Eger - hetilap, 1885

1885-05-12 / 20. szám

165

A gyümölcs-kiállitáson gyönyörű spárgaféléket, tököt, ugor- kát, almát stb. láthatunk, de bizony még csak oly csekély számban, hogy egy valamire való kofa asztalára mind felférne s egy valamire való konyhán egy ebédre mind elkelne.

A rendkívül sikerűit mezőgazdasági csarnok legvonzóbb részét képezi most a halászati kiállítás, hol pár napra élő halak láthatók, melyek legnagyobb része Migazzy Vilmos gróf aranyos- maróthi haltenyésztőjéből került ki. Van ott galócza, amerikai pisztráng, angolna stb. E halak addig lesznek kiállítva, mig a viz magas hőmérsékét kibírják s rabságuknak áldozatul nem esnek.

Erdélyi Béla.

Városi ügyek.

Egerváros 1885. máj. 10-én tartott képv.-testűleti közgyűlésén a következő ügyek tárgyaltattak:

I. Az 1885 - 6-ik évre érvénynyel bírandó legtöbb adót fizetők névjegyzéke kihirdettetett.

II. Hevesmegye bizottságának Il-od fokban hozott határozata, mely szerint a városi képviselő-testületnek azon végzését, melynélfogva: a szarvasmarha, borjú, kecske, juh és sertések után. az eddigi rekesztési díjon kívül, még meghatározott legelőhasználati dij is fizettessék, jóváhagyja, — kihirdettetett; s egyszersmind a városi tanács utasitatott a beszedendő dijak kezelésére szükséges szabály kidolgozására, úgy az életbe léptetésre vonatkozó vélemény mielőbbi előterjesztésére.

III. Az iskolát hanyagul, vagy épen nem látogató iskolaköteles gyermekek szülei, illetőleg gyámjai irányában alkalmazott bírságok behajtására nézve a városi tanács által kért állandó végrehajtó alkalmazása nem fogadtatott el; hanem a polgármester felhatalmaztatok, hogy az eddigi végrehajtót, a már ez ideig fennlevő, s még a folyó iskolai év végéig felszaparodó pénzbüntetések behajtására, ugyancsak az iskolai év végéig foglalkoztassa.

IV. A városi tanács azon véleménye, hogy az iparhatósági teendők intézése továbbra is a mezei rendőr-kapitányra rubáztas- sék, s kiegészítőül melléje egy rendszeres Írnok alkalmaztassék ; elfogadtatott.

V. A Kisasszonyról czimzett sirkert éjszak-keleti részén elvonuló közlegelőből 4 hold terület a tenyészbikák élelmezésére 3 évi időszakra kaszálónak felhagyatni engedélyeztetett.

VI. Az Egerben felállitandó kertészeti, szőllőszeti, borászati, és méhészeti iskolához sziikséglendő 20—24 holdnyi területnek a főkáptalan tulajdonát képező tihaméri düllőből leendő megszerzésével a polgármester elnöklete alatt egy küldöttség bízatott meg.

látható alakot nyerhetne, nem lehetne egyébb, mint a hála kápolnája — szentelve a Rapaics Dániel nevének.

Serdülő koromban nemcsak őrnagyom volt ő nekem, hanem apám is lett. Életem, melyet istennek és jó szüleimnek köszönhetek, nem terjedt volna tovább tizenhat esztendőnél, ha a többit ő nem ajándékozza nekem. Nem érhettem volna meg az idő nagy fordulatait, nem láthatok annyi szépet és gyönyörködtetőt, nem ismerhetek meg annyi kitűnő szellemet, nem örvendezhetek soha családi tűzhelynek s kedves gyermekek fejlődésének, ha ő nincs. Nem tudom meg soha: mily lángelmék Shakspeare és Beethoven, mily városok London és Konstantinápoly. Nem dobogtathatja magyar büszkeség keblemet, hallgatva a Deák Ferencz igéit és a Liszt rhapszódiáit. olvasva Arany János költeményeit s nézve Munkácsy Krisztus-képeit. Mindebből nem jut az én számomra semmi, de semmi, ha Rapaicsnak másforma a szive; hanem golyóiul átfúrt fejjel és mellel porladnám 1849 eleje óta az Iza vágj' íelső Tisza partján, egy öllel a föld színe alatt, s ha maradt volna ott ember, a ki még tudná gyászsorsomat, elhaladva ama pontnál, nem mondhatna egyebet rólam: „valaha itt egy gyermek- honvédet lőttek agyon, a ki valami esztelenséget követett el, ki tudná már, hogy mit!11

Nem volt könnyű feladat a szabadságharcz terén Mármaros völgyeit, aknáit és öt jó magyar városát megtartani honvédkézen. Igaz, hogy az ellenség sem fordíthatott ellene sok erőt. mert neki is kellett a katona máshol, Görgei és Bem ellen; de biz a magyar kormány sem igen küldhetett védelmére többet egy maroknyi honvédhadnál. A Barkó tábornok Deutschmeisterei ott leske- lődtek a galíciai szorosoknál, közel a Tisza eredetéhez, hogy beronthassanak ; az Urbau ezredes katonáinak egy része a borsabá- nyai hegytorkolaton túl várt a kedvező alkalomra; mig az er- délyi határon granicsár tisztek, (kiknek egyikét a mi főhadnaVII. A makiári külvárosi legelő egyrészének a puszta-gazdák által jogtalanul történt bérbeadásából befolyt 40 írt összegnek a pusztagazdasági pénztárnál leendő elszámolása, folyamodó pusztagazdák kérelme folytán ezúttal kivételesen megengedtetett azon körülménynél fogva, hogy ezen összeget rossz karban lévő gazdasági épületeik s eszközeik helyrehozatalára fordították; egyúttal azonban figyelmeztettek; hogy amennyiben az összes közlegelők feletti rendelkezési jog kizárólag e város képviselőtestületét illeti; jövőre minden oly eljárástól, mely ezzel ellenkeznék, óvakodjanak, mert különben a felelőség első sorban a kezelő pusztagazdákra fogna háramolni.

VIII. Tekintettel arra, hogy a belügyministerium a városi hiteles mértékek kezelésére vonatkozó szabályrendelettervezetet nem hagyta helyben azon indokból, mert az illető eladó és vevő az utánmérésre nem kötelezhető; a hiteles mértékek kezelésére vonatkozó eddigi gyakorlat hatályon kívül helyeztetett; s azok használatának bérbe adása rendeltetett el.

IX. Végül a f. é. april 25-én tűz által károsult egri lakosok ; úgy Lelesz község tűz által szenvedett lakosai részére városszerte leendő könyöradomány gyűjtése határoztatott el; fo- ganatositásával a városi tanács bízatván meg.

Felsö-tárkányi levelek.

i.

Felső-Tárkány, máj. 8. 1885.

Kedves Szerkesztő Barátom! Itt van tehát már a szép tavasz. Valamint ilyenkor a távolra elköltözött fecskék visszaszállingóznak tavalji kedves fészkükbe, úgy lassan-lassan mutatkoznak egyes kirándulók is Felső-Tárkány kies, vadregényes, meredek szikláktól környezett bájos völgyében, melyet a természet valóban arra alkotott, hogy nagyratörő szellemek ott csendes nyugodt Tusculánumot alkossanak maguknak. Nem hiába, hogy már a legrégibb századokban buzgó karthauzi szerzetesek vonultak vissza e magányba, kiktől a zárdájuk alatti völgjrben elterülő rét máig is Barátrétnek neveztetik. Innen van, hogy az Estei herczegi házból származó, dicső Mátyás királyunkkal rokon Ipoly bíbor nők, midőn a primási méltóságot, melylyel oly sok felelősség és nagy tevékenység járt, miknek ő idegenlétére nem bírt megfelelni, a szinte díszes egri püspökséggel cserélte föl, ezen a természet szépségével annyira diszeskedő, oly egészséges, üde levegővel bíró, és annyira kellemes friss vizforrá- sokkal bővelkedő völgj’ben egy díszes kastélj't, a hírneves „F uor Contrasti“-t emelteié, hol bizonyára itt tartózkodása idejégyunk, a most is élő Orczy Gyula borsodi földbirtokos csípte el Telesen), szerettek volna benyomulni a sóval és sok természeti szépséggel megáldott megye területére. S ha egyszer benn vannak, onnan aztán — nagyobb csapatokat kapva hátulról — mehettek volna Debreczennek, a hol akkor a kormány és nemzetgyűlés élte a szorongattatás napjait.

Igen fontos pont védelmét bízták tehát Rapaics őrnagyra, azt mondva neki: csapatod kevés, a mi hiányzik belőle, pótold az eszeddel. Vigyázz! A szűk szorosokat megoltalmazhatod kevés emberrel is, s ha nem tudnád megoltalmazni, akkor nagyobb erő is hiába volna. Ha az ellenség csak ötszáz ölre tud behatolni: akkor véged!

Ott kellett tehát államink éjjel nappal a határszéli pontokon, kegj’etlen hidegben, gj’akran hallva, mint hasadoznak végig a fenyőfák törzsszálai tetőtül talpig a fagyos időben. Figyelő barlangokat csináltunk a néhol két öles hóban; nagyokat nevettünk a nyomorúságokon s lelkesedést meri tónk hol egy hazafias dalból, hol a pálinkás bütykösből, mi közben észre sem vettük, mikor a kezünk, lábunk vagy a fülünk elfagyott.

Máshol a csatatereken az volt a jelszó: vitézség! Itt nálunk: éberség! Ott mentek előre, mint a vizár, mi álltunk egy helyben, mint czövek.

Ha a vigyázat csak égj7 ponton is fogyatékos volt: azonnal nyakunkra zúdulhatott a veszedelem.

így történt Toronyén, hol a szorosok őrizete Woronieczky ezredesre volt bízva. Nem az a szép, fiatal lengyel herczeg volt ez, a vértanú, kinek hamvai a kerepesi úti temető nagy márvány obeliszkje alatt pihennek. Azt, lengyel lovasaival, csak átvonulni láttuk Mármaros-Szigeten, ahol egy vig bált adott, s aztán Erdélybe vonult, s hónapok múltán is nem egy szigeti leányka ha- lavány arczczal mélázott utána. A mi herczegünk. Mihály, torzon-