Eger - hetilap, 1885
1885-05-12 / 20. szám
164 „Mindamellett, — miután engedélyt kérők a vasút építéséhez szükséges pénz beszerzését, — melytől az engedélyokmány tervezete értelmében még a törvényhozási tárgyalás megindítása előtt befizetendő 150,000 frtnyi biztosíték letétele függ, — biztosítani mindeddig képesek nem voltak, s erre a jelen törvényhozási ülésszak rövid tartama miatt a kellő időre kilátás nem igen leltet, — a kormány még sincs azon helyzetben, hogy a vasút végleges engedélyezése iránt már most javaslatot tehetne. Másrészt azonban a pénzbaszerzés elé gördült nehézségek elhárítására nézve alapos remények lévén táplálhatok, — melyek megvalósulása esetén a vasút kiépítése azonnal munkába leend vehető, — a kormány kötelességének tartja előkészíteni mindent arra nézve, hogy a pénzbeszerzés biztosítása esetében a tervezett vállalat megalapítása minden további halogatás nélkül eszközö lliető legyen.“ Az országos kiállításról. A megnyitás világra szóló ünnepe lezajlott, de azért még mindig a megnyitások idejét éljük. Csak a napokban nyílt meg az első tavaszi virág-, gyümölcs- és z ö 1 d s é g-k i á 11 i- tás és már nyomon éri a nemzetközi ebkiállitás és baromfi kiállítás megnyitása, mig a mezőgazdasági csarnokban a halászati kiállítás csalogat. Mindezek csak pár napig láthatók, ma tehát mindenki ezek nézésére siet. Hogy egy időre estek, sok családi viszályra ad alkalmat. A papát Syke, Dashing Ruthven, Mirr, Danger s több kimondhatatlan nevű pointer, setter, vizsla, borzeb, agár, kopó felé vonzzák telivér nimród-hajla- mai és órákig elácsorogna ez unatkozó magas uraságok box-ai előtt, de a mamát tova űzik innét érzékeny idegei. De hogy is ne?! Minő embertelenség! Kalitba zárni azt a selyem szőrű, aranyos Joliet! Igaz, hogy gyékény helyett diszpárna ékíti börtönét, de hiába, a börtön csak börtön marad. Vonit is az istenadta, hogy nemcsak az érzékeny női szív, de még Mokány Bérezi Szellője is megszánná. El innen, el! A baromfi-kiállításra! No ami a torkukat illeti, ezek sem sokat engednek a kényes Joliénak. Van itt oly siketitő gágogás, sipogás, turbékolás, kaczagás, kotkodácsolás, kukorikolás, a minőhöz hasonlót nem hallott még a Capitolium. Különben e kiállítás kitűnően sikerült; baromfi-tenyésztésünknek egészen hű képét adja s a külföld haladását is elénk tárja. Első pillanatra látható, hogy az eddig űzött patriarchalis baromfi-tenyésztés helyett itt is az okszerű térre kell lépnünk s első feladatunk a fajnemesités. E kiállítás tenyészállatok bevásárlására Az „EGER“ tárczája. Bölcső felett. Alszik szép csendesen. . . Csendesen lépjetek Kis mennyországához ! Minden itt e helyen, Mint a megnyílt egek, Derűt, fényt sugároz. . . Az ő mennyországa ! Angyal ő e mennyben, Nincs is boldogság — csak Itt s az anyakeblen. . . Boldog ! . . . Édes álom, Szép, gyermeki álom Ringatja lelkem is . . . Újra feltalálom Elvesztett egemet Itt, a bölcső felett! Hagyjatok álmodni! Hagyjatok — feledni! Hadd tanuljak újra Hit- reményre gyulva, Embert és életet Még egyszer szeretni, — Boldogan szeretni! . . . P. is igen alkalmas. A Langhans fajták pd. 5—10 ftért kaphatók, mig pár év előtt darabonkint pár száz forintba kerültek. Igen érdekes úgy itt, mint a méhészeti kiállításban is, Gön- döcs Benedek apát, orsz. gyűl. képviselő kiállítása, mely itt a főhelyet foglalja el. Több remek szárnyas állaton kívül, sok igen olcsó és egyszerű mezőgazdasági eszközt is kiállított. Igen praktikusok a többi közt ruganyos, kettős, tojás-szállitó ládái. Leggazdagabban vannak képviselve e tárlaton a galambok, melyek kalitkái környösKörül kétsorosán töltik be az óriás terem falait, Egypár gyönyörű fáczán is ki van állítva. A postagalambokkal csütörtökön d. e. 11 órakor tartottak az iparcsarnok előtt érdekes próbaversenyt. A bécsi oszt. magyar baromfi tenyésztő egyesület képviselői szerdán a vasúton magukkal hoztak 19 galambot, s ezeket csütörtökön délelőtt nagy közönség jelenlétében szabadon bocsájtották. E galambok a Morva határra Schőnbergbe valók. A galambok farktollai alá kis levélkéket erősítettek, melyek tartalmát a legnagyobb titokban tartották. E levélkékben kérdések voltak, melyekre Zichy Jenő gr. haladéktalan sürgönyválaszt kért. Az első válasz Morva Schőnbergből 3-óra 40 pr.-kor ada- ottt fel. A magyar baromfitenyésztők és hizlalók szövetkezete áll első helyen a kiállítók között; ez nem annyira a zsírlerakódásra, mint inkább a hús porhanyóvá, Ízletessé és táplálóvá tételére irányuló hizlalást űz. E vállalat főtörekvése, hogy a gazdákat országszerte buzdítsa a baromfi tenyésztésre. A vidéken tenyésztett baromfit, tojást, tollkészletet akár egyszerre, akár időközön- kínt történő szállításokban átveszi s a baromfit, hizlalás által, javított minőségben hozza a piaczokra. E forgalmat külföldön is fentartja s közvetíti. A mama még maradna, de Ilonka, meg Gyula türelmetlenkedik. A galambokkal már beteltek. Ilonka a virágok, Gyula a Migazzy-féle halak közé vágyik. A virágkiállítás a szomszédban van az időleges kiállítások csarnokában. A virág, gyümölcs és zöldség kertészeten kivűl itt lesz a tejgazdaság s a munkások időleges kiállítása. E fa szerkezetű csarnokot, mely felső és oldal- világitással van ellátva, 715 □ m. területen 10,000 frtnyi költséggel a Neusehlosz Károly és fia ezég tervezte és állította fel. Harmincz kiállító ezernyi tárgya vonja itt magára a figyelmet. Dracénák, rhododendronok, pálmák, agavék begóniák, rózsák, teljes szegfűk, ibolyák mintegy száz válfaja gyönyörködteti a szemet. Legérdekesebbek a gr. Zichy Ferenez vedrődi kertészetéből kikerült gyönyörű japáni diszbokrok. A bokréta kötés művészete is meglepő szépen van bemutatva. Van ott legyező, napernyő, húsvéti tojás, párna stb. alakú virághalmaz a legművészibb kivitelben csoportosítva. Rapaics. , (Emlékezés az én jó őrnagyomról.) Irta Vadnai Károly. *) Jött végre egy~őíyan tavasz is, mely nemcsak a vizeket szabaditá meg súlyos jégpánczéljoktól, hanem a lelket is a kényuralom durva igájától. az egész nemzet föllélekzett s kitörő lelkesedésének egész árjával ünnepelte az aligmult idő hőseit és nagyjait, kik vagy száműzetésben éltek és börtönben szenvedtek, vagy pedig a leg- szörnyübb évben, minő csak kevés nemzetnek jutott balsorsul — kegyetlen véritéletnek estek áldozatul. Szomorú évek hosszú során nevüket sem volt szád fenhangon kiejteni s most ünnepélyek éneke és hálaszózata vette azokat szárnyaira. Máramaros vármegye ekkor nevezte el ünnepélyesen egyik legszebb pontját: a Ferencz-völgyét Rapaics-völgynek, hálából ama nemes és komoly katoua iránt, ki a szabadságharcz alatt e megyét s annak sóaknáit meg tudta védni idegen hadak be- rontásaitól. Az én emlékezetem egyik távoli zugában is van egy hálás rejtek, mely ugyan-e névtől viszhangzik. Azt mondhatnám: évtizedek óta él bennem egy kegyeletes érzület, mely ha szemmel *) T. Uram! Szabó Náoziuak, ki a Vitkovics-ünnep alkalmával szívesen látott házában, de különben is regi jó emberem, annyira örömest engedem át „B apai cs“ átvételét, hogy ha tudom előre e czikk szives fogadását, egyenest a kéziratot küldöm oda, azért, mert „az én régi jó őrnagyom“ épp Egerben lakik, s ott lakott az én igazi bajtársam: Ben kő Flóri is, a kivel hej de sok bablevest és káposztát fogyasztánk el együtt a nehéz időkben, s aki nekem, — az igazi gyereknek, — katonai mentorom volt. De tán még az öreg, nagy bajuszú, Orbánom! Kerné ny János borbélyra is emlékezhetik néhány régi egri ember. — Tessék csak lenyomatni tetszés szerint, stb. — Baráti üdvözlettel, Epést, máj. 6. 85. Vadnai Károly s. k.
