Eger - hetilap, 1885
1885-05-19 / 21. szám
172 tessék. A pénzügyi biz. azonban kénytelen volt elfogadni a miniszt. ur által felhozott azon érvet, hogy az egri összeköttetés területi viszonyoknál fogva több nehézségbe ütközik; másrészt íigyelembe kellett vennie, hogy bizonyos irányt kijelölni, s föltételeket szabni az államnak joga van ugyan; de ahol az állam semmivel sem járul a kiépítéshez, sőt az illetők teljes biztosítékot nyújtanak az állam közlekedési érdekeinek megóvására: ott nem méltányos és nem helyes, hogy az állam mintegy parancsolólag más irányba terelje a magánvállalkozókat. Ajánlja a tjavaslat elfogadását. Szederkényi Nándor: T. ház! Mindenekelőtt bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy Eger városának tegnap beérkezett kérvényét úgy a mint a múltkor is a képviselőház indítványom folytán elfogadta, ezúttal szintén a tárgyalás előtt felvenni, illetőleg annak felolvasását elrendelni méltóztassék. (Halljuk!) E 1 n ö k: A kérvény fel fog olvastatni. Na.gy István jegyző: (olvassa a kérvényt.) Szederkényi Nándor: T. ház! Midőn mint országos képviselő egy helyi érdekben, a melyre vonatkozólag most olvastatott fel a szomorú következményt vázoló petítio, felszólalok, érzem a helyzet súlyát, de tudom, hogy felszólalásom indokolt és kötelességem is figyelmeztetni az országot, hogy midőn egy városnak sírját ássák, az nem áll sem az ország, sem a kormány érdekében. Oly városról van szó, mely a legrégibb múlt óta máig mindig híven teljesítette kötelességét; mely mondhatni, egy országrésznek eulturalis tekintetben gyülekezési helye volt, mely a felföld és alföld összeköttetésének góczpontját képezte, hol az alföld és feltold nemzetisége találkozott; hol a bácskai szerb a felvidéki tóttal együtt tanulta a magyar nyelvet és hazaszeretetei. A háznak idősebb tagjai nagyon jól tudják ezt, kiknek egy része szintén az egri iskolában r tanult. A kormány-padokon is ül olyan, aki mindezt jól tudja. És ipari tekintetben is Egervárosa. mióta Magyarország áll, ezen természetes összeköttetésnél fogva a fel és alvidéknek egyformán emporialis és forgalmi központjául szolgált. Midőn az 1868. évi törvény meghozatott, a hatvan-mis- kolczi vasút kiépítése tekintetében az a fatális jelszó volt uralkodó, hogy csak a végpontok tekintendők, és a közbeeső forgalom számításon kívül marad. Ezen elvnek esett áldozatul a hatvan- miskolczi vasút építésénél Egervárosa: kihagyatott a fővonalból és szárnyvonallal láttatott el. I)e az 1868. törvényhozás mégsem ignorálhatta e fontos tényezőjét az országnak, és jegyzőkönyvileg kifejezést, adott annak, hogy Egervárosának érdeke szemelőtt tartandó, és az indóház úgy helyezendő el, hogy a felvidéki, a gömöri összeköttetés ott idővel létesíthető legyen. Ezen ország- gyűlési határozat még fennáll, és midőn a kormány a jelen törvényjavaslatot beterjeszti, mely ezen összeköttetés útját teljesen elzárja, semmivé teszi, azt gondolom, hogy egy elóbbeni képviselőháznak határozatát sérti, annak intentióját ignorálja. És, mig Az „EGER“ tárczája. Rapaics. (Emlékezés az én jtí őrnagyomról.’) Irta Vadnai Károly. i^Vége.) Egy óra múlva, mikor már egészen sötét este lett, tért visz- sza az öreg, nagyon csóválgatva a fejét.-• Mi történt káplár uram ? — Exekúczió! Az a szerencsétlen Holló megint holtra itta magát. Henteregve találták az utczán. A kapitány ur huszonötöt hegedültetett rajta s aztán kitétette a hóra. Isten csudája lesz. ha meg nem fagy. Elhallgattunk. Talán ez még is csak sok! Benkő Flóri — jószivű, fehérarczu, finom szőke hajú fiú volt — rögtön ment, hogy megnézze a dolgot. Be akarta vitetni a holtrészeget a hórul, de a keményszívű százados megtudta s rárivalt: — Ne avatkozzék a dologba! — De mikor igy elpusztul! — Hát hadd pusztuljon. És most pusztuljon el innen az őrmester ur is s lásson a maga dolga után. Egészen fölizgatva lépett be közénk. — Tűrhetetlen dolog! — mondá. — Hogy a részeg katonát büntetni szokták, az rendjén van; de hogy a hóra kitegyék megfagyni, az isten ellen való vétek. Arra se századosnak, se tábornoknak nincs joga. Eger városa tekintetbe vételét határozta el a régi képviselőház, a mai képviselőház teljesen megsemmisítvén ezen intentiót, Eger- város érdeke ellen hoz törvényt és ássa meg sírját azon városnak, a mely a magyarországi varosok között — mégsem utolsó helyet foglal el. Azt fogná talán mondani valaki, hogy ha Eger érzi ezen fontosságot magára nézve, miért nem tett lépéseket, és azt fogja mondani a közlekedési minister ur, hogy mért nem állott elő kész teivekkel a közlekedési ministerhez, és miért hagyta a dolgot ilyen csendességben a maga részéről ? Erre nézve kötelességem a helyzetet úgy a mint van, tisztán megismertetni. Egerváros érezte a helyzet súlyát, és midőn az időt kedvezőnek látta, mert volt egy idő, mikor minden vasútépítési eszme perhorrescálva volt Magyarországon, tehát midőn az időt kedvezőnek látta, hogy e kérdést elővegye, elő is vette. 1882-ben érdekeltségi közgyűléssel intézkedést tett, hogy a közlekedési benső forgalom érdekének legtermészetesebben megfelelő irányban a vasút kiépítését létrehozhassa. De itt szomorúan kell azt a tényt is konstatálni, hogy midőn a kormányhoz esetről-esetre jóakaró támogatásért folyamodott a város, a t. közlekedési minister úr nemcsak, hogy jóakaró támogatásáról nem biztosította, sőt ellenkezőleg kiemelte, hogy az egész tervezet lehetetlen és keresztül nem vihető. És e közb-n mi történt? Egy másik consortium indult meg hadjáratra. Egyszer csak azt hallottuk, hogy Karczagtól már felmérték Terenéig az egész vonalat. Mi kutattuk, hogy miképen történt ez ily rövid idő alatt? hát kisült, hogy az állami vasúti mérnökök közreműködtek a felmérésben, és midőn mi is igénybe akartuk venni az államvasúti mérnökök szives közbenjárását, természetesen saját költségünkre, azt már nekünk megtagadták. azt mondván, hogy az állami vasúti mérnökök nem arra valók, hogy magánosok használják fel munkálataikra. Lépéseket tettünk bankoknál, pénzintézeteknél, hogy miként lehetne e tervezetnek, megnyerni a pénzköröket? Levelek is vaunak nálam, melyek jellemzően szólnak e részben s azon határozott felvilágosítást nyertük, hogy: önöknek minden igyekezete füstbe ment, ne is költekezzenek, mert önök el vannak vetve, hiszen a kormány a másik consortium ügyét karolta fel. És most kérdem, midőn a kormány annyi jóakaratot mutatott irányunkban, micsoda érdek vezethette, hogy ama másik consortium : a Károlyi Gyula-féle consortium irányában minden szives előzékenységet, minden kedvezményt, minden valódi jóakaratot tanúsítson ? Nagyon érdekes volna, ha t. minister úr e tekintetben felvilágosítást is adhatna, mert hogy országos érdek nem működhetik közre, hogy ezen consortium tervezete vitessék keresztül, méltóztassék egy tekintetet vetni a térképre, mindjárt kitűnik, hogy ama nagy körnek, melynek átmérője lenne e vasút, csak Karczagtól vagy Kisújszállástól kiindulva Füzes-Abonynak — Nincs! — kiáltottuk. Kemény káplár különösen felháborodva rázta az üstökét. Arczának, orrának színe eléggé mutatták, hogy ő sem veti meg az italt s nem tartá éppen lehetetlennek, hogy egyszer-akkor maga is sokat talál élvezni a jóból, a nélkül hogy azért baromnak tartaná magát. — Szeretném tudni, — jegyzé meg rekedtes hangon, — hogy a katonának úgy kell-e élni az ellenség előtt, mint egy barátnak a kolostorban. Nem először állok én most edenség előtt s tudom, hogy sok vitézségnek éppen bor a lelke. A huszár is jót húz a kulacsból, mielőtt rohamra vágtatna. A bizony! A ki iszik, az még korántsem vétkezik, hogy úgy bánjanak vele, mint valami tolvajjal, gyilkossal. Mennél többet beszéltünk s mennél több bor fogyott el előlünk, annál kevesebbet láttunk ez esetben a részeg emberből s annál többet a meggyalázott honvédből. — úgy tudom, — szóltam közbe, — úgy hallottam s úgy is olvastam, hogy a honvédet nem szabad botozni. Kimondták a nemzetgyűlésben s hirdették a lapokban. — Maga Kossuth mondta ki! — erősité egy fiatal káplár, ki pataki diák volt. — Tehát ne tűrjük ! — S mit tegyünk ? — Nagyon egyszerű! — jegyzé meg Benkő Flóri, — jelentkezünk a panaszszal zászlóalji rapportra. — S reggel magát a századost Írásban értesítjük, hogy vezessen az őrnagy elé, — folytattam én boldog gyermek-naivitással. Erre az asztal végén megmozdult két nagy és hegyes szőke bajusz. Sztankovics káplár csóválta meg a fejét.
