Eger - hetilap, 1885
1885-05-19 / 21. szám
173 és Egernek mehet és nem lehet helye azon vonal, mely a Kar- czagtól vagy Kisújszállástól kiindulva, mellőzve, lehet mondani, minden fontosabb helyet, mellőzve azon vidéknek emporialis, cul- turalis és egyszersmind törvényhatósági székhelyét, attól másfél óra járásnyira a hegyek közt a parádi fürdő mellett, a mátrai községek minden főbb pontját mellőzve, közbenső forgalmat nem közvetítve, vezetne Terennyére. Megengedem, hogy bárkinek joga van arra, hogy a maga érdekét elősegítse és a maga uradalmi javait öregbítse vasúti építkezések által is. De az ismét az országos szempontok jogai közé tartozik, hogy bírálatot mondjunk felette, vájjon a magánérdek ily kidomboritásokkal megegyezik-e a közérdekkel; nem sérti-e a mások érdekeit, és ha egyes uradalmak felvirágzása az ország érdekében áll. szívesen hozzá is járulok, de azt gondolom, hogy egy város életkérdése méginkább az ország érdekében áll. (Úgy van! Úgy van! a szélső balon.) És ha — mit az Isten ne adjon — Egervárosa bortermelésének a phylloxera-csapás véget vetne, ipari eszközök által kell odahatni, hogy azon népnek ott keresete legyen és ne kényszerüljön majd a vándorbotot kezébe venni és a haza földjét elhagyni. Midőn mindezek tekintetbe veendők, és mindezek az ország előtt kell. hogy nagyobb sulylyal bírjanak, mint egy fürdő fölvirágzásának érdeke, — azt hiszem t. ház, hogy ha a mérleget összevetjük, lehetetlen ezen mérlegnél megtalálni azon másik consortium irányzatára vonatkozó országos érdeket, és ha az nincs meg. akkor mondani sem kell. tisztán magánérdek az egész, és akkor nagy kár volt a törvényjavaslatnak helyi vasút czimet, jobb lett volna annak uradalmi vasút czimet adni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Családi vasút!) A közlekedési minister ur máskor is hangoztatta és ez alkalommal is fogja újra hangsúlyozni, hogy a helyzettel köteles számolni, és midőn hozzá vasúti tervekkel lépnek, ő azt elfogadni kényszerűit. De azt hiszem, a ministernek magasabb állásponton kell állnia, nemcsak a kötelesség rideg föltevése az, a mi egy minister előtt imponál. Egy ministernek mindig a közjó, az állam érdekét is szem előtt kell tartania, és akár mi érdekben működik, azt az állam érdekével kell egyenlő alapra vetni. Megengedem azt. hogy azon érdekelt consortium, melynek kedvéért ezen törvényjavaslat hozatik, igen nyomós és fontos tényező, de azt gondolom, hogy a mérleg másik serpenyőjében a közérdek oly hatalmasan tiltakozik ez ellen, hogy a t. minister ur sem zárkoz- liatik el. ha önmagába száll, azon tudattól, hogy itt csakugyan oly igazságtalanság készül, a milyen a vasutak építésének történetében Magyarországon még elő nem fordult. Azt mondja a t. előadó ur, és igen várom e tekintetben a t. minister ur nyilatkozatát is. hogy utoljára is épituek vasutat a maguk költségén, ismételve mondja, hogy állami subventio erre — Már hisz én húsz esztendeig szolgáltam a Vázák-nál, de arra esetet nem tudok, hogy altiszteknek valaha igazuk lett volna a főtisztek ellen. A dolog megfontolandó! A fiatalok legyávázták, s mig a többiek a maradék mellett mulattak, rágyújtva a nótára: „Piros bársony süvegem“, azalatt én a panasziratot egy ivén elkészitém. arra fektetve a súlyt, hogy honvédet botozni nem szabad, s mikor felolvastam, ugyancsak megéljeneztek értté. Aláírtuk azon melegiben, a bor gőze közt. Csak a szőke hosszú bajusz két szárnya ingadozott a fejcsóválástól. mely a saját neve aláírását is kisérté. Mi. többiek, teljes megelégedéssel mondtunk egymásnak jó éjszakát, szentül meggyőződve, hogy úgy cselekszünk, mint az igazság bajnokai. De mikor a reggel ránk virradt s én elővettem az iratot: nem mondhatom, hogy valami teljes nyugodalmat éreztem volna. Szép lehet a dolog, gondolám, de tán egy kicsit ostoba! Alig vártam, hogy társam fölébredjen. — Te Flóris! mit mondasz te ehhez az íráshoz ? — Azt, hogy megvan! — S mit tegyünk vele ? — Elküldjük mindjárt. — S a kapitány ? — Összetépi. jól leszid bennünket, de többé nem téteti ki azt a nyomorultat a hóra. Társam idősebb volt, tapasztaltabb volt, szolgált pár évig s jobban tudhatja a katonadolgot mint én. Ebben megnyugodtam s az iratot elküldtem. nem kívántatik. Nálam van egy tervezet, melyet egy ügyes pénzember készített, de nem fogom megmutatni, mert lehet, hogy másolatot vennének róla, a melyben előadja, hogy mikép lehet nekünk vasutat építtetni a kormány határozott jóakarata és támogatása igénybevételével. Ki van mutatva az is, hogy ezen vasutat e nélkül építeni teljesen lehetetlen. T. ház ! Ha az illető consortium tisztán a maga erejére támaszkodva azt mondaná: pénzem van, ha tetszik építek a levegőbe. kinek mi köze hozzá, saját pénzem felett rendelkezem. Azt mondaná rá az ember: igaza van, ámbár a minister urnák akkor is meg kellene gondolni, vájjon megegyezik-e az állam érdekével és vájjon a rideg fiscalitása az individualitásoknak nem emelkedik-e oda, hogy másoknak kárt okozzon. De utoljára is azt mondaná az ember, saját pénzét költi. De a dolog nincs igv, mert ha igy volna, úgy a consortiumnak, mint a t. kormánynak érdekében állana bebizonyítani, hogy igy van, s akkor a kormánynak nem volna szabad a meghatalmazás köpenyegét behozni, s e tág köpeny rejtekeibe oly dolgokat tenni, melyeket világra hozni többé nem lehet. Ha oly tiszta dolog volna, a mit a t. előadó úr is oly jóhiszeműleg vádol, akkor, mikor látja, hogy ama vidéken e dolog aggályt kelt, azt kellene mondania : miért fügeszszük fel e törvényt? Nehogy gyanú érje akár őt, akár a t. kormányt, akár a házat, hogy ily kérdésben meghatalmazással akar dönteni, a t. előadó urnák azt kellene mondani, hogy őrizzük meg a háznak eme jogát, melyet ép azért tartott fenn ily fontos kérdéseknél, hogy a kormányt megmentse attól, hogy kényszerülve legyen hatáskörében eljárni, és sokszor oly befolyások és sugalmazások előtt meghajolni, melyek a közügyre károsak lennének. Akkor a ház asztalára kellene, letenni a javaslatot, hogy itt csakugyan oly módon terveztetik az építkezés, mely kizárólag az illetők saját pénzén eszközöltetik, az államnak subventiója nélkül, s mi akkor is figyelmeztetnék az országot azon veszélyre, mely ebből másokra származik, végre is a maga pénzével mindenki rendelkezhetik, ez eljárás jobban megnyugtatná az illető vidéket, és minket is, hogy itt a közérdek rovására tiltott cselekmények nem történtek. De nekem, t. ház, constatálnom kell — mert aligha az utolsó szó ez, melyet ez ügyben mondok, hogy a dolog nem igy áll. S annak idejére tartom fenn, ha szükséges, a részleteknek elmondását is. Én gyanúsitni senkit sem akarok, mert ez utoljára is engemet czélomhoz nem vezetne. Nekem nem személyes érdekem. hogy itt oly dolgokat elmondjak, melyek talán a hallgatóságra érdekesek lehetnek. Előttem maga a dolog lényege a fő, és meg akarom menteni ezt a vidéket egy szomorú csapástól, és tisztán ennek a bebizonyítására akarok működni egész beszédemmel és bizonyító erőmmel. Fentartom magamnak azt is, hogy zárszóval élhessek, meghallgatván a t. minister úr nyilatkozatát, mely engem a t. előadó úr által hangoztatott egy pontra nézve különösen is érdekel, hogy t. i. az a vasút, kiépítése nem jár álDe mikor bekövetkezett a 9 óra, az altiszti rapport rendes ideje, mégis csak szorongva indultam én az Utassi százados lakása és színe elé. A többiek már a folyosón állottak sorban, s mikor bevonultunk a szobába, a százados — máskor is halvány s most még halaványabb arczczal — izgatottan járt föl s alá, nem fogadva köszönésünket. Majd olyan merev egyenesen, mint egy nyárs, állott elénk. — Altiszt urak! Ma reggel egy panaszos irat érkezett kezembe, az önök neveivel aláírva. Ez az irat nem kevesebb, mint lázadás fölebbvalójuk ellen. Az ilyen lázadásnak pedig háborús időben, ellenség előtt, nem lehet kisebb büntetése, mint fobelö- vetés. Az irás arra mutat, hogy éretlen diák eszétől telt, ki. (E szavakra elpirultam, égetett a szégyen érzete.) A mit csudálok, az hogy vén katonák sem rösteltek ily gyermekesség után indulni. Bizonyosan nagyon is jól mulattak. Énnek rovom föl. s mielőtt végeznék a dologban, azt kérdem: megmaradnak-e kivána- tuk és aláírásuk mellett, megfontolt, józan észszel ? Mind összenéztek s a hosszú szőke bajusz megint nagyon inogott a fejcsóválástól. — Egyenkint fogom önöket megkérdeni, — folytató a kapitány. — Szitánkovics káplár, mint, régi szolga, mit szól hozzá? — Azt kapitány uram, jelentem alásan, hogy a fölebbvaló- nál van az ész és parancsolat, alattvalónál pedig a türelem és engedelmesség. így tanultam azt mindig. Most is ehhez szabom magamat. — Akkor törülje ki innen a nevét. Kitörülte. *
