogy az egri müveit közönség fokozódó igényeit kielégíthesse. Szorgalmasan fáradozik, hogy vendégszerepekre kedvelt, s kiválóbb művészi erőket nyerhessen meg. Közvetlen forrásból tudjuk, hogy a m. kir. opera énekesnője, a kedvelt Komáromy Mariska k. a. is lejő jul. hó derekán egy pár vendégszerepre. Alkalmasint lejő a gyapju-utezai színház tenoristája: Zajonghy

E. is, ki még mindig élénk emlékezetében van közönségünknek. Azonkívül az igazgatónak sükerült a kolozsvári nemz. színház baritonistáját, Kovács Endre földinket is néhány vendégszerepre megnyerni, ki is jövő pénteken, f. hó 26-án fog először a „Kor ne vilii harangok“ ez. operett „Henry“ szerepében föllépni. Egyébként mind e szép terv a közönség pártfogásától függ, mely az utóbbi napokban kissé emelkedni kezdett, — reméljük — tartósan. — Kissné, Hegyessy M. assz. a Krecsányiféle színtársulat drámai primadonnája, — ír int a bpesti lapokban olvassuk. — a nemzeti színháznál szándékozik vendégszerepelni, s közelebbről a Vasgyáros, Denise, s Az ember tragédiájában készül föllépni. A sükerről annak idején értesitni fogjuk érdeklődő közönségünket.

— A heves-szolnok megyei pallos. A volt Heves és Külső- Szolnok t. e. vármegyétől Jásznagykun-Szolnok vármegyébe kebelezett részeket érdeklő vagyoni elszámolás folytán Hevesmegye átengedte Szolnoknak azon két pallos közül egyiket, mely pallosok a megyénk régi — halállal is rendelkező — joguknál fogva sokszor voltak embervérrel festve. A megküldött pallos a napokban helyeztetett Szolnok levéltárába. Szép példánya az emberirtó eszközöknek. Bár hegye el van törve, pengéje a markolat felső részétől számítva 84 cmt., markolata 23 cmt., s igy a kard-mar- kolattól: 1 méter és 7 cmt., szélessége négy ujjnyi. Az egyik oldalán a markolat melleti pengén e szavak olvashatók: „Vann ich das Schwert auff tinit heben, so wünsche ich dem Sunder das ewige leben.“ (Mikor a kardot felemelem, a bűnösnek örök életet kívánok.) A másik oldalán: „Die Herren steüren dem Urtheil. Ich exequire ihr Urtheil.“ 1709. (Az urak Ítélnek a rósz felett, én végrehajtom az Ítéletet.) A kard tehát 176 esztendős. (GY.)

— Kegyetlen anya. F. hó 13-án egy csendőrcsapat Makiár községen átportyázva, értesült, hogy a kertek alul a kutyák egy leánygyermek hulláját vonszolták elé. A rögtön megejtett nyomozásnak sükerült a lelketlen anyát Juhász Ilona hajadon személyében felfödözui, ki tettét azonnal beismerve, azt vallá, hogy a gyermeket 3 hét előtt halva szülte, s a temetési költség megki- mélése miatt ásta el a kertek alá; — azonban a tszéki vizsg. bizottsággal megjelent orvos constatálta, hogy a gyermek élve született. A gonosz anya börtönben várja méltó bűnhödését.

„Beszállni!“ sürgette a vonat-vezető.

„Nem lesz ideje e poharat visszaadni,“ monda a fiatal hölgy aggályos hangon, „anélkül, hogy a lemaradás veszélyének ki ne tegye magát.

Nincs is szándékomban visszaadni e poharat, hanem magammal viszem, ama csekély szolgálat emlékéül, melyet kegyednek tehetni szerencsés voltam.“

A fiatal hölgy visszaadta a félig k iivott poharat, és oly csodálatos csengő hangon, oly bájos mosolylyal mondta: „köszönöm uram!“ hogy fiatal emberünk lelkesült felkiáltással itta volna ki a hölgy egészségére az egészet, ha e pillanatban a vonat-vezető nem ragadja meg karját, és kissé barátságtalanul nem mondja: „Ha ön rögtön be nem száll, itt marad.“

Iszonyú fenyegetés, mely arra indította a fiatal embert, hogy helyét lehetőleg gyorsan elfoglalja, mialatt azonban gondja volt rá, hogy a megmaradt vizet ki ne öntse; mert, amint a vonat ismét megindult, midőn a Duna hidját elhagyták, szájához vitte a poharat, előbb annak szélén válogatólag keresvén ki a helyet, mely talán az ő édes ajkaival érintkezett, s aztán látható gyönyörrel itta ki az utolsó cseppig.

Ez alatt a fiatal hölgy olvasott; de épen nagyon érdekes helyen nyughattak szemei, mert vonásain félreismerhetlen vidor- ság tükröződött.

Új-Ulmnál csak két perezre állott meg a vonat, és a vezető egy utasnak sem engedte meg a kiszállást; de mégis oly szives volt e bajor ember, hogy Günzburggal vigasztalta fiatalunkat, hol tiz perczig fognak állni, s hol a sör is tűrhető.

Tehát odáig, türelem! Vigasztalására szolgált, midőn látni