Eger - hetilap, 1885
1885-06-23 / 26. szám
215 — Rendőri hírek. Barta Kacsi János, Barna Manó kárpitos szolgája, gazdáját meglopta, de tette kiderülvén, a fény. tszékhez kisértetett. — Dádai István, rakonczátlan magaviseletű asztalossegéd f. hó 19-én vaddühének azzal adott, kifejezést, hogy vadházasságbeli társnéja Budai Endréné édes anyjának sírjához ment s ott a keresztet és sírt összerombolta. Méltó büntetését a tvszék börtönében várja: — Elek Bérezi egri szül. 17 éves ismeretes tolvaj, és a közbiztonságra veszélyes paraszt suhancz, f. hó 21-én este 6 órakor Tóth pintér János korcsmájában borozott. Midőn a korcsmáros tőle a bor árát kérte, a ficzkó alattomban csizmaszárából kést rántott elő a korcsmárosra, de észrevétetvén, lefegyvereztetett. Ekkor az udvarra ment s az őt oda is követő korcsmárost egy kővel oly súlyosan fejbe vágta, hogy az elszédült. A rakonczátlan, s úgy a vagyon- mint a köz- biztonságra egyaránt veszélyes fiú elfogatván a jbirósághoz kísértetett. Színház. (*) Jun. 15. (hétfőn) Planquette regényes operetteje „Rip Van Winkl e“ került színre. — Ripet Haday játszta, sikerrel. — Leszámitva a gyönyörű belépő-ária színtelen előadását, többi dalát csinosan, érzéssel énekelte; az I. felvonásban kettőse Lis- bettel, és a II. felvonásban a „viszhang-dal“ szépen sikerült. — Rip egyike a legnehezebb operette-szerepeknek, — mert drámai. Haday figyelemre méltón alakitott, dicséretes önmérsékléssel játszott, nem túlzott, s ez nagy dicséret a szerepnél; a barlangi jelenet, s a visszatérés 20 év múlva szépen sikerűit. — Halmayné (Lisbeth-Alice) nagyon kedves, szeretetreméltó jelenség volt; kitünően volt disponálva, üde hanggal, kellemesen énekelt; a barlang-jelenet bordalát (kék hegyek tündére) vervevel adta elő. — Boránd (Nick), Závodszky Teréz (Charlotte), Horváth (Adrien) jelesek voltak; kár hogy nem mondhatjuk ezeket Tiszairól, ki a nem neki való szerepet (Derrick) egészen elejtette. — Az énekkarok kellő praecisióval működtek. — A kis Krecsányi Vera és Somolik Gizella már tavalyról ismert kedves alakocskák. — A közönség a színházat félig megtöltötte. (*) Jun. 16-án (kedden) Szigeti bácsi jóizii bohózatát a „Nőemanczipácziót“ adta a színtársulat a közönség folytonos, élénk derültsége között. A siker oroszlánrésze Örley Flórát (Flóra) és Szabó Antalt (Kaczér Tamás) illeti. — Örley Flóra elemében volt; kedvesen előadott dalait, élénk játékát, tüzes csárdását tapsvihar követte (már a milyent ily kis számú közönség idézhet elé). — Szabó Antalnak jó estéje volt, kitünően játszta a vén huszár egészen neki való szerepét. Tiszai szerepét (Árpád) Borándnak kellett volna játszani. — Váczi Vilma (Fru- zina kisasszony), Nyilassy (Keilinger) mint ilyféle szerepekben mindig, — ma is zajos sikert arattak. Závodszky Teréz, Pá!ffy derekasan megállták helyüket. — Az utolsó felvonás végén Guvélte, hogy a szép fiatal hölgy észrevette most is, mint szándékozott leszállni a kocsiról. A szép nő félretette könyvét, az oldal- ablakot, felhúzta, s ehelyett leeresztette az elsőt; de csak néhány másodperezre, mert úgy igen nagy volt a léghuzam, miért is azonnal ismét felhúzta az első ablakot. De ezt bizonyos sokat jelentő mosolylyal tévé, sőt úgy tetszett fiatal emberünknek, mintha eközben kedvetlenül rázta volna fejét. így mentek tovább és tovább. Ingerlő játék, igy, a vasúton egy bájos hölgygyei szemtől szemben utazni, és mindig egyenlő távolban maradni tőle, hozzá még, ami megfordítva helyesebb lett volna, a hölgy űzve, ő pedig űzetve. Elragadtatva vette különben észre fiatal emberünk, hogy a szép nő a vidék egyik-másik pontjára irányzott figyelmében osztozni látszott; mert ha ő alkalmilag valahová nézett, a fiatal hölgy is odaforditotta tekintetét. Igen, sőt midőn szemüvegét elővette, hogy egy távol festői pontra irányozza, a hölgy is hasonlóan cselekedett, s aztán oly láthatólag mozgatta ajkait, hogy a kiállhatatlan kocsizörgés daczára e szavakat vélte hallani: „ez valóban igen szép, köszönöm.“ Ezek után lehetett-e fiatal emberünktől rósz néven venni, hogy kezét egy hosszú tekintet kíséretében szájához tette, ami olvasóink némely része előtt is sokkal érthetőbb muzdulat, hogysem jelentését magyaráznunk szükséges volna. Egy pillanatig félt, hogy a szép nő rósz néven fogja venni e mozdulatot, mert látta, hogyan nyúlik a kis kéz a zöld selyem függöny után s hogyan huzza le félig. De amint azt mindjárt rá vidor mosolylyal fölereszté, a javithatlan ember nem tudta magát visszatartani, hogy az égre ne nézzen s kezét szivére ne tegye. lyás Miska általános derültséget keltett jeles tournurjével, mely volt olyan, mint a kétpúpú tevének mindkét púpja együttvéve. — A csekély számú közönség kitünően mulatott, kár, hogy nem zsúfolt ház részesült ily kedélyes estében. O Jun 17. (szerd.) „Egy asszony története“ dráma 4 felv. M. Horváth K.-tól. Fodor Fruzina, Leontine szerepében, a színész iskola jeles növendékének mutatta be magát. Játékán meglátszott, hogy sokat és alaposan tanult, s tanulmányait — tudná is érvényesíteni, ha alkalma volna rá. Hogy, — daczára pár hatásos jelenetének, — e szerepébe még sem tudott igazi életet önteni, mert nem tudta azt saját egyéniségével összhangzásba hozni: az nem a kisasszony, hanem a — szerencsétlen, és semmi rokonszenvet sem keltő szerep hibája. A legjobb erők: Krecsá- nyiné (Helén), Siposné (Lambertné) Halmay (Lambert), Tiszay (gr. Dorács), Pálfy (Gyalári), Szabó (Krasznay) legjobb ügyeke- zetök mellett sem voltak képesek csak némi síikért is kivívni a darab számára, mely számos gyarlóságai mellett, egy otrombául indokolatlan gyilkossággal nyer befejezést. (*) Junius 18-án, (Csütörtökön) Millöcker Irres operetteje: „A kőid us diák“ adatott a czimszerepben Örley Flórával, ki a tőle már megszokott bravourral játszott; szerepének énekrészeit hatásosan, kellemmel adta elő. — A „Koldusdiák“ egyike legjobb s leghálásabb szerepeinek. — Halmayné „bájos Laura“ volt; úgy énekelt, mint mindig: kedvesen, behízelgőn. — Váczy Vilma (Palmaticza Novalszka), Horváth (Jan Janiczky), Nyilassy (tömlöczmester), szokott jó alakok: Horváth szépen énekelt. — Tiszai (Ollendorf) nevezetes „spongyát rá!“ coupléját a közönség többször megismételtette; Závodszky Teréz szép hadapród volt megzavarta a . . . férfi sziveket. — Serfőzy Etelka (Broniszlava) ma önálló szerepben lépett fel, jó sikerrel. — Meglátszott rajta az első debut lámpaláza, melyet nem tudott mindvégig teljesen leküzdeni, intonátiója több helyt ingadozott. — Arra figyelmeztetjük hogy óvakodjék a tremoloktól, s az arezfestésre több figyelmet fordítson. A II. felvonásbeli kettősét (Jan Janiczkyval) buz- ditólag tapsolták. — A közönség végre valahára szépen megtöltötte a színkört. — A zenekar nagyon erőlködött, hogy erőt fejtsen ki, a minek az lett az eredménye, hogy recsegőn, sokszor hamisan játszott. — Díszletek, kiállítás, rendezés igen jó volt. (*) Szombaton junius 20-án adatott „Aherczegasszony vagy a montefiasconei ossz eskü vés. Irta Millaud A. zenéjét: Offenbach. — Az est vonzerejét B: Krecsányi Sarolta fellépése képezte. — A közönség a színkört egészen megtöltötte, s várakozással nézett a vidék ezen — egyik elsőrangú, — művésznőjének vendégszereplése elé. A nagy várakozás nagy eredményeket vár, s a vendég meg is felelt azoknak. — Énekben úgy, mint játékban igazi routinirt színésznő, ki szerepének egyetlen pontját, énekrészének egyetlen számát sem ejti el, hanem biztosan uralkodik úgy hangja, mint mozdulatai fölött. Az „a, b, Azon pedig különösen örült, hogy útitársai épen semmi figyelemben sem részesiték. A mellette ülő vastag ur ismét álomba merült, és erős hortyogása annál sajátságosabban hangzott, mivel a nagy csikós ezen megrázó mélyhanghoz hasonló ütenyben fátyolé a Zászlóőrt. „Günzburg!“ kiáltott a bajor vonat-vezető, „hat perez!“ És olyan szives volt, hogy fiatal emberünk coupéját először nyitotta ki, mi nem is maradt jutalmazatlanul, mert kiszálltában a fiatal ember egy bankót nyomott a kissé meglepetett vezető kezébe. „Talán más hely tetszik?“ kérdé suttogva. „Most nem; hanem talán később!“ „Akkor csak nekem tessék szólni.“ A fiatal ember a szomszéd coupé ajtajához lépett, hol őt a szép hölgy már várni látszott, vagy legalább igen szívélyesen nézett rá, és nem dőlt hátra ülésében, mint ma reggel tette, hanem az ablak felé volt hajolva, szép, kis kezét a párkányra tette, és kecsesen mosolygott, midőn fiatal emberünk odalépett és szólt: „Miután elébb kegyed oly igen jó volt, hogy csekély szolgálatomat elfogadta, ez némi, bár igen parányi jogot ad nekem azon kérdésre, nem lesz-e kegyes engem az által boldogítani, hogy továbbra is parancsol velem?“ „Igen köszönöm !“ felelt a szép hölgy. És e szavak oly lágyan, oly dallamosan hangzottak, e szavak közben oly sajátos bájjal nyitotta fel telt ajkait, hogy vakitó fehér fogsora látható volt; szemei oly nyájas kifejezéssel nyugodtak a fiatal ember ar- czán, hogy ez nem tudta, mi történik vele s hirtelen igézet vett erőt rajta, úgy, hogy nem tudott semmit sem gondolni, csak amaz
