Eger - hetilap, 1885
1885-05-19 / 21. szám
174 Janii subventióval. Óhajtanám a t. minister úrtól hallani annak határozott kijelentését, hogy az állam és kormány ezen vasút kiépítéséhez állami subventiót sem most nem Ígér, sem a jövőben nem fog adni. (Helyeslések bal felől.) Ezek után t. ház, egy határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni, támaszkodva a képviselőház 1868-iki évben hozott határozatára, mely Egerváros érdekét szemmel tartandónak nyilatkoztatja ki. E határozati javaslatomat azon kéréssel vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni, hogy méltóztassék ezen sokat sújtott, méltatlanul is sújtott városnak érdekében azt figyelembe venni, és méltóztassék a csapást a várostól elhárítani és megnyitni előtte a jövendőt, mert e város úgy hazafisága, mint munkássága, valamint kulturális előrehaladottságánál is érdemes a figyelemre minden tekintetben, és mindenkivel szemben érdemes a t. ház támogatására. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Határozati javaslatom következőleg hangzik: (olvassa) Határozati javaslat. Tekintve, hogy a mátrai helyi érdekű vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat oly irányzat megállapítását czélozza, mely Egervárosát mellőzve, a már kész Füzes-Abouy-egri állami szárny- vasuthoz közel egészen párhuzamos vonalat nyitna meg, s ezzel mig egyrészről a már fennálló közbenső forgalom veszélyeztetnék, egyszersmind lehetetlenné tétetnék, hogy a már kész állami szárny- vasút a Hatvan-miskolczi vasút kiépítéséről szóló, 1868. évi XIX. t. ez. tárgyalása alkalmával, májushó 26-án felvett képviselőházi jegyzőkönyvben foglalt határozat szerint, kiegészíttessék, mely lényegében igy szól: hogy Egervárosa s vidékének érdekei szintén számításba veendők, s a közmunka minister utasittatik Eger városát oly módon hozni kapcsolatba, hogy ezen vonal idővel Egerből a gömöri vasipar-telepek felé foíytattathassék, és az indó- ház is ehhez képest helyeztessék el. Tekintve, hogy a tervezett irányzatra nézve, különben is se műszaki felvétel, se költségvetés, s a kiépítés mikénti módozata, s a feltételek bemutatva nincsenek, s igy az 1880. évi XXXI. t. ez. 1. §-a értelmében a képviselőház által nem is tárgyalható, arra pedig, hogy a törvény intézkedése ezúttal felfüg- gesztessék, és a kormánynak felhatalmazás adassék ok nincs; sőt a vitás eset fenforgása egyenesen kizárja a felhatalmazás czél- szerüségét: a ház jelen törvényjavaslatot nem fogadja el, hanem utasítja a kormányt, hogy az 1868. évi május 26. felvett és idézett képviselőházi határozat szem előtt tartásával és utasítása értelmében azon irányzat kiépitését hozza javaslatba, mely Egervárosa és vidéke érdekének megfelel, s mely a Püspök-Ladány-Deb- reczeni vonalból kiágazva Füzes-Abonynál éri el az állami vasutat s Égervárosán át a gömöri összeüöttetést létesíti. Beadja: Szederkényi Nándor sk. Petrich Istv. Barta József sk. Pappszász Gyula sk. Miklós Győző sk. Madarász József sk. Boda Vilmos, — Hát Kemény káplár ? — Jelentem alásan, én is kitörlöm. Sorban, egymás után, igy tett valamennyi káplár. Ekkor került a sor a szomszédomra. — Benkő őrmester, mit fog cselekedni? — kérdé a százados, rászögezve szürke, erős nézésű szemeit. — Meglehet, százados uram, — felelte ez határozottan, — hogy a mit elkövettem, nem katonás dolog. De én nemcsak katona vagyok, hanem ember is. Azt érzem, hogy igazam van, s ha én egyszer aláírom a nevemet, azt én a magam kezével nem tőr- löm ki soha, ha különben elszakadna is a kezem. — Nos, hát Szigetre akar menni, az őrnagy elé ? — Oda, kérem alásan. — El is megy, de vasban. S hát ön fiatal ember ? — kérdé a százados hozzám fordulva, a ki már égtem a láztól, mert nem akartam kevesebb lenni a társamnál, annyival kevésbbé, amennyivel gyerekebb valék. — Ha kitörülném a nevemet, — feleltem, — csak azt val- lanám be, hogy részeg fővel és nem az igazság érzetével Írtam azt oda. Nem törülhetem ki! A százados arcza lángba borult s oda kiáltott a porkolábnak: — Vasat! Hozta a lánczot s nekem a kezemre, társamnak a lábára kulcsolá. így tölténk egy órát a hátsó szobában, mialatt századosunk megírta jelentését az őrnagyhoz és hadbíróhoz. Majd előállt három fegyveres honvéd és az ökrös szekér. sk. Bornemissza István sk. Berzeviczy írnák sk. Hevessy Benedek sk. Olay Lajos sk. Ivánka Imre nem ismer senkit, a ki e vonalat Eger felé óhajtaná vezetni, de létezik egy konzorczium, mely nem követelve áldozatot, az összeköttetést saját költségén létesíti. Eger keresse a természetes folytatást s ez Nádasd felé van. Ez Egernek az érdeke s e kérelmet a kormány is támogatni fogja. Pártolja a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz a konzorcziumot nem respektálhatja, mert az még 150 ezer frtot sem tudott letenni. Nem lát alapot arra, hogy miért kelljen meghatalmazás. Mikor két vidék érdeke ösz- szeütközik, a kormánynak megfordítva kellene eljárni s az országgyűlés bölcseségére kellene biznia a dolgot. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mocsáry Lajos megjegyzi, hogy az a vasút, a melynek felépítésére a kormány meghatalmazást kivált, azon feltételek egyikének sem felel meg, melyeknek múlhatatlanul meg kell felelnie a vasútnak, hogy az állam által engedélyeztessék. Iránya helytelen, jövedelmezőségre nincs semmi kilátása és igy mulhat- lanul az lesz a következés, hogy rövid idő alatt az állam fogja átvenni, a mint hogy erre igen nevezetes naivitással rámutat maga a törvényjavaslat. Daczára annak, hogy nem fél az állam attól, hogy az államvasutaknak konkurrencziát csinálna, mégis már előre stipulálva vannak azon pontok, melyek szerint rövid idő múlva fog részesülni abban a szerencsében, hogy kellemesebbé tegye egy nagy uradalom birtokosának nyári mulatóhelyét, kinek még csak az érdeke sincs, hogy produktumainak vasútja legyen, mert terményeit a pest-miskolezi vasúton szállítja, hanem tisztán az az érdeke, hogy nyári lakása kellemesebb legyen és ez lesz egyedüli czélja a vasútnak. (Mozgás jobbfelől.) E vasútnak létrejövetele preokkupálja továbbá a másik vasútnak létrejövetelét, mert hogy két vasút egymásmelleit parallel fenállhasson, arra semmi kilátás nincs, s e tekintetben azon biztosítást, melyet Ivánka tegnap odavetett, el nem fogadhatja. Mi hát — igy szól — az oka annak, hogy mégis mindenesetre meg akarja építtetni az állam a vasutat, daczára annak, hogy felforgatja az 1881. évi XXXI. t.-czikket, mely megmondja, hogy oly vasutat, mely két vonalat köt össze, csak az országgyűlésnek lehet engedélyezni. Miért építjük tehát e vasutat? Azért, mert a kormány kedveskedni akar vele egy nagy uradalom birtokosának, talán mintegy folytatásául azon bizonyos hires paktumnak, mely a főrendiházi kérdésben oly szépen megköttetett. (Derültség jobbfelől.) Az a kérdés: szabad-e ezt tennünk az ország pénzügyi, közlekedési és forgalmi érdekeinek rovására? Azt hiszem, erre a felelet nem lehet más, mint az, hogy a t. ház, nem fogadván el e — Őrvezető! — kiáltá a százados. — Meg van-e töltve mind a három fegyver ? — Meg, százados uram ! Ha e lázadók közül valamelyik szökni akar, nyomban lőjjék le. E leveleket át fogja adni az őrnagy és hadbíró uraknak. Rozavlia nincs messze Szigettől. Tavaszi napon, lombsuso- gás, madárdal közt, könnyűd fogaton bizonyára kellemes sétako- csizás lehet; de akkor, fagyban, hóban, hol ökrös szekéren, hol gyalog, összevasalva és fázva a vas csípős hidegétől is, igazi kín- szenvedésnek hosszú útja volt. Később, midőn vágyaink szerint, belé jutánk a nagy táborozásokba s hol előre nagy menetben, hol meg futva a túlnyomó ellenség elől, szörnyen kimerítő fáradalmakat kelle átszenvednünk, égő arczczal, kisebesűlt lábbal, kitéve nem egyszer az elfogatás veszélyének, mindig megnyugodtam, ha arra gondolék, hát még akkor, Rozavliától Szigetig. Az rosszabb volt ! A szigeti piacz egyik oldalán, a hol ut vezet ki, gondolom Bocskó télé, állt egy alacsony őrház, annak egyik szobájába zártak el bennünket. Sok nép csődült oda, nézni a látványt — vason két honvédet. Még egy fél óra múlva is sokan ácsoroghattak oda künn s az ablakon át behallottuk, a midőn egy ember azt mondta a másiknak: — Nem valami nagy história! Két fiatal katona föllázadta kapitánya ellen s behozták őket — főbe lőni. — Hallod Flóris ? — Ne félj! Azt a bolondot tán csak még sem teszik meg velünk.
