Eger - hetilap, 1885
1885-05-26 / 22. szám
XXIV. év-folyam. 22. szám. 1885. május 26-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 ;, Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 ,. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, máj. 26. 1885. A „Gyöngyösi Lapok“ felcsapott kintornásnak. Elévette a lomtárból a rozzant sipládát, s legutóbbi számában elnyeggeti rajta, az egriek nagy szomorúságára, mindazokat a ,.ke- servetes nótákat“, s a gyöngyösiek örömére amaz ugrós jódlere- ket, miket évekkel ezelőtt, a megyei székhely s a törvényszék ügyében V.-Györkön komponáltak, s melyekhez -- alkalmasint — ma is onnét verik a taktust. Az említett jámbor lap, egyebek közt, ekkép ömledezik : „Minden ütést, melylyel a sínek lekalapácsoltatnak. Eger városa fogja megérezni, minden vonat, mely azon közlekedni fog. Eger városától egy vagyoni alkatrészt fog elvonni. Érezte ezt e város lakossága és azért nagy akcziót is fejtett ki, hogy ezen tervezett vonal helyett a nádasdpétervásár-eger-füzes-abonyi vonal építtessék ki. Az akczió persze csak abból állott, hogy sokat beszéltek e tárgyról, mert mint Ivánka Imre a képviselőházi ülésben most a mátrai vasútról szóló törvényjavaslat tárgyalása közben mondotta. Eger város elég indolens és tehetetlennek mutatkozott, hogy az érdekeibe olyan mélyen belevágó kérdést előnyére oldja meg — és semmit egyebet az ügyért nem tett, — mint pusztán irt és beszélt, de a sok irás és beszédben egyetlen concret terv vagy eszme sem jelentkezik. Megyénk székvárosában tehát már most is hiányzik erő és tettakarat, hogy egy a lakosság létérdekeit fenyegető veszélyt elhárítson, a most kiépülő vasút pedig a kegyelemdöfést adja meg Dobó egykori hires városának. Nem sokára Kápolna mint a vasúti közlekedés góczpontja fog Eger városával a versenyben síkra szánhatni, Eger kénytelen lesz Kápolnának sokat átengedni és ezzel a soktornyu büszke megyei metropolis egy egyszerű vidéki helységgé fog sülyedni. Ha mi résen leszünk, ha igyekszünk egy a jelenkor követelményeinek megfelelő közigazgatási hatóságot élükre állítani, mely hatóság tagjai jellemük és képzettségüknél fogvást hivatásuk magaslatán állanak, ha ezáltal tekintélyünk emelkedik és a város erkölcsi és anyagi érdekei oly személyek kezeibe lesznek letéve, kik a biztos haladás mellett teljes garancziát nyújtanak, akkor bizonyára nem sokára fog felmerülni azon kérdés, hogy az omladozó Eger helyett nem-e inkább Gyöngyös, mint geographiailag kedvezőbb helyzetű várost illeti-e meg a haegemonia, és nem ez érdemibe meg inkább a megyei székházat és törvényszéket. Adja meg a mátrai vasút városunk lakosságának az ösztönt eme most már könnyen elérhető czél felé való haladáshoz!“ Eddig a „Gy. Lapok.“ Nem akarjuk hinni, hogy a „Gy. Lapok“ e zöngedelmeiben, Gyöngyös város derék és józan közönségének utópiáit tolmácsolja; mert nem tehetjük föl, hogy ismét meg akarná újítani ama Don Quichotte-féle szélmalom-harczot, melyet, félrevezettetésében, ellenünk oly dicstelenül küzdött. De ha mégis akadnának köztök, kiknek fejében ilyes agyrémek motoznak, ezeknek csupán any- nyit tanácsolunk: ne törődjenek ők Dobó egykori hires városának ereje s tettakaratával, hanem csak termeszszenek továbbra is kávénak — babot. A gyöngyösi árvaház fölszentelése. F. hó 14-én lélekemelő ünnepélynek volt tanúja Gyöngyös város lakossága. E napon szenteltetett föl, s adatott át rendeltetésének a Fejérváry .Tózsefné által ugyanott alapított kath. árvaintézet. — D. e. 10 óra után, daczára a szakadó esőnek, az épület udvarán impozáns közönség gyűlt egybe, melyben a lakosság minden rétege képviselve volt. Pont 11 órakor lépett az egybegyűltek elé Zsendovics József egri apátkanonok őnsga, díszes egyházi ornátusban, s fényes egyh. segédlettel, s miután az intézet keletkezésének történetét rövid vonásokban ecsetelte, ékes szónoklatát a keresztény szeretet hatalmáról, müveiről s áldásairól szóló lelkes szavakkal zárta be. , Nem egy szemben láttuk csillogni a meghatottság könnyeit — Írja a „Gyöngyös, — midőn lelkes és szívből fakadó beszéde végén föihivta a jelenlevőket, hogy a bold, nagylelkű alapitónő iránti hálájok első adóját már ez alkalommal róják le az által, hogy vele együtt térdre borulva, a boldogultért Istenhez buzgó imát bocsássanak. Ekkor apátkanonok őnsga sorba járván az intézet helyiségeit, azokat az egyház szertartásai szerint, a Kóczián György helyb. kántor által ez alkalomra szerzett egyházi éneknek a hívek által történt elzengése közt, megáldotta s fölszentelte. Ezután a Paulai sz. Vinczéről nevezett nővérekhez intézte szavait, s a nagylelkű alapitó úrnő akarata értelmében az intézet gondozását és vezetését nekik ünnepélyesen átadta, biztos reményét fejezvén ki. hogy ők ez árva leánykákat hő keresztényi szeretettel fogják ápolni és növelni az Úr félelmében, Isten dicsőségére, s az emberiség javára. Mire az ott, intézeti öltözeteikben sorakozott árva növendékek egyike előlépvén, egyszerű de szívből jövő szavakban adott- kifejezést a növendéktársak hálájának az intézet alapítója, s forró köszönetének az apát-kanonok őnsga iránt, ki, mint az alapítvány gondnoka, az intézet létesítése körül annyi buzgalommal s áldozatkészséggel fáradozott. E kath. árvaintézetet néh. b. e. Fejérváry Józsefné, szül. Csörgő Amália, hevesmegyei nagybirtokosnő alapította, 1882. évi aug. 4-én Kis-Martonban kelt végrendelete 8. pontjában. Ugyané nagylelkű úrnő már 1872. évben tett egy 8000 frtos alapítványt a gyöngyösi házi szegények javára. Mindkét alapítvány kezelését, az egri érsek főfelügyelete mellett, az egri főkáptalanra bízta. Az alapitónő szándéka szerint, ezen árvaintézet felállítása csak akkor történhetett volna meg, miután az árvaházra tett nagy alapítványának jövedelmei, a gyöngyösi háziszegények javára szánt 8000 frtnyi alapot megtermik. Hogy daczára ennek, az árvaház teljesen felszerelve, már ma átadatott rendeltetésének, azt a nagylelkű alapitónő alapítványán kívül, Fejérváry Mik- lósnő szül. Kárász Karolina urhölgy *) nagylelkűségének kell köszönni. ki, 1883. decz. 12-én. az amerikai Egyesült-Államok egyikében, Jovában levő Daverporto városában kelt alapítólevelében, az intézet czéljainak előmozdítására 12 ezer frtnyi pótalapitványt tett. —- Megjegyzendő még, hogy a kegyes alapitónők szándéka és akarata értelmében, ezen árva-intézet szigorúan kath. jellegű, és csak kath. árva gyermekek számára alapittatott. Egyelőre az alapítványi helyre ló árva leánygyermek vétetik fel. A felveendő árvák kétharmadának gyöngyösi születésűnek, vagy illetőségűnek kell lenni. Két árvát mindenkor a hevesi rom. kath. plébános jelöl ki. *) E nemeslelkű urnű már évekkel ezelőtt Egerváros házi szegényei javára is tett 8000 frtnyi alapítványt, hogy annak évi kamatait az irgalmasnénék a házi szegényeket fölkeresve fölhasználják és kioszszák. És ebben birja alapját azon körülmény, hogy már évek óta látunk egy irgalmas nővért, ki jótevő angyalként keresi föl a szegényeket, hogv a betegnek gyógyszert, az éhezőnek ételt, a hidegben szenvedőnek tűzifát stb. vigyen, és segélyt nyújtson. Szerk.
